Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-121
40 MÍ« *«!*•* Ilii fS92- fleeBeartMH" li-An, kedden* Ez az úgynevezett állami szabadság korszaka. Látjuk ez eszmét a középkorban egészen ellentétes irányban. Itt már szabadsággal bir az egyén, de csak annyival, a mennyit magának kivívni tud. Nyilvánul az ököljogban: nz egyén minden, az állam semmi; az erősebb uralmat szerez a gyöngébb felett s ezek küzdelme a középkori feudális államnak megalakulásához vezetett. Á társadalmat s abban az embert korlátok választották el; az egyéni szabadság foka és fejlődése szerint birt nz ember jogokkal, vagy meg volt attól fosztva a szerint, a mint úr vagy jobbágy lehetett. Ez az egyéni szabadság korszaka. E rendszernek is buknia kellett. A múlt század végén e rendszer összeomlik saját bűneinek súlya alatt. Utat tör magának a szabadság eszméje s eljut fejlődésének harmadik stádiumába s ez az úgynevezett társadalmi szabadság, (Igaz! Úgy van ! bal fdől.) mely mint világító fény vezeti az emberiséget a fejlődés és civilisatio útján előre, a melynek eszméi diadalra jutásával leomlanak azon válaszfalak, a melyek a múltban az embert az embertől el választották s az ember szabad nem azért, mert bármely állam tagja; nem azért, mert azt egyéni erejével megvédeni tudja, hanem azért, mert tagja a társadalomnak s e szabadságát nem korlátozhatja más a társadalomban, mint azon határ, a melyen túl embertársának hasonló jogköre kezdődik. E társadalmi szabadságot ennek megfelelő szabályok határozzák meg s e társadalmi szabadság szabályainak összege képezi a valódi törvényt, a mely biztosítja mindenkor az egyén szabadsága mellett belső természettől öröklött jogait, biztosítja mindenek felett lelkiismeretének, hitelveinek s vallásának szabadságát. (Helyeslés bal felől.) E jogkörbe az "államhatalom nem nyúlhat. soha s az államnak e téren csak akkor van rendelkezési joga, ha e lelkiismereti szabadság oly elvek nyilvánulásában nyer kifejezést, mely veszélyezteti a társadalmat s veszélyezteti az állam biztonságát s a míg itt nemcsak joga, de kötelessége úgy a társadalom, mint az államnak e téren megsértett érdekét megtorolni, az ebből eredett veszélyt elhárítani, mihelyt e czélt elérte, ezentúl nem mehet aggressiv módon a társadalom s az egyén ezen jogkörébe többé nem léphet, a polgár lelkiismereti ügyeibe sem direct, sem inűirect úton többé nem avatkozhat] k. A szabadság ezen fejlődésében annak eszméi lassan utat törtek nálunk is, mígnem 1848-ban u régi alkotmányunk rendszere romba dől s az 1848-iki összes állami átalakulásukat a valódi szabadság eszméje győzelmének köszönhetjük. Ez rombolta szét itt is a válaszfalakat s tette egyenlővé a magyar társadalom minden polgárát. Ez eszmén épült fel új alkotmányunk, ez eszme győzött, a midőn a nemzetet a szabad választás folytán a népképviseleti rendszerrel a törvényhozó hatalom egyik tényezőjévé s alkotójává avatta fei; ez eszme lebegett mindenütt az 1848-iki törvényhozók s honunk új alkotói előtt; ez eszme biztosította a nemzetnek nemcsak politikai, de társadalmi szabadságát is; ez vonta meg a határt, a meddig e szabadság biztosítékául az állam hatalma szemben a magyar polgárral s a magyar társadalommal mehet, s a mely határt büntetlenül soha n hatalom át nem lépheti. S elmondhatjuk, hogy azon nehéz feladatot: hogy az állam hatalmának jogköre a társadalomban a polgár szabadságával kellő összhangba hozassék, sehol még oly sikeresen meg nem oldatott, mint nálunk. Meg van adva a hatalomnak annyi joga, a mennyire szüksége van s meg volt adva a polgárnak annyi politikai és lelkiismereti szabadság, a mennyivel e hatalom túlkapásai ellen magát, biztosíthatta. A szabadság ezen eszméjének s az ezen eszmétől áthatott valódi szabadelvű politikának, melynek egyedül köszönhetjük összes 1848-iki alkotmányunkat és vívmányainkat, híve vagyok én is. De kérdezem, hívei-e ennek a politikának azok is, a kik 17 év óta a szabadelvűnek nevezett rendszert megalkották és fen tartották ? Mit tettek a nemzetnek ez alkotmány által biztosított politikai, társadalmi és lelkiismereti szabadságával ? Megölték e szabadelvűnek gúnyolt rendszerben magát a Szabadságot. Alkotmányunknak sarkalatos alapjaiból vették azt el s magát az alkotmányunkat, annak intézményeit minden erő nélküli puszta formává alakították át, melyben e biztosítékok iilftsoriusá tételével a szabadelvűnek nevezett rendszerre! lényegileg az absolurismusnak egy nemét teremtették meg. (Derültség jobb felöl. Úgy van! balról.) E rendszer a parlamentaris szervezettjüket mélyebbre sülyesztette. mint az a mi régi rendi szervezetünkben nyilvánulhatott, sőt sokkai roszszabb a mai szervezet, mint a minő volt a régi német feuddis intézmény. Vajay István: Igaz! Ugy van! Hortoványi József: A mi régi ősi-égi szervezetünket a magyar nemzeti génius a középkorban is meg tudta óvni attól a feudális szellemtől, a melyben az ottani rendek csakis a maguk érdekét képviselték, míg nálunk a karok és rendek képviselték hivatalból azok érdekét is
