Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

Ifi, *rs«igos Mér 1S98, deesem%er 18-án, kedden, gg szárnyát akarom kibontani, annak ők valódi szárnyakat akarnak adni, nem viaszból készül­teket, melyek elolvadnak, mikor a meleghez közelednek; a valódi szárnyakra és ennek folytán a csontvázra fekteti a súlyt, nem a külső díszre, nem a külsőségre. En nem hiszem, t. ház, hogy a minister­elnök úr helyesen cselekedett, midőn azokról a követelményekről, melyek tekintetében néha azt mondják nekünk, hogy azok felforgató termé­szetűek, (Derültség bal felől.) ez alkalommal, a vitának akkori pillanatnyi igényei szerint úgy nyilatkozott, hogy azok kicsinységek. E követel­mények, t. ház, először vonatkoznak arra, hogy a magyar állami snverenitás mindenütt a külső formákban is praegnans kifejezést nyerjen; praegnans kifejezést nyerjen a magyar királyi koronának önállósága; (Tetszés hal felöl.) ne mondhassa senki, se a Lajthán túl, se Európában sehol, hogy a magyar korona az osztrák császári koronához csak úgy aránylik, mint akár mily fejedelemségnek berezegi koronája, (Élénk helyeslés bal felöl.) hogy kifejezésre jöjjön a magyar államnak suverenitása azokban a jelvényekben, melyek a külképviselet orgánumai által haszná­latot nyernek, hogy ne legyen házi használatra, csupán államiságunk, a külföld pedig minket még mindig Ausztria valamely provinciájának tartson (Élénk helyeslés bal felől.) és hogy a közös intézmények minden orgánuma — a mely tekin­tetben különben elismerem, haladás történt — a magyar állami nyelvnek prnerogativáit a magyar hatóságokkal és magyar honpolgárokkal való érintkezésben respectálja. (Élénk tetszés bal felöl) T. ház! Ezek külsőségek, megengedem, de külsőségek, melyek symbolicus jelentőséggel bírnak és a mely külsőségek, ha megadatnak, talán nem birnak olyan jelentőséggel, mint ha megtagadtatnak. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Mihelyt megtagadtatnak, mihelyt azok érvénye­sülése nem magától értetődő dolognak tekintetik, mihelyt azoknak létesítése nehézségekbe ütközik: akkor t. ház, nincs az a magyar államférfiú, a kinek kötelessége nem volna ezen nehézségeket legyőzni, (Élénk helyeslés bal felöl.) mivel épen azért, mert azoknak keresztülvitele reális akadályokba nem ütközik, a nehézségek csak oly elméletek ben és érzelmekben gyökerezhetnek, melyekkel elég hosszú időn át pactáltunk, a melyekkel tovább pactálni és békét kötni nem lehet. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső haloldalon.) A második »kicsiöég« az t. ház, hogy az 1867-iki és 1868-iki törvény egy nagy nemzeti vívmányának: a honvédségnek, magyar nemzeti jellegén ejtett csorbát köszörüljük ki. T. ház! Ez sem ütközik semmi nehézségbe. De a magyar nemzetnek nem szabad megengedni azt, hogy a legkisebb hátrafelé lépést is tegyen az általa elért és a nemzeti szellem által elfoglalt térről, (Helyeslés hal felől) Horánszky Nándor: Megrontják a szelle­met a honvédségnél! Gr. Apponyi Albert: Nem szabad meg­engedni, hogy a honvédség bármely külsőségek­ben idegen vegyül éket kapjon, hogy bármely külsőségekben alteráltassék annak nemzeti jel­lege, mely a katonai téren elért egyetlen vív­mányunkat képezi. (Élénk helyeslés hnl felől.) A harmadik »kicsiség« a magyar katonai oktatás behozatala. Ha a szárnyaknak és a csont­váznak hasonlatánál maradunk, akkor a magyar katonai oktatás és annak követelése egy hatal­mas szárnycsontot képez abban a szárnyban, a melyhez én a nemzeti aspiratiok kielégítését hasonlítottam. Magyarország culturalis egysége, Magyarország iníelligentiájának egyenletes és nemzeti irányban való nevelése, ugy-e bár a ma­gyar nemzeti egységnek egyik cardinalis posta­iammá, a nemzeti megerősödésnek egyik alapja? (Helyeslés hal felöl) Ebben a kulturális egység­ben, a nevelés ezen egyenletes irányában, a nevelés ezen assimiláló hatásában, az intelligen­tiának ezen összefogásában tátongó űrt képez a katonai nevelésnek jelenlegi állapota. [Élénk he­lyeslés hal felől.) Midőn azt tapasztaljuk, hogy oly katonai nevelő intézetekben, a melyekben a vallásoktatás is dívik, még ezt sem adják elő magyar, hanem német nyelven a magyar fiák­nak, hogy valahogyan a magyar nyelv azon inté­zetek levegőjét meg ne fertőztesse : (Mozgás hal felöl.) akkor lehetetlen elzárkóznunk az elől, hogy itt oly követelést állítottunk föl, a melyet ki kell vívnunk, ha azt nem akarjuk, hogy azon nagy culturalis munkánkban, melyet a nemzet összes erejének összesítésére és összefoglalására folytatunk, a nemzeti intelligentia egységesítésé­nek nagy munkájában oly hézag legyen, mely­nek fontosságát nem lehet kevésre becsülni. (Élénk helyeslés hal felöl.) Mert nem csekély tényező egy nemzet intelli­gentiájában annak az a része, mely katonai szol­gálatban áll. Az intelligentiának ez a része nagy befolyást gyakorol a társadalomra; az inttlli­gentiának ez a része nagy feladatokat van hivatva teljesíteni; az intelligentia ezen részének elszakítását a magyar nemzet intelligentiájának összességétől és solidarításától nem nézhetjük tovább türelemmel, azt vissza kell hódítanunk. (Élénk helyeslés bal felöl.) És, t. ház, ez történhetik nemcsak a hadseregnek minden legkisebb kára nélkül, hanem ellenkezőleg annak határozott hasznára. Mert a katonai oktatás jelenlegi álla­pota a magyar nemzeti intelligentiát nem csupán az által károsítja, hogy elidegenít tőle nagy részben egy oly elemet, melyet az nem nélkü­lözhet a maga teljességéhez, hanem megkárosítja

Next

/
Oldalképek
Tartalom