Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

ISI. orgBágvs ülés 1882. egy óriási emelés terheli a szegényebb néposztályt. A t. képviselő úrnak bizonyos tekintetben igaza van, mert a szeszadó azelőtt csakugyan mérsékelt volt a maihoz képest; de egyet elfelejt, t. i. azt, hogy korábban a meg nem váltott italmérésre jogosultak oly óriási összeget vetettek ki szeszadó czímén, hogy ha nem így, absolut tételek alapján méltóztatik összehasonlítást tenni, hanem a gyakorlatban járni utána, hogy mi volt az ára a pálinkának korábban és mi annak az ára most, azt fogja látni, hogy a szeszadó behozatala óta a pálinkának, ára gyakorlati életben tulajdonképen nem is emelkedett. (Egy hang a szélsőbalról: Háromszorosára emeUedett. Derültség.) Megengedem, hogy a t. képviselő uraknak olcsó pálinkaforrásaik vannak, (Derültség. Bálijuk!) de engedelmet kérek, én azt mondottam, hogy a pálinka ára szeszadó behozatala óta — csak ezt a kis feltételt méltóztatott a közbeszólásnál elfelejteni — nem emelkedett, tehát azóta nem is emelkedhetett háromszorossára. Hisz, engedelmet kérek, ma annak a szesznek az ára az adóval együtt 55 frt hektoliterenkint, tehát a legrészletesebb eladásnál, ha azelőtt minden nyereség nélkül adták a szeszt, ha felteszi a t. képviselő úr, hogy sem regale nem terhelte, sem vállalkozói nyereség, sem egyéb, akkor is 1 frt 65 krért kellene literjét adni, hogy tételét igazolja. Tudnak ilyen helyet a képviselő un k"? Molnár Józsiás: Nálunk Kézdivásárhelyen 28 kr. e<ry lii^r szesz. (Naiy derültség.) Wekerle Sándor ministerelnök: Molnár Józsiás képviselő úrnak sajátszerű adatai vannak. Ha a 35 írt adóval terhelt szeszt 28 krért tudja adni, egy nagy pénzügyi problémát fog megoldani és akkor nem is tőlem fog felvilágosítást kérni azon hozzám intézett kérdésben, hogy a mi köz- és magánterheink után 240 millió frtot tesz az évi kamat-szükséglet és ezzel szemben mindössze 300 millió forgalmi eszközünk van; ugyan ha egy háború lenne, hogy fizetnők mi ki ebből a 300 millió írtból a 240 millió frtuyi adósságot? Igen csudálkozom, t. képviselő úr, nem azon, hogy a szeszadónál felállított tétele alapján erre a kérdést magának megadni nem tudta, (Derültség jobb felől.) hanem azon, hogyan méltóztatik a forgalmi eszközök mennyiségét a fizetendő összegek egészével összetéves-teni. Hiszen azon forgalmi eszközök nem azt teszik, hogy 300 millió forint az az összeg, a melyet Magyarországon kiadnak valamely ezímen; az a 300 millió igen sokszor fordul meg az egyesek kezein és én már nem emlékszem a pontos statistikai adatokra, de azt hiszem, alig tévedek, ha ennek ' leczember 18-ön. kedden. 59 negyvenszeresére teszem az egész összeget. Negyvenszer 300 millió forintról van tehát szó, a mely minden körülmények között elégséges lesz 240 millió forint kifizetésére. (Helyeslés és derültség jobb felöl.) De a t. képviselő úr egy más körülményt is említett fel, a melyet nem hagyhatok észrevétel nélkül (Halljuk! Halljuk!) és ez a mi roppant eladósodásunk a küífölddel szemben. Mélyen érzem, t. képviselőház, hogy bajaink kútforrása igen jelentékeny mérvben abban áll, hogy az állam és sok tekintetben a társadalom is nem önmagának az adósa, hanem igen nagy mértékben a külföldi tőkére vagyunk utalva. Én ezt igen érzem, nemcsak azért, mert az a jövedelem, a melynek elő kellene állani a tőkék után fizetett kamatból, a tőkék amortisatiojából, fájdalom, nem itt az országban nyilvánul, nem itt vonható akár közvetlen, akár közvetve adó alá, hanem nélkülözöm még akkor is, midőn hitelmú'veleteket csinálok, mert igen sokszor másnemű intézkedéseS<et kell tenni, mint a minőket tennénk akkor, ha önmagunknak lennénk csak adósai. De, t. képviselőház, egy körülmény ismét nem hagyható figyelmen kívül: az, hogy a tőkéknek beözönlése és itt elhelyezése az utóbbi években soha nem remélt óriási haladást tett. Ezt statis:ikai adatok alapján lehet állítani, ha figyelembe veszszük, hogy mily óriási részét fizettük annakelőtte az államadósságok utáni kamatoknak külföldre és milyen jelentékeny rész az, a mely az omág!>an fizettetik, mert itt nyertek a tőkék elhelyezést. Ha tehát ezt valaki felpanaszolja, mint gazdasági helyzetünk egyik baját, akkor igaz következtetést is csak úgy von, ha az e téren előállott nem remélt óriási haladást is constatálja. (Helyeslés jobb felőL) És most visszatérek Issekutz képviselő úrnak ellenvetésére, melyet a regale értékesítésére nézve bozott fel. Itt megint engedelmet kérek, de nézetem szerint nem tartható számtételt állít fel. Felpanaszolja t. i.

5 hogyan lehetett megengedni azt, hogy általában literfokonként a szeszt 1 krajczáron mérjék, holott a szesznek árát 50 forintra veszi fel. Ea is kissé olcsó. Ehhez jön 15 frt regaleadó, úgy, hogy az illetőnek 35 forint nyeresége lenne, vagy a mint ő állítja, 10 forinttal szemben, a melyet a kormánynak fizet, az illetőt 50 frt adó terheli. Ez hallatian dolog — úgy mondja — ez az illető bérlőnek, az illető vállalkozónak a nyeresége. No, t. képviselő úr, méltóztassék csak figyelembe venni először azt a szeszárt úgy, a mint azt az illető veszi. Nem 50 frt, hanem detailban, a mint azt a kimérő veszi, 55 —60 frt szokott annak az ára lenni. Ehhez méltóztassék hozzáadni a 15 frtnyi adót és ott, a hol kizárólagosság van, miután akkor a 15 frtnáí az állam is 8»