Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

460 W8- országos ölés 1861. január li-ón, estttSrtSkBn. ben átdolgozandó, de ezen átdolgozás az eddigi rövid idő alatt teljesen lehetetlen volt. A leg első szükség mindenesetre az, hogy a megyékben az igen rosszul dotált némely állások fizetésének javítása érdekében tegyünk valamit. Ezen szükségnek megfelel az állami tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatba fölvett egyik fejezet, a mely a megyék dotatiojának azon ezélból való felemelését határozza el, hogy legalább a kisebb fizetésű tisztviselők fizetéseinek javítása eszközöl hessék. Hogy ezen törvényben csak eddig mentünk, ez nem azt jelenti, hogy azon kérdéssel, a melyet Holló Lajos képviselő ár 'felhozott, nem foglalkoznám. Ne méltóztassék üres phrasisnak, vagy mentségnek venni, de eddig, ezen rövid idő alatt szerves javaslatot ez iránt benyújtani lehetetlenség volt. Én nem voltam abban a helyzetben, hogy a háznak javaslatot tehessek, mert nem jöhetek ide csonka javaslatokkal; nem mondhatom, hogy ma szavazzon meg a ház egyik-másik megyének ennyit, nekem szerves javaslatot kéli előterjesztenem. (Úgy van! Úgy van!) Teljesen osztozom egyébiránt abban a nézetben, hogy a járási tisztviselők számát is szaporítanunk kell. Osztozom pedig különösen egy okból, a mely itt fel nem hozatott, azért, mert a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy ha valakire annyi terhet rovunk, hogy teljesen képtelen annak megfelelni: azt a keveset sem teszi meg, a mit különben képes volna megtenni. Nem várhatunk tehát jó járási administratiot, míg a járási tisztviselők számát, ott, a hol szükséges — mert nem mindenütt szükséges — nem szaporítjuk annyira, hogy azok feladatuknak megfelelhessenek. Az idő rövidségére való tekintettel áttérek most egy másik kérdésre. Itt ismételve felhozatott a zsidók bevándorlásának kérdése. Bartók Lajos t. képviselő úr és azt hiszem, Péchy Tamás t. képviselőtársam is, szememre hányták, hogy erről nem nyilatkoztam. Nem nyilatkoztam, mert a zsidók és egyáltalában bármiféle idegenek bevándorlása és a községekbe való letelepülése ellen a községi törvény, az 1886. évi XXII. tcz. 15. §-a tökéletesen elégséges biztosítékot és orvoslást tartalmaz. Ott világosan meg van mondva, hogy a községtől függ, vájjon az illető idegennek letelepülési, lakhatási engedélyt, vagy községi illetőséget akar-e engedélyezni? És ha sem lakhatást, sem illetőséget, sem letelepülési engedélyt nem ad, akkor — benne van a szakaszban — az illető idegenek karhatalommal is eltávolíthatók. (Egy hang hal felöl: Be a minister megadja nelcih!) Csak egyet akarok eonstatálni, hogy a létező törvény megadja az eszközöket. (Egy hang bal felöl: Végre kell hajtani!) Igenis, ide akartam concludálni. Hogy pedig a törvény végrehajtassák, az, azt hiszem, mégis csak első sorban a községek kötelessége. Holló Lajos t. képviselő úr szememre vetette, hogy én az administratio javítását első sorban az ellenőrzéstől várom. Ez egy kis félreértés. Midőn éu az ellenőrzés szigorításáról szóltam, közigazgatási állapotainknak a mostani keretben lehető javítását értettem és ebben, azt hiszem, a t. képviselő úr is egyetért velem, hogy a mostani keretek közt ez a leghathatósabb eszköz. De azért az új törvényben ne erre helyezzük a súlyt, mert abban egyetértek a t. képviselő úrral, hogy először is arról kell gondoskodni, hogy a szervezetek maguk életképesek és olyanok legyenek, hogy kötelességüknek mindenben megfelelhessenek, mert akkor az ellenőrzés könnyebb és egyszerűbb lesz. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Ezzel kapcsolatban emL'ttetett az amerikai kivándorlás és pedig oly hangon, a melynek én őszintén nagyon örülök, mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy a mint a kivándorlást erőszakkal megszüntetni, megakadályozni más continentalis államokban nem sikerült, nem fogaz sikerülni nálunk sem. {Igaz! ügy van! jobb felől.) Az államok sorban megpróbálták. Először a kivándorlás elé akadályokat gördítettek, de lassan meggyőződtek róla, hogy minden politialis intézkedés daczára, minden erőszakos visszatartás daczára a kivándorlás mégis megtörtént. Abban is egyetértek gr. Sztáray István képviselő úrral, hogy a népnek nem a legrosszabb része az, a mely kivándorol, hanem az a része, a melyik mer tenni, a melyik bir önérzettel és erős akarattal sorsán javítani áldozatok és koczkázat árán is. Egyetértek gr. Sztáray István képviselő úrral abban is, hogy nem kell erőszakosan megakadályozni a kivándorlást, hanem fel kell világosítani a népet, helyes útra kell terelni a kivándorlást. Ezzel kapcsolatosan felemlíttetett az is, hogy azzal akadályozhatják meg legjobban a kivándorlást, ha a nagy latifundiumokat, melyekkel egyes városok birnak, magából az országból betelepítjük. A kormány szintén foglalkozik ezen kérdéssel, bár ez nem az én ressortomba tartozik és azt hiszem, hogy e kérdést sikerrel fogja megoldás elé vinni. Felemlíttetett még továbbá, hogy az iránt, vájjon a bevándorlás Amerikába megengedtetik-e vagy sem, semmiféle tájékozás nincsen. Én épen tegnap kaptam hivatalosan az észak-amerikai Egyesült-Államoknak egy hivatalos körrendeletét november 16-áról keltezve, a melynek értelmében a III. osztályú utasoknak a bevándorlást kereken megtiltják és egyedül az első s második osztályú utasoknak engedik meg. Ugron Zoltán: így kellene tenni a zsidók-