Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-122

128. ítfsBágos Illés 18W. deczemtter 14-én, snerdán. 6$ mert attól féltek, hogy a ministerelnök űr elfogadja belíigyminister collegájának azt a taesát, a mi lyet gondolom, a felirati vita alkalmával adott, hogy egyszerre rendben lesz a háznak minden dolga, a törvényjavaslatok gyorsan elkészülnek, ha az ülések idejét megduplázzák. Valószínűleg attól félnek a képviselők, hogy ezután éjjel-nappal fognak ülni, meit másképen a kormány nem képes haladni; vagy tán attól ijedtek meg a képviselő urak, hogy teendő se marad részükre hátra, ha a függetlenségi párt kormányra jut? De szerencsére itt volt Madarász József t. képviselő úr, a ki gondolom 30 év óta képviselő . . . Madarász József: Hatvan! Márkus József; ... és teljesen megnyugtatta pártja tagjait: ne féljetek, hallottuk ezt már sokszor, ennek negyedét se, de még csak tizedrészét sem fogják teljesíteni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És hogy miért nem tudják teljesíteni, erre nézve tegnap egy közbeszólás alakjában kérdést hallottunk. Ez a kérdés nagyon természetesen sokszor felmerült már állítás alakjában is és az illetők mindig az ellenzéket tették felelőssé érte. S azt mondták, azért nem haladhat a kormány, mert a mi beszédeink, akadékoskodásaink folytán a kormány ténykedési képessége meg van bénítva. Ezzel szemben egyszerűen csak rámutatok arra a körülményre, hogy a magyar ellenzéknél tisztességesebb eljárást Európa egyik parlamentjének ellenzéke sem tanúsít. (Igaz! Ügy van a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassék a t. ministerelnök úrnak vagy bárkinek nézni az olasz vagy franczia parlamentet, vagy nézze azokat az eseményeket, melyek legutóbb épen Bécsben folytak le és be fogja ismerni, hogy a magyar ellenzék teljes lovagiassággal és a legnagyobb loyalitással jár el a kormánynyal szemben. Árról aztán, hogy a kormány és többség tehetetlenségből vagy ha szabad e kifejezést használnom, ügyetlenségből, úgy intézi a dolgot, hogy nem bír haladni, vagy oly tényeket hoz fel, melyek a mi nemzeti érzületünket sértik és ha akkor túlzott hevességgel kelünk védelmére a nemzet megsértett becsületének, azt ne nekünk méltóztassék felróni, hanem rójja fel a kormány a t. túloldalnak és önmagának. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Habár nagyon sokan tették már, de nem kerülhettem el azon öröm hangsúlyozását melyet Magyarországon majdnem mindenki pártkülönbség nélkül érzett, midőn híre kelt, hogy ő Felsége Wekerle Sándort bízta meg a kormány alakításával; nem mintha azt hittük volna, h°gy gyökeres változás következik, a világért sem. Teljesen meg voltunk győződve, hogy a tél még folyton tart, hogy a fákat zúz födi,hogy virägillatról nem álmodozhatunk, hanem csak az történt, mint mikor téli napon a felhők kissé megrepednek és azon nyíláson keresztül meglátjuk a napot. Ez a csillámlás keltette fel bennünk azon gondolatot: mily nagyszerű volna,ha a magyar demokraticus érzelmek és a magyar általános szabadság alapján minden befolyás nélkül fenkölt gondolkozású férfiak bízatnának meg a kormány alakításával. A ministerelnök urnak akkor előtte is állott az út, hogy a magyar parlament történelmének örökké nevezetes alakja maradjon, mert ahhoz, hogy valaki a történelemben nagy nevet vívjon ki magának, nem szükséges a ténykedési idő hosszúsága. Példaképen hozhatom fel erre Dugovics Tituszt. 0 a történelemben csupán egy pillanatig szerepelt és neve örökké nevezetes marad minden magyar előtt, úgy, hogy hazaszeretetre, a hazáért történő önfeláldozásra az ő példájának kikerülésével alig lehet serkenteni a magyar ifjúságot. {Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azonban a t. ministerelnök úr — bocsánat a kifejezésért — legalább ebben a pillanatban nem állott feladata magaslatán. A magyar nemzeti színházban adnak egy színdarabot, a mely ezt a czímet viseli : »A lánez«. Ebben a franczia írók szokásos szellemességével van rajzolva egy fiatal házas férfinak az élete. Minden áron akarna jó életet élni, igen, de nem bírja lerázni magáról legény korának lánczait, nyűgeit és e lánczok folytonosan megkeserítik az életét. A t. ministerelnök úr is így járt. Én nem tudom, vájjon igaz e, hogy néha a lángész is felfedezésre szorul s előtöréséhezmásnak a segítsége kell, de annyi kétségtelen tény,hogy haat. ministerelnök úr önmagától a saját erejéből foglalta is el azt a positiot, melyben most szerencsénk van őt üdvözölhetni, mégis már ministeriumának megalakításánál kétségtelen tanújelét adta hálájának és sokkal nemesebb lelkű embernek ismerjük őt, mintsem azt csak gondolnók is, hogy jövőre ezt a lánczot magáról le fogja rázni. (Tetszés a baloldalon.) Különben, t. ház, ez a láncz még egyéb dolgokban is nyilatkozik. Hiszen a t. ministerelnök úrnak kétségtelen tudomása van arról, hogy a választások soha sem történnek tisztán, sohasem nyugosznak erkölcsi alapon, hanem a pártkasszából a választók megvesztegettetnek és hivatalos pressio alkalmaztatik. Nagyon örülök, ha a t. ministerelnök úr tagadólag rázza a fejét és akkor minden oly következtetést, melyet a jelzett feltevésre alapíthatnék, egyszerűen félreteszek. (Derültség bal felöl.) Hegedűs Sándor képviselő úr, a pénzügyi bizottság előadója oly rózsás színben festette le az ország állapotát, hogy ezzel szemben ennem hozok fel mást, mint röviden felemlítem annak