Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

iái. ország©* ftlés 1892. áeeiemlier 13-án. kedden. 55 állana előttünk, akkor mondhatná még valaki azt, engedjünk időt arra, hogy mutassa meg a kormány, hogyan fog tetteiben beválni? vájjon azokban progniurnájának jó értelmezése, vagy rossz értelmezése fog-e nyilvánulni? És a szerint határozzunk! De, t. ház, reá mutattam beszédem elején a fejlődött bajoknak nagyságára és ezen bajoknak lavinaszerűleg növekedő természetére; reá mutattam, hogy ennek az országnak várnia többé nem lehet; reámutattam arra, hogy a honmentő, a nemzetnek összes ideáljait újólag felélesztő és a nemzetnek összes energiáját életrehívó politikának érvényesülnie kell haladéktalanul, mert minden nap, melyet elvesztünk, növeli a bajt, minden elhalasztott nap nehezebbé teszi a bajok orvoslását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Ily körülmények közt, t. ház, igazán nem ajánlhatom azt, hogy várjunk. Vártunk már egyszer és az eredmény megmutatta, hogy a várakozás mire vezetett. Azért legalább addig, míg a minden irányban kielégítő közállapotaink sebeit gyógyítani képes, nemzeti és szabadelvű irányban egyaránt előbbre vivő politikának érvényesítése iránt teljes biztosítékot nem nyerünk, még általánosságban sem fogadom el a költségvetést, hanem elleuindítványt nyújtok be. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni az elleniodítvány. Bernáth Dezső jegyző (olvassa): Ellenindítvány a pénzügyi bizottságnak az 1893-ik évi költségvetésre vonatkozó 147. számú jelentésével szemben. Tekintettel arra, hogy az országnak helyzete föltétlenül és sürgősen követeli az összes alkotmányos tényezők összhangzó és egészséges működésének helyreállítását és pedig: úgy közjogi viszályoknak elkerülése és az 1867. évi kiegyezésben biztosított állami önállóságunk és nemzeti egyéniségünk követelményei nek megvalósulása, mint az ország belbékéjének megóvása és a szükséges belügyi reformoknak akadálytalan és helyes irányban való keresztül vitele végett; tekintettel továbbá arra, hogy a jelenlegi kormány tagjai részint közvetlenül, részint közvetve az előbbi kormányoknak azon politikájával állottak solidaritásban, mely e czélokat nemcsak meg nem közelítette, hanem azoktól mindinkább eltávozott; nemkülönben: tekintettel arra. hogy az ebből eredő bizalmatlanságot a mostani kormánynak nyilatkozatai el nem oszlatták; mert azok nélkülözték azt a praeeis és kötelező alakot, melyre a tapasztalások után szükség volna, hogy bizonyítékot nyerjünk az eddigitől eltérő és az előbb megjelölt czéloknak minden irányban megfelelő politika követése iránt; tekintettel végül arra, hogy ilyen politika érvényesülésének elhalasztása a helyzetet folytonosan súlyosbítja, hogy tehát a képviselőház bizonytalan jellegű kisérletekaek további folytatására a nemzet iránti kötelességeinél fogva sem időt nem engedhet, sem az eszközöket meg nem szavazhatja: a ház az 1893. évre előterjesztett költségvetést általánosságban sem fogadja el. Gróf Ápponyi Albert, Horánszky Nándor, Bujanovits Sándor, Tomcsányi László, Ivánka Oszkár, Bottlik Lajos, gróf Bethlen Bálint, Hodossy Imre, Bánó József. Márkus József, Mihályi Péter, gróf Károlyi Sándor, Veszter Imre, Ivády Béla, Kulman János Pály János, Makfalvay Géza, Nagy István, gróf Zselénszky Róbert, Bolgár Ferencz, Gaál Jenő, Sághy Gyula, Bernáth Dezső, Horváth Gyula, dr. Kék Lajos, Hajós József, Bernát Béla, Ernuszt Kelemen, Hoek János, Linder György, Szentiványi Kálmán, br. Andreánszky Gábor. (Hosszantartó zajos tetszés és élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Apponyi!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést ismét megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a tanácskozást fogjuk folytatni. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Antal jegyző : Wekerle Sándor ministereinök! Wekerle Sándor ministereinök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési vita jelen stádiumában bátor leszek a ház figyelmét rövid időre kikérni, hogy először is reflectáljak azokra a pénzügyi természetű észrevételekre, a melyek a költségvetés ellen felhozattak, hogy némely felhozott adatnak részletes bírálatába is bocsátkozzam, nem azért, mintha kritikát kívánnék gyakorolni a felszólalók ellenében, hanem azért, mert kötelességemnek tartom a helyzet tisztázása, valódi feltüntetése végett a számadatokat és a helyzetet úgy feltüntetni, hogy abból mindenki helyesen vonhassa le a t-onsequentiát. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom későbbi folyamán természetesen kénytelen leszek azokra a politikai észrevételekre és ellenvetésekre is reflectáíni, a melyeket a múlt alkalommal Hoitsy Pál és Pázmándy Dénes képviselő urak és ma gr. Apponyi Albert képviselő úr méltóztatott felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés pénzügyi részének jellemzésébe bocsátkozni nem kívánok, mert akkor, midőn ezen költségvetést előterjesztettem a részletekre kiterjedő igea kimerítő számadatokkal ismertettem a költségvetésnek főbb eltéréseit; csak egyet vagyok bátor megemlíteni, a mi, azt hiszem, főbb vonásokban a költségvetés jellemzésére szolgái s ez az, hogy mi megadtuk ebben