Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-122
68 122. országos ülés 1893- decjgemter 14-é», szerdám helyesbíteni kell a tárgyalási iratok alapján. Ebben az esetben is a helyesbítés szüksége következik be s így általános szabály gyanánt mondhatjuk ki, hogy a mostani rossz törvények következtében mindenki kétszer kapja az örökösödési illeték lefizetésére vonatkozó fizetési meghagyást. Van azután még egy anomália, (Halljuk! Halljuk!) a melyet különösen ki kell emelnem. Törvény szerint a bíró nem adhatja át a hagyatékot, míg a fél nem igazolja, hogy az örökösödési illetéket lefizette. Nem tudom, vájjon szükséges volt-e ezen intézkedés, mert nem állanak rendelkezésemre statisztikai adatok arra nézve, hogy az ily biztosítás hiánya miatt mennyi illeték veszett el e törvény meghozatala előtt. E törvény azonban meghozatott és a bíró kivétel nélkül mindig felszólítja a felet, hogy 8 nap alatt igazolja az illeték kifizetését. Ámde gyakran előfordul, hogy az illeték fizetési meghagyást akár először rendesen, akár helyesbítés folytán csak akkor veszi kézhez a fél, mikor már a bíró meghozta az átadási végzést, tehát most kapja meg a felhívást arra nézve, hogy 8 nap alatt igazolja az illeték lefizetését. De ezen 8 nap letelése előtt semmi körülmények között nem kaphatja meg a fizetési meghagyást. A törvény tehát olyant kivan, a mit a fél képtelen teljesíteni. S e rossz törvény mit idéz elő? Letelik a 8 nap s a bíróság hivatalból köteles az illetéket biztosítani, a telekkönyi hivatalt megkeresi annak bekebelezése végett s maholnap odajutunk, hogy csaknem minden telekkönyv tartalmaz illetéktételt a törvény rosszasága, tehát nem a felek hibája miatt. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Milyen könnyű volna ezen a népgyötrő törvényen segíteni; nem kellene hozzá más, csak egyetlen újj kinyújtása. Ha oly törvény hozatnék, mely a hagyatéki tárgyalásokat kizárólag a bíróságok ügykörébe utalná és ha a most dívó közjegyzői tárgyalási díjak helyett az állampénztárnak csak felényi összeget fizetnének a felek, akkor ebből a jövedelemből fel lehetne állítani minden bírósághoz még egy albírói állomást; ekkor lehetne intézkedni arra nézve is, hogy kizárólag csak egy úton juthasson az örökösödési ügy az illetékkiszabási hivatal tudomására. Ekkor eltűnnének az anomáliák és a zavarok s eltűnnék egyszersmind a bíróságok hátraléka is, mert az a bíró a hagyatéki tárgyalásokon tál még nagyon sok darabot feldolgozhatna. (Helyei-lés bal felől.) Kifogásom van továbbá., t. képviselőház, azon módozat ellen is, a melynek alkalmazása mellett most a harmadosztályú kereseti adó kiszabatik. Megalakítják valamelyik járási székhelyen az adókivető bizottságot, többnyire oly emberekből, a kik nem ismerik a járás összes községeinek lakosait és így kénytelenek a felek nagy fáradsággal bemenni a járási székhelyre még azon esetben is, ha a csatolt község 10 ezer lakossal birna is. Sokkal czélszertíbb volna és a közönség érdekeinek sokkal inkább megfelelne, ha azok a bizottságok az illető községekbe kimennének. (Helyeslés bal felől.) Mielőtt ezt a — mondhatnám — száraz és unalmas tárgyat elhagynám, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) csak azért, hogy el ne feledjem, kénytelen vagyok két adatot felemlíteni. Teszem ezt csupán azért, hogy a mi pénzügyi igazgatásunk a maga egész természetességében fel legyen tüntetve. Azt hiszem, hogy minden dolgot úgy lehet legjobban megismerni, ha az megnagyobbíttatik, vagy kicsinyíttetik. A hol sok tárgy vagy személy van, legjobban felismerhető azoknak állapota, helyzete, ha a legnagyobb és a legkisebb dolgot mutatjuk fel. A magyar államháztartásnak legbosszantóbb jelensége az a pazarlás, midőn a nyugdíjtörvény alapján több ezer forintot kiadunk nyugdíj czímén sokszor milliomosoknak (Igaz! Úgy van! bal felől.) és a legbosszantóbb takarékossága a kincstárnak ez a kis papírdarab, melyet ezennel felmutatok. (Derültség.) Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezt a papirdarabkát innen a padok alól vettem fel. Ez a magyar állam pénzügyi ügykezelésében egy hivatalos nyugta. (Derültség.) Ezt a vétbizonyítványt köteles a fél aláírni akkor, midőn adófizetés iránt megintetik. No, t. képviselőház, ez a két szélsőség, ez a pazarlás és ez a takarékosság (Általános derültség.) nagyon hálás tér volna nekem, hogy e két szélsőséghez fűződő gondolatokat előtárjam, de nem teszem, mert indiscret dolgokat kellene mondanom. (Derültség.) Ezek után némi megjegyzést kívánok tenni azon eseményekre és beszédekre, melyek a legutóbbi napokban előfordultak és lefolytak. Nagyon természetes, hogy első sorban a t. minis^ terelnök úr programmbeszédére kell kiterjeszkednem. (Halljuk ! Halljuk !) A t. ministere]nök úr a feladatoknak és teendőknek oly nagy halmazát mutatta be, hogy önkénytelenül az a kérdés merült fel mindenki előtt, hogy hát a megelőző kormányok mit csináltak? (Egy hang a szélső baloldalon: Bontottak!) Valóban ki lehetett téve a t. ministerelnök úr annak, hogy az előző kormányok tagjai neki szemrehányást tesznek. (Derültség.) Minthogy pedig azt hiszem, hogy ezt meg is teszik: ennek a kérdésnek bonczolásába nem is bocsátkozom. (Derültség.) Oly nagy halmazát sorolta fel a t. ministerelnök úr a teendőknek, hogy a fiatalabb képviselők egészen megdöbbentek, részint azért,
