Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

462 138. oraxágos Ülés lSOS.jaonár 19-én, esfltnrtftkKn. Nánássy Ödön: Csak azután lent is meghallják! Hieronymi Károly belügyininister: Meg is hallják ! Várady Károly képviselő úr az kívánja, hogy utasítsam az egész országban a közigazgatási tisztviselőket, hogy azon elvek szerint ('árjának el, melyeket múltkori beszédemben kifejtettem. Erre, t. ház, nincs jogom. Én ma a törvényhatósági tisztviselőket semmiféle utasítással nem láthatom el. (Igaz! Úgy van! jobb felől) Kibocsáthatok körrendeleteket, a melyekben a közigazgatási tisztviselőknek egyet-mást figyelmébe ajánlhatok, de direct befolyásom reájuk nincs, mert erre csak egyetlen egy módom van, és ez a fegyelmi eljárás. Már pedig azt — 6gy hiszem — épen a t. ellekzék nem akarja, hogy a fegyelmi eljárást tulajdonképi tervezetéből kivetkőztetve, arra használjam fel, hogy indirect úton szerezzek befolyást a törvényhatósági tisztviselőkre, a mit egyenes úton a törvény meg nem enged. (Helyeslés jobb fel l.) Két határozati javaslat is adatott be. Az egyikben Márkus József képviselő úr azt kívánja, hogy a rendőri joghatóság szervezetéről még ez ülésszakban törvényjavaslatot terjeszszek be. Kérem a t. házat, hogy e határozati javaslatot mellőzni méltóztassék; nem azért, mintha nem tartanám szükségesnek, hogy a rendőri hatóságok szerveztessenek; nem mintha nem tartanám nagy anomáliának azt, hogy ma a járásokban az egyedüli rendűrhatóság, legalább törvény szerint, a szolgabíró és hogy a mi rendőrhatóságot ma a községi bírák gyakorolnak, azt nem a törvény, hanem csak usus alapján gyakorolják," nem mintha nem volnék mélyen meggyőződve arról, hogy a rendőrhatóságot mielőbb törvényesen kell szabályozni, több rendőrbíróságot, több rendőrhatóságot kell szervezni a járásokban, hanem azért nem fogadhatom el, mert erre külön törvényt kíván s mert ezt még ebben az ülésszakban kívánja előterjesztetni. Egyiket sem teljesíthetem, sőt a mennyiben ezen külön törvény meghozatnék, mielőbb egyéb szerves törvények megalkottatnának, annak haszna nem volna. (Helyeslés jobbról.) Ezért kérem ezen határozati javaslatnak mellőzését. (Helyeslés jobb felöl.) A másik határozati javaslatot Horváth Ádám képviselő úr adta be, a ki arra kíván engem utasíttatni, hogy az 1848 : XVIII. tcz. í. §-a szellemének megfelelőleg rendezzem a, colportage-ügyet. Nem lehet, t. képviselőház, e törvény 1. §-ára hivatkozni akkor, mikor van ezen törvénynek oly szakasza és ez a 4. §., mely expressis verbis ezzel a kérdéssel foglalkozik és azt mondja: »Az ú. n. házaló vagy zúg-könyvárulók az illető hatóság rendőri felügyeléae alá helyeztetnek.« S hogy ez alatt mit értett az 1848-iki törvényhozás és kormány: ezt mutatja az akkori belügyministernek, Szemére Bertalannak végrehajtási rendelete. E rendelet 11. pontjában világosan ez áll: »Az ú. n. házaló- vagy zúg-könyvárúsok egyenesen rendőri bánásmód alá tartozván, intézkedni fog ön, hogy erre engedelmet csak alkalmas ember kapjon s a kinsk engedelme nincs, az árulástól eltütassék és illetőleg megfenyíttessék. Egyébiránt az engedelmet becsületes magaviseletű embertől meg nem kell tagadni, kiről t. i. feltehető, hogy akár a társasági ;endnek, akár az erkölcsöknek veszélyes nyomtatványok és képek titkos árulására fel nem használtatik.* Ezt tartalmazza az 1848. évi belügyministeri rendelet. Azóta mindig az volt a felfogás, hogy a colportage el van tiltva, és a belügyminister discretiojára van bízva, hogy — úgy, a mint ezt az 1848. évi törvény mondja — mely esetekben engedi azt meg, mely esetekben nem. A mi speciális viszonyaink kfizött ezt. különösen a vidéken, nagy horderejű és fontosságú ügynek tartom (Úgy van! jobb felöl.) és ezért nem volna czélszertí ezen a kérdésen holmi liberális szólamok alapján keresztulsikamlani. (Helyeslés a jobboldalon.) Minthogy pedig ezzel nagyon sok fontos érdeknek nem tennénk jó szolgálatot: (Helyeslés a jobboldalon.) kérem a t. házat, méltóztassék a, határozati javaslatot, mely alapok útczaí darusítását tiltó rendelet hatályon kívül helyezését kívánja, mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt annál is inkább kérem, mert a törvény maga azon az állásponton van, hogy a colportage nincs megengedve és az csak egyes esetekben engedhető meg, a mennyiben ki van mondva, hogy csak egyes esetekben engedhető meg. Más volna a helyzet, ha megfordítva azt mondaná a törvény, hogy meg van engedve s egyes esetekben tiltható meg. (Ügy van! jobb felől.) Ennélfogva, miután a határozati javaslat az 1848-iki törvény szellemével ellenkezik, de meg azért is, mert e kérdést ily módon elintéz ketonek nem tartom: kérem a t. házat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot is mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek elmondani s kérem a t. házat, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Méltóztassanak szavazni! Gr. Bethlen Gábor: {Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Nincs joga szólani!) Személyes kérdésben kérek szót, mert személyes kérdésnek tartom, ha azt, mit egy képviselő mond, a ministeri székről így közvetlenül ha nem is meghazudtolni, de megczáfolni akarják. Abban a kellemes helyzetben vagyok,