Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-121

59 181. orszáeroH Illés 1892. deezember lS-án, kelten. határozott nézet nyilvánításra, a melyeket mi felállítottunk: mert addig míg ez nem történik, nem tehetünk fel egyebet, mint azt, hogy annak a kormánynak tagjai, kik solidaritásban állottak az azt folytonosan me£rta<radó politikával, ezentúl is hasonló megtagadó állásponton lesznek. (Úgy van! a hal- és a szélső hal oldalon.) És a belügyi reformok! Ma harmadszor vagy negyedszer hozom fel ugyanezt a tárgyat. Nem tehetek róla t. ház, ha tán unalmas lesz (Halljuk! Halljuk!) de a helyzet tisztázására nézve annyira lényeges, hogy rá minduntalan visszatérni kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) A kormány felvette programmjába a választások tisztaságának, szabadságának megrovását. Felvette igenis, hogy a központi hatalmat megnövesztő reformokkal egyidejűleg ezekre a reformokra vonatkozó javaslatok is be fognak nyújtatni, sőt nincs is kifogása az ellen, hogy esetleg előbb tárgyaltassanak le és lépjenek életbe azok a javaslatok, a melyek a közszabadságot biztosítják. Igen; de midőn e tekintetben szabatos nyilatkozatot kértem a kormánytól, hogy kösse tehát politikai reputátioját ahhoz, hogy ezek csak egyidejűleg fognak életbelépni, akkor a válasz az volt, hogy a, sorrendre nézve a kormány kötelességet nem vállal. Mit jelent tehát az, hogy a sorrendre nézve kötelezettséget nem vállal? Jelenti a következőt: (Halljuk! Halljuk!) én teljesen aláírom azt, a mit Horánszky Nándor az indenmity vita alkalmával mondott, hogy a közigazgatási reformjavaslatok abban az irányban, a melyet közönséges nyelven a közigazgatás államosításának neveznek, ha azt helyesen keresztülviszik, ha a közszabadságnak úgy a választási törvény reformjában, mint a fegyelmi törvényben, a közigazgatási bíróságban nyilvánuló garantiával együtt lép életbe, ezt a magyar állam consolidatioja felé egy hatalmas lépésnek tekintjük; ha azonban ezek nélkül törteink, akkor az a legnagyobb csapás, a legnagyobb veszély, mely e nemzet közszabadságát, sőt nemzeti fennállását fenyegeti, (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) E szerint a mi felfogásunk alapján így áll a dolog: az a kormán}', a mely nem vállalhat kötelezettséget a sorrend iránt, nem vállal kötelezettséget arra nézve, vájjon a közigazgatási reformot akként fogja-e keresztülvinni, a mint mi azt a magyar állam eonsolidatio egyik sarkkövének tarthatjuk, vagy akként, a mint mi azt a magyar állam, a magyar nemzeti szabadság, sőt a magyar nemzeti önállóság legnagyobb veszélyének vagyunk kénytelenek tartani. (Igás ! Úgy van! a haloldalon.) Midőn a kormánynak nyilatkozatai ily dilemmákat hagynak nyitva, midőn a végletek között ingadozó megoldási módozatok ily tehetőségei állanak előttünk, | melyek közt a kormány választhat a nélkül, hogy ezen általános kijelentésekkel ellentétbe jönne: akkor lehetetlen nekünk, különösen az előzmények után, különösen a múlt politikája után az ily nyilatkozatot bizalommal fogadnunk és ily nyilatkozatokra bizalommal felelnünk. (Igaz! Úgy van! hal félő!.) Ne hivatkozzék itt a t. kormány jóhiszeműségére ; ne hivatkozzék arra, hogy hiszen az ő programmja, a kormány tagjainak politikai komolysága biztosítékot nyújt arra, hogy ha a keresztülvitel sorrendjében esefleer más eljárás követtetnék is, mint a mit mi óhaitunk, azért meglesznek mégis és életbe fosnak lépni mindazok a biztosítékok, melyeket Ígérnek. Nem; a t. kormány jóhiszen tísége sem biztosíték nekem e tekintetben, nem mintha én abban kételkedném; de hisz a legközelebb lefolyt eseményeket tekintve, ki áll jót a t. kormány tagjainak és ki áll nekünk jót azért, hogy a múltnak mintája szerint nem tör-e ki ismét a eabinetben palotaforradalom, (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) talán épen akkor, midőn meg vannak alkotva a központi hatalmat növelő törvények és mielőtt meg lennének alkotva a közszabadságot biztosító törvények? (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) És ki áll jót azért, hogy az a kormány, mely ebből a palotaforradalomból keletkezni fog, elvállalja ennek a kormánynak összes kötelezettségeit? Semmi, sem parlamenti, sem erkölcsi kötelezettsége erre nincs. Egyszerűen a maga javára zsebre dughatja a hatalmi plust, melyet a törvényhozás vigyázatlansága, neki megállapított és elengedi maginak azoknak a garantialis törvényeknek behozatalát, melyekre nézve semmiféle hitelező ígéretet nem tett. (Igaz! Úgy van! a hal- és sxélső haloldalon.) T. ház! Igen sajnálom, e szerint, hogy a t. kormány nem tette meg azt az igen könnyű lépést — és épen azért, mert olyan igen könnyű, kétszeresen kedvezőtlen jelenség, hogy nem tette meg — a melylyel ő legalább a belreformok terén teljes megnyugvást szerzett volna nekünk. De a nemzeti követelmények terén a t. ministerelnök úr még ezen negatív fogyatékosságnál egy lépéssel tovább ment. Midőn én az indenmitási vita alkalmával utaltam arra, hogy ezeknek teljesítése, hogy a nemzeti szellemnek ébresztése legalább is egyenrangú követelmény a liberalismus igényeinek kielégítésével: akkor a t. kormányelnök úrnak válasza az volt, hogy a nemzeti politika terén állnak ők is; de ők nem tartják nemzeti politikának bizonyos kicsinyes követelményeknek minduntalan előtérbe való hozását. És a t. ministerelnök úr azt a hasonlatot is, melyet akkor használtam, magáévá téve, igen szépen, elmésen azt mondta, hogy annak a fejedelmi madárnak, melynek két