Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

iSi. orssság«s ülés 1893. fleeisímber iS-ftn. kedAeti. m adott eszméket legyen köteles programmjába felvenni : ez annyit tenne, hogy a kormány magában véve tehetetlen, mert nem maga határozza meg programmját, hanem mások által határoztatja azt meg. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azért tartottam szükségesnek ezt kiemelni, mert a képviselő úr akkor, a mikor a mi programmunkát taglalta, két dolgot hibáztatott abban. Az egyik az volt, hogy az administratioualis javaslatok tekintetében r>em vállaltuk el azon kötelezettséget, a melyet ő ezen javaslatok sikeres megvalósítására mellőzhetetlen előfeltételnek tekint. Jelesül nem vállaltuk el azon kötelezettséget, hogy az úgynevezett garantialis törvényjavaslatokat a reformjavaslatokkal egyidejűleg fogjuk életbeléptetni, vagyis helyesebben szólva a reformtörvények által nevelt központi kormányhatalmat előbb igénybe venni nem kívánjuk, mintsem a garantialis törvényeket megalkotjuk. Bocsánatot kérek, mi ezzel szemben kifejezést adtunk azon nézetünknek, azon elvi álláspontunknak és pedig kifejezést adtunk már magában a kormány programmjában, hogy mi az administrationalis kérdéseket az egyéni és közszabadságok megóvása mellett kívánjuk megoldani. Ugy akkor, mint korábban is többszörösen kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy e köz- és egyéni szabadságok megóvása, mint leghatékonyabb garantia, már magukban az aduiinistrationalis javaslatokban foglaltatik. Épen a közszabadságok megóvásának garantiái, az autonómia növekvésének hatályosabb ellenőrzése, máimagukban a javaslatokban foglaltatnak. Kifejezést adtunk ama szándékunknak, hogy a közigazgatási bíróságot esetleg már korábban kivánjuk életbeléptetni, mint magát az admi nistrationalis javaslatot. És még két garantialis törvényre, t. i. a tisztviselői pragmatikára és a fegyelmi eljárásra azt is mondtak, hogy előkészítjük és esetleg korábban is tárgyalás alá vétetjük. Mi tehát köztünk a differentia ? Az, hogy mi nem mondjuk azt, hogy nem teszszük, hanem idő előtt arra kötelezettséget nem vállalunk, hogy e törvényjavaslatokat egyidejűleg léptetjük életbe. És pedig helyes, hogy nem vállalunk, (Halljuk '. Halljuk!) mert én nem azt akarom vitatni, hogy egy tisztviselő pragmatika, egy fegyelmi törvény, azoknak a közszabadságoknak hatályos garantiáit nem képezi. De azt merem vitatni, hogy az nem képezi e közszabadságoknak oly lényeges garantiáját, hogy minden körülmények között egy, a nemzet életére kiható nagy reformot el kellene odázni, ha esetleg a körülmények úgy alakúinának, hogy a kormány azon szándéka, hogy azok is egyidejűleg megalkottassanak, nem volna keresztülvihető. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Nem ezélzatossággal mondom ezt. A kormány álláspontja igenis az, hogy ezeket is lehetőleg megalkotja; lehet, hogy el is fogja ez iránt a kötelezettséget vállalni, de megkötött kezekkel nem akar ity nagy munkába belefogni. Ez nem elvi differentia köztünk,' mert azon elvre nézve, hogy a köz- és egyéni szabadságok megóvása mellett oldjuk meg a kériést, köztünk differentia nincs. Olay Lajos: Ezt a násznagy súgta. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Ha az súgta, a képviselő úrnak is kívánok egy jó násznagyot. (Elénk derültség). Mert ha a differentiákat kívánom konstatálni, akkor a t. képviselő úr ugyan igen ke gyetlen volt néhány kifejezésében, de magukban az elvi kérdésekben nagy differentia nem volt, mert a másik differentia a nemzeti kérdésekre vonatkozik és ez köztünk a differentia tulaj donképen. Ezekre a nemzeti kérdésekre nézve talán nem szükséges annak bővebb bizonyítgatásába, bocsátkoznom, hogy a nemzeti érzületnek minden körülmények között való megóvása és ápolása az, mi nálunk a közéletnek oly hatalmas faktorát képezi, hogy én nem képzelek magyar politikust, a ki erre kellő súlyt, ne fektetne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magának a nemzeti érzületnek megóvása és ápolása adja meg nekünk tulajdonképen a jogczímet, hogy ezeken a padokon működhessünk. (Igaz! Ügy van ! jobb felöl.) Magának ezen nemzeti érzületnek ápolása és megóvása az, a mi nálunk elsőbb rendű nemzeti szükséglet, mint máfi nagyobb és hatalmasabb nemzeteknél, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) mert hogyha mi támaszkodhatunk is politikai szövetségeseinkre, támaszkodhatunk azon államjogi alapokra, melyekben a monarchia másik felével vagyunk, de nem lehet magyar politikus, ki a nemzeti érzület ébrentartására, annak ápolására minden körülmények közt való megóvására, politikai működésében kiválóbb súlyt nem fektetne. (Helyeslés a jobbóldalon,) De ez azért nem azt teszi, hogy a nemzeti érzületnek ápolását, fejlesztését és fentartását, mint olyant állítsunk oda, melyet minden körülmények közt túlhajtani kell. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) A nemzeti érzületnek ápolása és megóvása még- nem annyit jelent, hogy az összes köztevékenységet kizárólag erre kell fektetni. A ki túlhajtja ezeket a kérdéseket, az nagyobb sebet üt a nemzeti érzületen és különösen a nemzeti érdekeken, mint a mennyit el kíván érni a nemzeti érzületnek ápolásával. (Helyeslés a jobboldalon.) A közélet terén való működés nem lehet egyoldalú, itt a működést helyes arányba kell hozni minden téren és ámbár szükséges a nemzeti érzület megóvása és ápolása, de a tevékenységet kizárólag erre