Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-138

138. omág»s Slé« 1891. igazgatás vitelére. Á reform alapgondolatának abban kell állnia nézetem szerint, hogy a hatóság, a melynek kezében a végrehajtás, cutiva áll, megerősíttessék értelmi tekintetben és anyagilag s függetlenné és hozzáférhetetlenné tétessék a körülötte álló tényezőktől. Ez legyen a reform alapgondolata, nem az, hogy az ellenőrző szerveknek nem tudom mily légióját állítsuk fel, járások, főispánok, főispáni titkárságok stb. újabb és újabb szervezésével, hanem az, hogy a végrehajtásra a községekben erős kezű hatósági közegeket állítsunk. Aztán vagyok bátor még egy körülményre felhívni a t. belügyminister úr figyelmét e reform kidolgozásánál. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ma megindul a munkálat két irányban az ország organisálására: az egyik irány az igazságügyi szervezetnek, a másik a közigazgatási szervezetnek organisál Ez a két munkálat párhuzamosan folyik egymás mellett, a nélkül, hogy érintkezési pontjait megkeresnék ott, hol ezek tulajdonképen összefolynak. A t. igazságügyi minister egymás után terjeszti be a javaslatokat, melyek a sommás eljárás, az intési eljárás, az örökösödési eljárás stb.-nek újjászervezését és organisálását czélozzák. A gyakorlat emberei tudják, hogy ezek az eljárási szabályok és törvények az igazságszolgáltatás alsóbb régióiban a legszorosabb összefüggésben vannak a közigazgatási Szervezetnek alsó részével. Mert hogy lenn a községben az örökösödési eljárás, a községi bíráskodás és más igazságügyi tennivalók hogyan szabassanak és állapíttassanak meg, az nagyon is függ attól, hogy mily szervezet állíttatik a közigazgatás rendelkezésére a községekben. Ha most egymástól függetlenül az igazságügyminister úr rendezi és szervezi az eljárást, a, nélkül, hogy tudná, milyen lesz a közigazgatás szervezése lent a községekben: ebből nemcsak anomáliák és összeütközések következnek be, hanem bekövetkezik az is, hogy néhány év miílva xíjabb revisio alá kell venni az igazságügyi eljárási szabályokat és a községeknek igazszágszolgáltatási szervezetét az újabb közigazgatási szervezethez képest újra kell átalakítani és átreformálni. Hosszú théma ez. Magam részéről más helyen, más alkalommal foglalkoztam vele bővebben. Itt csak fel akarom hívni a t. belügyminister úr figyelmét arra, hogy midőn az ország e két nagy revisioja küszöbön áll — mely revisiok szerintem századokra, talán félezredévre is kihatók lesznek — akkor e munkálatoknál az összeütközéseket, az egymáshoz való tartozást, az igazságszolgáltatási és közigazgatási alsó orgánumoknak közös és kétoldalú teendőit egyenlő elvek alapján dolgozzák ki. (Helyeslés a szélsőbalon.) JMSár l$-ón, Mütarttfk&u 453 Végezetül még csak két kérdést érintek röviden. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik vonatkozik az egészségügyi kérdésekben itt elhangzott némely nézetre. A t. belügyminister úr azt mondta, hogy ő járványok mikénti megszüntetésére kísérletet tesz az ország egy részében s ha az beválik, alkalmazni fogja az egész országban. Felhívom a t. minister úr figyelmét arra a különbségre, a mely az ország különböző részeiben az egészségügyi viszonyok tekintetében fenforog. Egészen más az, a hol a lakosságfalvakban van tömörülve, a hol azok orvosi kezelése egyszerűbb és ellenőrzése könnyebb, ellenben más az egészségügyi administratio ott, a hol, mint az alföldön, a lakosság nagy része tanyákban van szétszóródva, a hol azután a járványok akadálytalanul terjedhetnek, {ügy van! a szélsőbalon.) A t. minister úr, midőn kísérletet tesz, tegye ezt az ország különböző részeiben. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azok a gyakorlati szakférfiak, kik, e járványoknál eddig közreműködtek, oda eoncludálnak, hogy mindea orvosi segély a siker tekintetében irreleváns, hanem a legnagyobb segítség a kórházak minél több helyen leendő felállításában áll, t. i. hogy lehetőleg minden nagyobb városban, talán minden nagyobb községi körben egy-egy kórház állíttatnék fel, a hova a járványos betegek beszállíttatnának, mert a nép műveletiensége folytán az otthon való kezelés nagyobb sikerrel nem jár. A segítség ezek szerint csak úgy lehet, ha mindjárt kezdetben kórházba viszik a beteget, a mi által a járványt nagy mértékben lehetne localisálni. Ezen kórházak felállításánál lényeges körülmény az, hogy ebből a községekre óriási teher háramlik. De van egy kérdés, mely ennél soha figyelembe nem vétetett s a melyet talán ezzel kapcsolatban szerencsésen lehetne felvetni. Tudjuk mindnyájan, hogy ma mily visszásságok mellett, mily helytelen elveken és alapokon történik a gyógyszertáraik engedélyezése. Egy helyen valakinek gyógyszertári engedélyt adnak, a mely az illetőre nézve óriási vagyoni előnyt képez, talán 10, 20, 30 ezer frtnyi értékhez is jutnak némelyek azon összeköttetés folytán, melylyel egyes városokban, megyékben vagy a ministeriumban bírnak. Óriási vagyoni előnyökhöz juttatunk egyeseket, a. mit sokan arra használnak fel, hogy a mikor megkapják, egyszerűen az engedélyt árúba bocsátják (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és az államtól nyert enge délyt maguknak tőkésítve, óriási hasznot érnek el. (Ügy van! a szélsőbalon.) Ismerek sok esetet, midőn egy és ugyanazon személy egymás után 4 — 5 engedélyt szerzett meg csak azért, hogy másra átruházhassa és értékesítse a maga javára. Hogy a polgárok közt egyeseket az a szerencse érjen, hogy nagy vagyoni előnyhöz