Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

454 Itt. oríráres fllés 1S9S. JaanAr lSén, esttlfatfM*. jutnak a többiek rovására, ezt szerintem helyeselni nem lehet, annál kevéabbé, mert épen ez az ügy nagyon czélszerfíen felhasználható lenne a közegészségügy javítására. Ha például kimondanék, a mit a magam részéről helyeslek, hogy az egyenlően jogosítottak közt azok nyerjék el a gyógyszertár felállításához való engedélyt, a kik az illető városnak, községnek, vagy járásnak egészségügyi czéljaira a lehető legkedvezőbb anyagi áldozatot hozni hajlandók: úgy ez által egyes vidékek közegészségügyének rendkívüli szolgálatot tennénk, (ügy ran! Ugy van! a szélsőbalon.) Ennek következménye nemcsak az volna, hogy senki kellő ok nélkül vagyoni előnyhöz* nem juthatna, hanem az is, hogy oly helyeken, ;\ hol az új coneessiok által csak a régiek existentiája van veszélyeztetve, ezen felállítás nem is következnék be, mert mihelyt egy helyen ezen ajánlatok nem nyújtják a remélt anyagi előnyök megkívánható mérvét, azon helyen a felállítás egyszerűen mellőztetnék. Itt tehát sem a concurrentiától, sem pedig a jogtalan ajándékozástól nem kellene tovább tartani, hanem ezen engedélyezést a közegészségügy javára lehetne értékesíteni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Végre még csak egy körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, mely nem annyira közigazgatási, mint társadalmi kérdés. Tudjuk, hogy a vidéki városokban és általában a vidéki helyeken a társadalmi tevékenységet és a közéletet mennyire megzsibbasztja az a válaszfal, mely az illető város és vidék társadalmi rétegeit egymástól politikai szempontból ketté választja. A főispáni állásokat nagyon sok oldalról támadták meg, de a legnagyobb megtámadási okot abban találom, hogy ezen főispánok legtöbb helyen arra lettek felhasználva, hogy a vidéken a pártoskodást élesítsék, a pártszellemet felkeltsék, a helyett, hogy ellenkezőleg az egész társadalmat egyöntetű közreműködésre egyesitették volna. Ha nyilt és nem behunyt szemmel nézzük ezen dolgokat, akkor minden vidéken tapasztalhatjuk azt a rút pártoskodást, mely nemcsak a választás idején szakítja szét a társadalmat, hanem a közbeeső egész idő alatt különálló szervezetben tartja az erőket, a melyekből a legkietlenebb és a legádázabb harezok fejlődnek ki, mint annak példáit láthatjuk Csongrád és Hont megyében és sok más helyeken. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha azt tűzzük ki ezélúl, hogy elmaradottságunkat kipótoljuk nemcsak országszerte, hanem az egyes vidékeken is, akkor minden eszközt fel kell használni arra, hogy a mint elválaszt annak idején a politikai nézetkülönbség bennünket, ép úgy egyesítsen a választásokon kivűli időben a közjólét és előrehaladás szükséglete és ha a t. kormány rendelkezik egy karral, melynek tagjai a vidéken az ő bizalmi férfiai, akkor ezen kar befolyását nem arra szabad felhasználnia, hogy elhintse a szétválás magvait a társadalomban, hanem arra, hogy azt lehetőleg összehozza, társadalmi alkotásokra bírja és ve zérelje. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek, t. ház, talán nem nagy kérdések, a nagy reformmal nincsenek is valami nagy összefüggésben — ezekre vonatkozólag jelezni fog juk álláspontunkat majd akkor, mikor azok tárgyalás alá kerülnek — de mégis ezen hosszú vita daczára sem zárkózhattam el az elől, hogy ezen néhány megjegyzést a belügyi táreza tárgyalása keretében meg ne tegyem és mindezekre a t. minister úr figyelmét fel ne hívjam. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Vajay István! Vajay István: T. ház! A különböző szakokhoz tartozó ministeri tárczák költségvetésének megszavazása bizalmi jellegű kérdés lévén, a t. ház kegyes engedelmével szavazatomat én is meg fogom okolni. (Halljuk! Halljuk!) A mi a kérdés személyi részét illeti, arra vonatkozólag van szerencsém megjegyezni, hogy a mostani beUtgyminister úr rokonszenves egyéniségének a bizalom nemcsak egy rózsáját, hanem egy egész bokrétáját szeretném nyújtani, ha ezt egyáltalában megengedné a rendszer, az a nemzetölő és országrontó rendszer, melynek taposó malmában hova hamarabb még ez a fényes administrationalis tehetség, még az a sok tapasztalatot átfutott bölcseség is el fog kopni, a melyet a minister úrban tisztelni szerencsénk van. Ezen kopás jeleivel, sajnos, mindjárt a t minister úr ministerségének első heteiben találkoztunk. Pázmándy Dénes t. képviselőtársunk igen sikerülten rámutatott a befolyásos és pártos administrationalis politika azon részére, a mely a t. minister urnak úgyszólván első nyilvános működésében megnyilatkozott. A t, minister úr erre csupán hallucinálva (Mozgás jobb felől) anynyit tudott mondani, hogy állítólag, úgy mondják, ilyen és ilyen körülmények forognak fenn, a többség kniffeket használ a kisebbség ellen, de egy szóval sem mondotta, hogy a kisebbség beigazolta vádját. Ellenben Pázmándy Dénes t. képviselőtársam alaposan kimutatta, hogy a kisebbség kizárólag az alapszabályoknak megfelelőleg járt el; az eredmény pedig az, hogy a helyett, hogy határozottan kimondaná, raikép helyben hagyja vagy pedig elutasítja ezért vagy azért a felebbezést, volt egy illetéktelen, Salamoni bölcselkedés, a gyermek vágassék ketté abban a reményben, hogy az igazi anya majd talán lemond az őt illető részről. De hála Istennek, itt a gyermek életét nem kell valami I nagyon félteni. Ez a pártos politika megnyilat-