Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
Í2Í. országos ülés 189$. äecnember la-An^eíflen. 5? tóztassanak felhozni, a mint ezt egy képviselő ár tette, hanem nézzük a tényleges rendes és közösügyi kiadásokat, még pedig — mint igen helyesen jegyezte meg Bujanovics Sándort, képviselő úr — a vámbevételek nélkül, mert a növekedő vámbevételek első Sorban a közösiigyi szükségletekre fordíttatván, természetes, hogy a nettó szolgáltatás nem nyújtja a szükségletek növekedésének valódi képét. Ha az utóbbi tiz év eredményeit tekintjük, méltóztatik látni, hogy — kerek összegben szólva — 125 millió forintról Í44 millióra emelkedtek a közösügyi kiadások. Ez 19 millió növekedés s ebben nemcsak a hadseregnek, hanem az összes közösügyi kiadásnak szintén növekedő irányzatú szükséglete benfoglaltatik. Én, t. ház, nem kicsinylem ezen összeget, magam is igen magasnak tartom azt; de ha higgadtan bíráljuk ezen számtételeket, ha nem tisztán a mi viszonyaink szerint akarjuk a bírálatot e fölött gyakorolni, hanem lm számba veszsziik azt, hogy ezen időközben más európai államok mily óriási áldozatokat hoztak hadseregüknek : akkor ezen tételek realitására az összehasonlítás — ha isméielve óva int is arra, hogy a mértéken túl való költekezésekbe ne boesái kőzzünk— csak megnyugvásul szolgálhat a tekintetben, hogy mi ezen decenniumban a hadseregre nem fordítottunk többet, mint a mennyic fordítanunk az okszerűség és múlhatatlan szükség parancsolta. (Helyeslés a jobboldahn.) Másik, a mit méltóztattak felhozni, az, hogy államadóssági szükségleteink óriásilag növekedtek Hát, t. ház, az államhitel szempontjából kell itt constatálnom azt, hogy államadósságaink ismét nem növekedtek oly arányban, mint növekedtek az utolsó időben Európa legtöbb államában, sőt hogy e tekintetben határozott javulás állott be. Nem azért említem az 1883—1893. évi összehasonlítást, mintha ez talán az évek esoportozatából viszonylag a legkedvezőbb volna ; hanem azért, mert itt az utóbbi 10 évre történt hivatkozás. 1883-hoz viszonyítva államadósságainkat, ha a vasutak átvétele folytán elvállalt adósságainkkal combináljuk azokat, ha leszámítjuk a kamatgarantiákat, mindössze 8,739.000 frttal növekedtek azok; sőt ha az utóbbi öt év eredményét tekintjük: erre vonatkozólag azt látjuk, hogy államháztartási szükségleteink 3.571,000 frttal apadtak. Azt hiszem, t, ház, alig lesz európai állam, mely az utolsó 5 év alatt oly kedvező helyzetben lett volna, hogy államadóssági szükségletei nem hogy növekedtek, hanem ily lényeges összeggel apadtak volna. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ez, t. ház, őszintén egyik biztosítéka lehet annak, hogy saját köztérijeinket lényegesebb és újabb áldozatok nélkül jövőre is elbirai nemcsak képesek KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII. KÖTET. leszünk, hanem hogy inkább van okunk, mint bármely európai államnak consolidált pénzügyi helyzetünk tekintetében, államadósságunk kedvező helyzetét, hitelünk megítélésénél kellőleg latba venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az észrevételek második része, a mit a képviselő urak felhoztak, a pénzügyi adrainislratióra vonatkozott. Itt különösen Bujanovics Sándor képviselő úr méltóztatott ellenvetéseket tenni, állítván, hogy a pénzügyi administratio iránya adóemelés s hogy a pénzügyi közegek a legképtelenebb eszközökkel igyekeznek az adókat emelni. (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek ott, a hol az adó nem fizetés oly tág mértékben érvényesült, mint nálunk, elannyira, hogy ezelőtt ha. jól emlékszem négy évvel épen a t. képviselő urak pénzügyi programínjának, ha nem is az egyedüli, de egyik legkiadóbb részét épen az képezte, hogy a meg nem adóztatott jövedelmeket kellő mértékben meg kell adóztatni, mi által az ország pénzügyi bajain nagyon segítve lesz. Azon oldalról tehát, a hol a pénzügyi programúi egyik legkimagaslóbb pontja ez volt, a legkevésbé lehettem elkészülve arra, hogy itt forcirozott adóemelésekről beszéljenek. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Megengedem s nem tagadom, sőt constatálom, hogy közterheink súlyosak, hogy annak mesterséges fokozására gondolni sem lehet, hogy gondolkodni kell ezeknek arányosabb megosztásáról, de e tekintetben is megtettük minden téren az előtanulmányokat és megteszszük a szükséges reformjavaslatokat is. Megengedem azt is, hogy akkor, midőn a közszolgáltatások terén egy ilyen nagy átalakulásnak korszakát éljük, midőn éppen az is az egyik feladat, hogy az eltitkolt, a meg nem adóztatott vagy kellőleg adó alá nem vont jövedelmeket az egyenlő és arányos adóztatás elvei szerint nagyobb mértékben illessük adóteherrel, hogy akkor, a mint az elkerülhetetlen, az igazságtalan adóztatásnak is fordulnak elő egyes esetei. De hogy ez nem lehet a pénzügyi administratiónak iránya: e tekintetben talán megnyugtatásul szolgálhatnak már e házban is többszörösen tett nyilatkozataim, mert én azt hiszem, hogy a ki nem vonja kétségbe azt, hogy egy tárczát vezető szakministernek a nyilvánosság előtt többször, mondott, hangsúlyozott, kellő határozottsággal enunciált abbeli Ígéretei, hogy nem lehet törekvése az igazságtalan megadóztatás, a vexaturák elkerülése képezi feladatát, az el fogja hinni, hogy a finane-administrationak ezen itt nyilvánított tendentiája többet ér mint minden intimatio és rendelet, mert a pénzügyi administratio szellemét az itt tett nyilatkozatok szokták megadni. (Élénk helyeslés jobb felől) És én igen is törekedtem alkotmányos szellemet 8