Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-138
188. ormágm Mén 1888. január iS-éu, éitttSrtBkiSti. 461 kai is i Csak azokat kell beereszteni, a kik pénzt hoznak. (Derültség bal felől.) Hieronymi Károly belügyminister: Mondom, az ú. n. »steerage passenger« a »Zwischen-Deck«-utasoktól a kivándorlást kereken megtagadják. E rendeletet az illető megyékben mindenesetre minél előbb köröztetni fogom. Nagyon helyeslem azokat, a miket gr Sztáray t. képviselő ár a tekintetben felemlített, hogy a kivándorlásnál az xitlevelekkel űzött mindenféle visszaélés megszüntettessék. Ez ellen a legjobb eszköz a nyilvánosság. Természetes, hogy azon közegek ellen, a kik vétkesek és bűnösek, mert megfizettetik magukat, azért, hogy kötelességüket teljesítik, mint ez a körjegyzőkről említtetett, el kell járni akkor a szegény nép mindenesetre kevésbbé lesz kitéve a zsarolásnak és ez ellen a legjobb orvosszer a nyilvánosság. Végre, t. képviselőház, még a betegápolási költségekről kívánok szólani, melyek az északi vármegyéknek mindig megújuló és méltó panasztárgyát képezik. A törvény úgy intézkedik, hogy a mennyiben az ily betegek kórházban ápoltatnak és a mennyiben az illetőség megállapíttatik, az illetők, ha elegendő vagyonnal nem bírnak, vagy hozzátartozóik fizetik a betegápolási költséget; ha pedig vagyonnal nem bírnak, de az illetőség meg van állapítva, tartozik azt a megye fizetni; ha pedig az illetőség meg nem állapítható, fizeti az állam. így történt, hogy betegápolási költségekből a közköltség! teher 2,100.000 írt, mely összegből az államra 700.000 az illető megyékre pedig 1,400.000 esik. Ha ez az egész országra kivettetnék, 2 x /2 százalékát képezné az egyenes adóknak. Azonban, t. ház, ha szigorúbban vizsgáljuk azt, hogy az illető megyék tulajdon képen miért nem képesek a betegápolási költséget fizetni és miért vannak a betegápolási költségek tekintetében oly nagy hátralékban, azt tapasztaljuk, hogy ezeket a megyéket az alól egészen felmenteni, hogy önhibájukból történt, nem lehet. Nem akarom a t. házat sok adat felsorolásával fárasztani, de méltóztatnak tudni, hogy minden alkalommal Liptómegye állíttatik oda, mint olyan, a mely 100.000 frf tartozását nem képes megfizetni. Én összeállíttattam Liptómegye e tekintetbeni leszámolását 1877-től s az igen érdekes adatokat tartalmaz. Először is Liptó 1862-ben 1%-át vetette ki az állami adónak íetegápolási költség czímén, holott az, ha a mint mondám, az egész országra egyformán vettetnék ki, 2Y2%-ot tenne. 1883-tól kezdve a kivetés állandóan 2°/ 0-a az adónak. Közelebb vizsgáljuk, azt látjuk, hogy pl. a kivetés volt 1883-ban 13.996 frt s ebből csupán 2.800 frt folyt be, 1884-ben a kivetés volt 16.283 frt s ebből behajtatott 1.200 frt, 1885-ben a kivetés volt 19.000 frt, behajtatott 3.000 frt; 1886-ban volt a kivetés 19.000 frt behajtatott 1.400 frt és így tovább. így nagyon természetes, t. ház, hogv ha először már másra a kivetés sem elegendő, mert már ez is az országos átlagon alul marad, azután pedig a kivetésnek némely esztendőben esak egy tizede hajtatik be, évek során keresztül ezen hátralékoknak nagy összegre kell felszaporodniok, melyet azután az illető vármegyék megfizetni nem képesek. Ugron Zoltán : Ezt a minister nem vette észre ? Hieronymi Károly belügyminister: Én nem! (Élénk derültség és tetszés jobb felöl.) És kérem, ha szemrehányást akarnak ezért tenni, az nem lehet alapos. (Zaj bal felöl.) Én ezeket azért állítottam össze, hogy behajtathassam a hátralékokat; hogy ez eddig nem történt, azért nekem szemrehányást tenni nem lehet. (Élénk helyeslés jobb felöl. Halljuk! Halljuk !) A betegápolási költségek tekintetében csak azt a következtetést vagyok bátor ezekből levonni, hogy bár e költségek súlyosan nehezednek némely északi megyére, nem lehet ezeket attól a jogos szemrehányástól felmenteni, (Egy hang bal felöl: Némelyiket!) igen, némelyiket, mert hiszen ezt nem lehet generálisaim, hogy ők maguk is okai annak, hogy hátralékaik ily tetemesen felszaporodtak. Mondatott, hogy ígéret történt már a betegápolásra vonatkozó törvény revisioja iránt. Csakugyan átvettem egy erre vonatkozó javaslatot; itt van nálam, de nem akarom ily alakban előterjeszteni azért, mert azon három faetor mellé, a melyek most a betegápolási költségekben osztoznak — egyik a beteg maga ? másik a megye, a hol ő illetékes, harmadik pedig az állam, azon esetben, ha az illetőség ki nem tudható — még egy negyediket is okvetetlenül be kell venni és ez a munkaadó. (Helyeslés.) Azt hiszem ugyanis, hogy igen sok esetben méltányos és helyes a munkaadót a betegápolási költségekkel terhelni. (Felkiáltások jobb és bál felől: Most is úgy van a cselédeknél !) Kun Miklós t. képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) azon direct kérdést intézte hozzám, (Hall juh! Halljuk!) vájjon helyednek tartom-e, hogy a közigazgatás a párturalom érdekeinek szolgálatában áll? Én, t. ház, nem ugyan a képviselőházban, de midőn a belügyministerium tisztikarát fogadtam és ahhoz beszédet intéztem, kimondottam s azt hiszem, jogosan tettem, hogy ott mondottam ki, mert hisz annak a kezén fordulnak meg a mindennapi közigazgatás ügyei, hogy a mitől első sorban óvakodni kell, az az a szemrehányás, hogy a közigazgatás a párturalom érdekeinek szolgál. (Helyeslés jobb felől.)
