Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

121, orssséjros illés tSS®. flecsember 18-án, kedden. ei Weterle Sándor ministerelnök: Erre, t. ház, Úgy hiszem, méltatlan azt mondani, hogy palotaforradalom, ugyanakkor, midőn más Gidairól avval illetnek bennünket, hogy elodázható kérdéseket ok nélkül állítunk első sorba azért, mert pártviszonyaink kívánják. Ezek megjegyzéseim a palota-forradalomra. A mi a többi politikai megjegyzéseket illeti és különösen gr. Apponyi Albert politikai megjegyzéseit (Halljuk! Halljuk!) t. képviselő úr felszólalása első sorban historai feltüntetése kivánt lenni a múlt bajainak, azt hiszem azért, hogy abból levonja a Jelenre és jövőre nézve a helyes consequentiát. Én a t. képviselő urat a múlt bajai históriájának ecsetelésében követni nem szándékozom. De tartozom avval a megjegyzéssel, hogy ő a krisist — mert engedelmet kérek, még nem mondta meg, hogy mit ért a crisis alatt, azt hiszem, a erisis alatt érti a pártok közti élesebb ellentétek kifejlődését, mert más krisis nem volt . . , (Felkiáltások as zélsö baloldalról: Dehogy nem! Kormányválság is volt! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, a véderő vitánál lehet alatta mást érteni, de miután a t. képviselő úr azt kapcsolatba hozta a parlamenti tárgyalások mikéntjével, talán azt óhajtotta ez által jelezni, hogy azon élesebb ellentét, a mely politikai felfogásunkban nyilvánul, tulajdonkép a véderő vitánál kezdődik. Nem kívánom, t. ház, tagadni, hogy azon nagyobb ellentétek, melyek a közfelfogásban felmerültek, körülbelül a véderő vitától datálódnak, de nem azért, miutha annak a véderő vitának oly nagy nemzet felébresztő hatása lett volna, (Ellenmondások és zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) mintha t. ház, akkor félni kellett volna, hogy nem tudom, itt nemzeti jogainkn\k összessége veszélyeztetve van. (Zaj a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Ha concedálom bizonyos keletkezések indokát, ne méltóztassék azokat túlhajtani, mert méltóztassanak elhinni, hogy senki sem vonja le helyteler.ebbűl a eonsequentíákat, mint az, a ki túlhajtottan állítja oda az eseményeket és így akarja levonni a eonsequen tiákat. Volt abban a pártok közti ellentétben igenis egy más forduló pont és ennek a forduló pontnak indokát az képezte, hogy korábban legalább ezen t. párt részéről (a nemzeti pártra mutat) — nem azt akarom vitatni, hogy nem követelték ugyanazokat, a miket most nem czélom az ellentétek constatálása, hanem csupán a históriai igazság constatálása — mondom, ezeket a közjogi követelményeket akkor csak másodsorba állították és első sorba a kormánynak közgazdasági és pénzügyi politikáját helyezték. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a baloldalon.) E téren vonták meg a kormánytól a jogosultságot, a hivatottságot és képességet s t. ház akkor, midőn nem puszta ígéretek alapján, hanem már eredményekkel tudtuk constatálni, hogy a gazdasági fejlődés és a kibontakozás immár nem a remények országába, hanem a való országába tartozik. (Élénk helyeslés a jobbóldalon és közbeszólás a széhő baloldalon: Ebből politikai tökét csinál!) Engedelmet kérek, a közterhek viselése kérdésében annyiszor elismertem még azt is, hogy az ama t. képviselő urak érdeme és nem a mienk s sohasem csináltam abból pártkérdést s mikor először az első deficitmentes költségvetést előterjesztettem, nem ennek a pártnak, nem önmagunknak, hanem a nemzet áldozatkészségének tulajdonítottam azt az eredményt. (Igaz! Úgy van! jolb felől.) Ügy hiszem, midőn így jártam el, akkor minden váddal lehet engem illetni, csak azzal nem, hogy politikai tőkét csinálok ezen kérdésekből. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ismétlem, hogy midőn én a közszellem élesztése végett magasabb politikai indokokból nem önmagunknak, hanem Magyarország összes képviseletének és nemzeti erejének vindicáltam azon eredményt, akkor az ilyen közbeszólások jogosultsággal nem bírnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De folytatom beszédem elhagyott fonalát. Nagyon természetes, hogy midőn mi tényekkel igazoltuk azt, hogy van hívatottságunk és képességünk közgazdasági és pénzügyi bajaink orvoslására és azt doetimentáltuk, akkor kellett a pártok magatartásában változásnak előállani, mert a korábbi argumentatioval csak nem folytathatták eljárásukat. Akkor kellett a másodsorba helyezett kérdéseket első sorba állítani s azt, a mit ezelőtt a közgazdasági viszonyokra mondtak, most a nemzeti kérdésekre mondják, hogy t. i. sem képességgel, sem hívatottsággal nem bírunk azok megoldására. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon) Természetes, hogy ily kérdésekben igen bajos gai-antiákat nyújtani, mert a politikai garantiák nyújtásában mindig igen nagy szerepet szokott játszani a valószínűség, ha valaki azt mondja, hogy én sem hívatott, sem képesített nem vagyok ezen kérdések megoldására, nem felelhetek mással, minthogy a politikai valószínűség minden atributumával bírunk arra nézve, hogy valamint a múltban megoldottunk kérdéseket, a melyeknek megoldására hívatottságunkat és képesítettségünket kétségbe vonták, úgy most is képesek leszünk ezeknek a kérdéseknek sikerrel megoldására. (Élénk heyeslés. Úqy van! a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Elhiszszük, hogy Tiszánál jobb lesz! Wekerle Sándor ministerelnök: De ha a nélkül, hogy megenge ihetném magamnak «azt, hogy a múlt fölött kritikát gyakoroljak, mert