Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
199. orssAgOR ölés 189S. &pmtm%f>T l#»én s seerdán. 77 nak, a teljes egyenjogúságnak ott is érvény egtílni kell. De még ha nem is így állna a dolog, ha nem is lett volna oda vonva ennek hatása, az elmúlt dolgok hatása alatt mindenesetre egyenjogúságnak kell lenni a két állam közt. (Úgy van! bal felől.) Mi történik Bosniában? Ha valaki azt mondja, hogy a bosnyákokat saját szellemükben, saját nyelvükben kell fejleszteni, az ellen nincs kifogásom, hanem ha oda idegen civilizaíiófc visznek be, a mint bevisznek és a két állam eivilisatiója között választanak, kérdem: miért legyen ott német civilisatió ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Abban a Bosniában, a melynek semmi vonatkozása a némettel nincs, a mely azelőtt magyar királyok által kormányoztatott, magyar fennatóság alatt volt, (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) a melynek minden vonatkozása Magyarország felé van, a melyben még ma is vannak olyan bégek és nem tudom még mily nagy befolyású emberek, a kik büszkén mutatják a magyar királyoktól nyert kiváltságokat és nemes leveleiket. Mindezekből azt következtetem, hogy bármit tegyenek is a minister urak, a nemzet addig, míg az őt megillető jogokat kivívni nem fogja, nyugodni nem fog. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) És e? máskép nem is lehet t. ház, mert a nemzetnek ösztöne mondja, hogy ennek így kell lenni, ha ezt nem tenné akkor elpusztulna. Már kérem, ha valakinekei kell pusztulni, inkább pusztuljon a minísterium és az a párt, mint a nemzet. (Helyeslés és derültség balfelöl.) Mert nagy böleseség van abban, a mit majdnem 2000 évvel ezelőtt Cicero mondott: »Hominum commenta delet dies, naturae iudicia confirmat.« A »hominum commenta« a gyarlóságot, a mi ott van: az idő el fogja seperni; a »naturae iudicia« ezen az oldalon van (Helyeslés és derültség bal felöl.) ezt meg fogja erősíteni, meg fogja tartani. (Élénk helyeslés balfelöl) Nem fogadom el a költségvetést és pártolom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam ellenindítványát. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Morzsányi Károly! Morzsányi Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Azon elfogadott parlamentaris szokásnál fogva, mely megengedi, hogy a költségvetés általános tárgyalása alkalmával oly nagyobb szabású kérdésekkel is foglalkozzunk, melyek a nemzetet és közvéleményt kiválóan érdeklik, én is bátor leszek néhány oly kérdés fejtegetésébe bocsátkozni, a melyek megérdemlik, hogy minél több oldalról megvilágít tassanak. (Halljuk! Halljuk!) E szempontból indulva ki, mellőzni fogom a t. kormány programmjába foglalt azon kérdéseket, melyekre nézve minden valószínűség szerint még pártszempontból sem fog lényeges eltérés mutatkozni, mert oly természetűek, hogy azoknak minél előbbi valósulását és megoldását mindnyájan óhajtjuk. Ilyenek például a pénzügyi, közgazdasági, igazságügyi reformok stb., melyekre időnk és alkalmunk lesz visszatérni akkor, midőn a megfelelő javaslatok a t. ház elé fognak terjesztetni. Jelenlegi felszólalásomban tehát különösen a képviselőválasztások tisztaságára és szabadságára vonatkozó intézkedésekkel, a közigazgatás államosításával, az egyházpolitikai kérdésekkel és az 1867-ik évi kiegyezéssel, valamint az ezzel szoros kapcsolatban levő nemzeti aspiratiokkal szándékozom foglalkozni és a t. ház becses türelmét rövid időre igénybe venni, hogy mindezekre vonatkozólag őszintén és nyiltan megmondjam véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök úr programmjában, melyet a ház elé terjeszteni szives volt, mindjárt annak első részében, tehát előkelő helyen, a képviselőválasztások tisztaságáról és szabadságáról emlékezik meg, világos jeléül annak, hogy a t. kormány is szükségesnek látja az eddigi tarthatatlan és senki által nem magasztalt állapotot javítani s a képviselőválasztásoknál előforduló számos visszaélést lehetőleg megszüntetni, (Helyeslés jobb felől.) Kiss Albert: Lehetőleg? Morzsányi Károly: Igenis lehetőleg. (Felkiáltások bal felöl: Teljesen!) Nem áltatom ugyan magam azzal, hogy ezen visszaéléseket teljesen is meg lehessen szüntetni, mert a választás is emberi intézmény s mint ilyen, tökéletlen és hiányos; de meg vagyok győződve arról, hogy helyes és szigorú törvényes intézkedésekkel, de különösen ezeknek igazságos és részrehajlatlan végrehajtásával sikerülni fog elnémítani azon panaszokat, a melyek sok esetben nem egészen alaptalanul hozatnak fel. (Helyeslés bál felől.) Tisztában vagyok azzal, t. ház, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvényjavaslat, legalább jelenlegi alakjában nem minden tekintetben lesz alkalmas arra, (Helyeslés bal felől.) hogy aggályainkat eloszlassa s a képviselőválasztások tisztaságát és szabadságát minden körülmények közt biztosítsa, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) de lesz alkalmunk azzal bővebben foglalkozni, midőn beterjesztetik és biztosíthatom a t. házat, hogy én azok közé fogok tartozni, a kik a képviselőválasztások tisztasága és szabadsága érdekéhen a legmesszebb menő követelményeket fogják támasztani. (Élénk helyeslés bal felöl.) A múltra nézve azonban nem osztozhatom azok nézetében, a kik mindig támadják a kormányt, midőn visszaélésekről vagy meg nem engedett befolyásról van szó. Emberi gyöngeségbó'l folyó ténynek tartom azt, hogy a kisebb-
