Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
63 ISI. wsífífftg ttiéh 18*2. deezember lB-án, kedden. hiszen sohasem tagadtam azt, hogy ezzel a múlttal nekem közösségem van, ha voltak abban a múltban hibák, úgy ezeknek :i hibáknak részben osztályosa természetesen én is vagyok; de másodszor nem engedhetném meg magamnak a politikai jóízlésnél foava sem, hogy a múltra alapított kritikából kívánnám levonni a jövőre a eonsequentiát, legalább én ezt nem tehetem, a ki a múltnak szintén osztályrészese voltam, mondom, már a politikai jóízlé. c nél fogva sem engedhetném meg magamnak azt, hogy a múltra alapított kritikából kívánjak igazoltsáp-ot meríteni arra, hogy a jövőben sikerrel fogunk procedálni. Ha tehát arra a térre lépek, a mit a t. képviselő úr a múlt hibáiul felemlített, ezt csak azért teszem, hogy legalább is igazoljam azt, hogy a t. képviselő' úr még irányunkban sinesen jogosítva azt mondani, hogy a múlt hibáiban mi is leledzünk. Miket hoz fel a t. képviselő úr azon múlt hibái közül? Először is azt, hogy a kormánynak discretionalis hatalma lévén, ezt a discretionalis hatalmat a legnagyobb mértékben a főispánoknál érvényesítette. És abban látja azon aera culminatioját a t. képviselő úr, hogy ez a discretionalis hatalom felelősség nélkül vétetett igénybe. Azt hiszem, hogy a korábbi kormánynak administrativ előterjesztései meggyőzhették a t. képviselő urat arról, hogy a kormány ezt a discretionalis hatalmat legalább egy meg nem engedett mértékben igénybe venni nem szándékozott. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Mert mi a főispánt politikai egyénnek kívántuk tekinteni, de feelősségmentes hivatalnoknak még sem tekintettük és azt hiszem, hogy akkor, midőn az administratiora vonatkozó törvényjavaslat részletesen tárgyaltatott, legalább e pont tekintetében az akkori kormány és a t. képviselő úr közt differentiák nem voltak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondások bal felöl.) Engedelmet kérek, hiszen el méltóztatott mégis fogadni, tehát lényeges differentiáról nem lehet szó. Ezt különben nem szemrehányásképen mondom, hanem csak annak constatálása végett, hogy ez legalább olyan hiba, melyben mi nem leledzünk, mert oly módon akarjuk megoldani, a mint azt a t. képviselő űr is elfogadhatónak találja. (Tetszés jobb felől) Második hibájául az akkori rendszernek a merev párturalmat méltóztatott felhozni. Nekem politikai meggyőződésem, t. ház, hogy e<ry alkotmányos kormány, mely állandóan szervezett pártra nem támaszkodhatik, egy parlamentáris kormány feladatait nem teljesítheti. (Igaz! Úgy van! a jobbóllálon ) Es ezen az alapon igenis szerencsém van ezen pártra támaszkodhatni, az ezen párt által képviselt elveket és ezen elvekre alapított érdekközösséget a kormányban kifejezésre juttatom, de azt hiszem, hogy sem részemről, sem politikai barátaim részéről, sem most, sem korábban tett nyilatkozataink senkit nem jogosítanak fel annak feltevésére, hogy mi itt egy numerus clausust akarunk képezni. Mi felállítottunk egy programmot s többszörösen kijelentettük, hogy a ki ahhoz a programúihoz szegődik, a ki azt valósítani kívánja, azt körünkben mi szívesen fogjuk látni. (Igás! Únyvan! Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás és ellenmondás a báloldalon.) Én a tanácskozások során a sírna érintkezésre is súlyt fektettem és kívánok jövőre is fektetni. (Élénk helyeslés.) Azoktól a nézetektől, a melyeket magam részéről talán szükségeseknek vagy helyeseknek nem is tartok, de a melyek nem elvi alapot képviselnek és érintenek, hanem a tanácskozások simaságára s az eszmék helyesebb megvitatására bizonyos befolyással bírnak, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a mint eddig, úgy nem fogok elzárkózni a jövőre sem. (Élénk tetszés jobb felöl.) A párturalom merevségének vádja tehát minket nem illet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) A harmadik vád, vagyis hiba, a miben állítólag ezelőtt leledztünk. a quieta non movore. Hát, t. ház, épen ezen idők alatt oldattak meg a legnagyobb közgazdasági kérdések, és pedig olyan fontos érdekek, a melyek épen a quieta non niovere elvével homlokegyenest ellenkeztek. (Helyeslés jobb felől.) De, t. ház. a quieta non movere vádja a kormány programmját csak nem illetheti. Hiszen eddig épen ellenkezőleg azzal a váddal találkoztunk, hogy az ígéreteknek oly tömkelegét vettük fel programmunkba, a melyet 50 év g sem lehet kielégíteni, hogy oly kérdéseket vettünk fel, a melyeket felvenni szükséges, vagy időszerű nem volt. Én tehát azt hiszem, hogy a quieta non movere elvének alkalmazásából merített vád a mi programínunkkal szemben egyáltalában fel nem hozható. A t. képviselő úr azonban, azt hiszem, hogy akkor, midőn formulázta azt a tételt, hogy minek kell egy kormány programrajában benfoglaltatni — engedelmet kérek e kifejezésért — téves nézetből indult ki. Ezen politikai tévedés, nézetem szerint, abban a feltevésben áll, mintha valamely kormánynak minden felvetett kérdéssel szemben már prograromjában végleges állást kellene elfoglalni. Én megengedem, hogy acut napi kérdésekkel szemben, a melyek rögtön oldandók meg, igenis kell, hogy legyen a kormánynak programmja, a nélkül nem állhat ki a küzdőtérre, mert nem odázhat el olyan kérdéseket, a melyeknek megoldása a napi kötelességek közé tartozik; de az elvet úgy felállítani, hogy egy kormány ne azt vegye fel programmjába, a mit az adott viszonyok közt megvalósítandónak tart és hogy ne ő mondja meg azt miként akarja azt megvalósítani, hanem hogy a mások által
