Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

54 1*1. ors*%es Més 1988. déeiember lS-án, kedden. az által is, hogy megnehezíti és meg nem engedi a magyar intelligentiának azt, hogy a hadseregben elfoglalja azt a tért, a melyet neki ott elfoglalnia kellene. (Élénk helyeslés bal felöl.) Vagy kérdem én, az a magyar ifjú, a kinek egész nevelése arra az alapra volt fektetve, hogy gondolkozásban, érzelemben és nyelvben mindenekelőtt magyar legyen, a ki tehát eszméit és gondolatait magyar nyelven fejti ki, a ki magyar nyelven gondolkozik és a kinél csak óhajthatjuk, hogy továbbra is magyar nyelven gondolkozzék: vájjon hogyan érezheti magát az ilyen ifjú, mikor olyan tanodák padj'aira kerül, ahol nehéz, eddigi gondolkozásától elütő, idegen tananyagot idegen nyelven kell elsajátítania? (Élénk helyes lés bal felöl.) Nem világos-e az, hogy a magyar intelligentia a katonai kiképzés dolgában hátrányban áll a monarchia másik államával szemben (Úgy van! Ügy van! bal fel'íl.) s a míg ez fennáll, vájjon beszélhetünk-e mi fictiok nélkül paritásról? (Élénk helyeslés és tetszés hal felől.) Vájjon beszélhetünk-e arról, hogy a hadsereg ép úgy a mienk, mint az övék, hogy az valóban közös (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) és vájjon nem érzi e a hadsereg azon nélkülözést, a melyet a magyar intelligentia elemeinek csak kis mértékben való érvényesülése okoz? (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hát, t. ház, ezek lehetnek csekélységek, de mindenesetre olyanok, hogy én azoknak kielégítése nélkül teljes, kielégítő és összefüggő nemzeti politikát képzelni nem tudok. Érvényesülhetnek nemzeti politikának egyes fragmentumai, óh ijreii! valamint hogy érvényesülnek és érvényesültek is a nemzetnek nem csekély hasznára; de egy valóban nemzeti politikának főismérve az, hogy ne legyen nemzeti életünknek egyáltalán oly ága, a melyből száműzve legyen a nemzeti gondolat, a melynek határainál annak meg kellene állania. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) És ebből a czélból, t. ház, az 1867 és 1868-ban megalkotott intézményeink teljes tiszteletben tartásával, annak, a mit követelnünk kell, a minimuma: a magyar katonai oktatás behozatala; hogy ekkép, ha maga az intézmény közös természetű is és magyar nemzeti jelleggel nem bír, legalább azok, a kik abba az intézménybe belépnek, megtartassanak a magyar nemzeti cultura solidaritásának. Ez a minimum. (Élénk helyeslés bal felől.) Ennél előbbre menni lehet, de hátrább menni s ennél kevesebbet követelni nem ! (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Es már most állítom, t. ház, hogy a nemzeti követelmények ezen több pontban kifejtett minimumának kielégítése nélkül a nagy czélokat felölelő reformpolitikának sikeres keresztülvitele egyszerűen lehetetlen. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Mlmmondások jobb felöl.) Ha önök, t. uraim, nekem ma ezt el nem hiszik, vigasztalom magam azzal a. szomorú vigasztalással, hogy rövid idő, rövid évek lefolyása önöket ezen tétel igazságáról meg fogja győzni. Mert e tételnek nagyon egyszerű lélektani indoka van. A magyar nemzet egyéniségének kifejtését legalább azon határig kívánja, kell hogy kívánja, melyet kifejtettünk és mely az 1867-ik évi kiegyezés keretén belül marad. Fog annak egy része kívánni többet is. Ezzel a többel szemben tudok felelni érvekkel, a melyek miatt ma ennek a többnek teljesítését lehetetlennek tartom; de azokkal szemben, a melyeket mi kifejtettünk, ilyen érv nincsen, itt nincs más, mint a resignatiora való apellálás, mint a lemondásra bíztatás, mint az ébredő erőknek újból való elaltatása, mint a nemzetnek ópiummal és morphiummal való tovább-gyógykezelése. (Élénk helyeslés. Úgy van I a baloldalon.) Nos tehát, t. ház, önök azután ezen resignatiora tanított, megbénított, elaltatott és energiájában mesterségesen megtört nemzettől várják azt az erőt, mely szükséges arra, hogy nagy elíentálláaokkal szemben nagyszabású reformok létesíttessenek ? (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ez, t. ház, oly tétel a lélektanban, mely az arithmetikai igazságnak jellegével bír és ha önök ezt ma nekem el nem hiszik, beszélünk róla a közel jövőben újból és akkor a tapasztalás önöket meggyőződtette ennek megtámadhatlan valóságáról. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mindezekből, t. ház, most le kell vonnom a következtetést. A kormánynak politikája, amint azt eddigi nyilatkozatai és az eddigi viták élénkbe tárják, ha azt a legenyhébben ítéljük is meg — és én a legenyhébben akarom megítélni — legalább is bizonytalan jellegű; bizonytalan jellegű arra nézve, hogy a felébredt nemzeti szellemnek és közjogi féltékenységnek követelményeit mely mértékig tudja és akarja kielégíteni, vagy folytatni akarja-e ma, már a sikernek minden reménye nélkül azt az elaltatási politikát, a melynek megkísérlésén hajótörést szenvedtek elődjei ? A belügyi reformok terén a kormány politikája szintoly bizonytalan; a kételyeknek, a dilemmáknak, az egymástól távoleső végletek közt mozgó lehetőségek egész sorozatát tűnteti fel előttem. (Úgy van! bal felől.) így áll ez a kormány előttünk, ha tisztán önnön érdeme szerint akarjuk megítélni. Ha pedig visszatekintek az előzményekre, akkor látom a kormány tagjainak solidaritását azzal a politikával, mely bennünket azon állapotokba vezetett, a mely állapotok miatt mi a múlt kormánytól a költségvetésnek általánosságban való elfogadását is megtagadtak. Ha már most békés, nyugodt orvoslást sürgősen nem kívánó helyzet