Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

iSi. orssság«s ülés 1893. fleeisímber iS-ftn. kedAeti. m adott eszméket legyen köteles programmjába fel­venni : ez annyit tenne, hogy a kormány magá­ban véve tehetetlen, mert nem maga határozza meg programmját, hanem mások által határoz­tatja azt meg. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azért tartottam szükségesnek ezt kiemelni, mert a képviselő úr akkor, a mikor a mi program­munkát taglalta, két dolgot hibáztatott abban. Az egyik az volt, hogy az administratioualis javaslatok tekintetében r>em vállaltuk el azon kötelezettséget, a melyet ő ezen javaslatok sike­res megvalósítására mellőzhetetlen előfeltételnek tekint. Jelesül nem vállaltuk el azon kötelezett­séget, hogy az úgynevezett garantialis törvény­javaslatokat a reformjavaslatokkal egyidejűleg fogjuk életbeléptetni, vagyis helyesebben szólva a reformtörvények által nevelt központi kormány­hatalmat előbb igénybe venni nem kívánjuk, mintsem a garantialis törvényeket megalkotjuk. Bocsánatot kérek, mi ezzel szemben kifeje­zést adtunk azon nézetünknek, azon elvi állás­pontunknak és pedig kifejezést adtunk már ma­gában a kormány programmjában, hogy mi az administrationalis kérdéseket az egyéni és köz­szabadságok megóvása mellett kívánjuk meg­oldani. Ugy akkor, mint korábban is többszörö­sen kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy e köz- és egyéni szabadságok megóvása, mint leg­hatékonyabb garantia, már magukban az aduii­nistrationalis javaslatokban foglaltatik. Épen a közszabadságok megóvásának garantiái, az auto­nómia növekvésének hatályosabb ellenőrzése, mái­magukban a javaslatokban foglaltatnak. Kifejezést adtunk ama szándékunknak, hogy a közigazgatási bíróságot esetleg már korábban kivánjuk életbeléptetni, mint magát az admi nistrationalis javaslatot. És még két garantialis törvényre, t. i. a tisztviselői pragmatikára és a fegyelmi eljárásra azt is mondtak, hogy előké­szítjük és esetleg korábban is tárgyalás alá vétetjük. Mi tehát köztünk a differentia ? Az, hogy mi nem mondjuk azt, hogy nem teszszük, hanem idő előtt arra kötelezettséget nem vállalunk, hogy e törvényjavaslatokat egyidejűleg léptetjük életbe. És pedig helyes, hogy nem vállalunk, (Halljuk '. Halljuk!) mert én nem azt akarom vitatni, hogy egy tisztviselő pragmatika, egy fegyelmi törvény, azoknak a közszabadságoknak hatályos garantiáit nem képezi. De azt merem vitatni, hogy az nem képezi e közszabadságoknak oly lényeges ga­rantiáját, hogy minden körülmények között egy, a nemzet életére kiható nagy reformot el kel­lene odázni, ha esetleg a körülmények úgy ala­kúinának, hogy a kormány azon szándéka, hogy azok is egyidejűleg megalkottassanak, nem volna keresztülvihető. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon.) Nem ezélzatossággal mondom ezt. A kormány álláspontja igenis az, hogy ezeket is lehetőleg megalkotja; lehet, hogy el is fogja ez iránt a kötelezettséget vállalni, de megkötött kezekkel nem akar ity nagy munkába belefogni. Ez nem elvi differentia köztünk,' mert azon elvre nézve, hogy a köz- és egyéni szabadságok megóvása mellett oldjuk meg a kériést, köztünk differentia nincs. Olay Lajos: Ezt a násznagy súgta. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Ha az súgta, a képviselő úrnak is kívánok egy jó nász­nagyot. (Elénk derültség). Mert ha a differentiákat kívánom konsta­tálni, akkor a t. képviselő úr ugyan igen ke gyetlen volt néhány kifejezésében, de magukban az elvi kérdésekben nagy differentia nem volt, mert a másik differentia a nemzeti kérdésekre vonatkozik és ez köztünk a differentia tulaj don­képen. Ezekre a nemzeti kérdésekre nézve talán nem szükséges annak bővebb bizonyítgatásába, bocsátkoznom, hogy a nemzeti érzületnek min­den körülmények között való megóvása és ápo­lása az, mi nálunk a közéletnek oly hatalmas faktorát képezi, hogy én nem képzelek magyar politikust, a ki erre kellő súlyt, ne fektetne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Magának a nemzeti érzületnek megóvása és ápolása adja meg nekünk tulajdonképen a jog­czímet, hogy ezeken a padokon működhessünk. (Igaz! Ügy van ! jobb felöl.) Magának ezen nem­zeti érzületnek ápolása és megóvása az, a mi nálunk elsőbb rendű nemzeti szükséglet, mint máfi nagyobb és hatalmasabb nemzeteknél, (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) mert hogyha mi támaszkod­hatunk is politikai szövetségeseinkre, támasz­kodhatunk azon államjogi alapokra, melyekben a monarchia másik felével vagyunk, de nem lehet magyar politikus, ki a nemzeti érzület ébrentartására, annak ápolására minden körül­mények közt való megóvására, politikai műkö­désében kiválóbb súlyt nem fektetne. (Helyeslés a jobbóldalon,) De ez azért nem azt teszi, hogy a nemzeti érzületnek ápolását, fejlesztését és fentartását, mint olyant állítsunk oda, melyet minden körül­mények közt túlhajtani kell. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) A nemzeti érzü­letnek ápolása és megóvása még- nem annyit jelent, hogy az összes köztevékenységet kizáró­lag erre kell fektetni. A ki túlhajtja ezeket a kérdéseket, az nagyobb sebet üt a nemzeti érzü­leten és különösen a nemzeti érdekeken, mint a mennyit el kíván érni a nemzeti érzületnek ápo­lásával. (Helyeslés a jobboldalon.) A közélet terén való működés nem lehet egyoldalú, itt a mű­ködést helyes arányba kell hozni minden téren és ámbár szükséges a nemzeti érzület megóvása és ápolása, de a tevékenységet kizárólag erre

Next

/
Oldalképek
Tartalom