Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-136

U*. MftifM Kiéi 1881. Jianár l%én, kedden. Itt idején az Alföldön teljes képtelenség odajutni. Ilyképen a szavazási jog nem egyforma, mert a helyben levőre nézve nagyobb a lehetőség arra, hogy a választási joggal éljen, mint a 8—10 mértföldnyi levőre nézve. Épen azért kívánatos a szavazás decentralisatioja; az, hogy egyes községekben történjék a szavazás és ha igazán akarjuk, hogy a népnek a jogot megadjuk, még pedig olyformáii, hogy azt szabadon és egyenlő feltételek mellett gyakorolhassa. (Helyeslés szélsőbal felől.) Minthogy pedig saját megyémben azt tapasztalom, hogy a kormány közigazgatási tisztviselői a közigazgatási eljárásban a törvényességet még most sem tartják szem előtt és nem tesznek meg mindent, a mit megtehetnének és ez irányban meg kellene tenniök: a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés szélső bal felől) Horváth Ádám jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! Előre is kijelentem, hogy nem szándékozom a belügyi tárcza költségvetésének egyes részleteivel foglalkozni s hogy nem szándékozom foglalkozni még azon kérdésekkel sem, a melyeket egyikmásik oldalról érintettek; felszólalásomnak egyedüli ezélja az, hogy constatáljam az eddig lefolyt vita után éi annak folytán előállott új helyzetet és hogy abból levonjam a következtetést a jövőre. (Halljuk! Halljuk!) Tagadhatatlan, hogy az igen tisztelt belügyminister úrnak a szombati napon itt elmondott beszéde forduló pontot jelez belügyi kormányzatunkban, mert sem okom, sem jogom azt feltenni, hogy a t. belügyminister úr nem fog komolyan azon igyekezni, hogy beváltsa a tettek terén azt, a mit szavakkal kilátásba helyezett. A forduló pont beállását különösen a t. minister úrnak néhány kijelentésében és még inkább egy pontnak mellőzésében találom. Nagy örömmel hallottam a t. minister úrtól, hogy minden tétovázás nélkül kijelentette, miszerint engedni fog annak, a mit az ellenzék már régóta óhajtott, hogy mielőtt a közigazgatás reform ál ásálioz hozzáfogunk, mindenekelőtt teremtsük meg a szabadságbiztosítékokat vagyis az úgynevezett garantialis törvényeket. Constatálhatnám ezzel az ellenzéknek, és különösen az ellenzék ezen részének egy nagy győzelmét, mert azon két törvényjavaslat elsejét, a közigazgatási bíráskodásra vonatkozót, erről az oldalról már 25 év előtt hangoztattuk és azóta folyton, minden alkalommal ismételtük. De nem kérdem én azt, hogy kié az érdem, örömmel constatálom, hogy végre-valahára oda jutottunk, hogy ez az eszme annyira megérett, hogy maga a kormány ígéri az életbeléptetést. Örömmel vettem tudomásul azt is, hogy a t. belügyminister úr a közigazgatási reformnak művét nem a tetején akarja kezdeni, mint elődje, hanem ott, a hol annak alapja van: a községek rendezésénél. Itt is hivatkozhatom arra, — és kell már saját igazolásom végett is hivatkoznom reá, hogy 1891-ben, mikor itt az a nagy közigazgatási vita folyt, ez volt egyik kifogásunk, egyik főéivünk, hogy lehetetlenség komolyan beszélni közigazgatási reformról a nélkül, hogy ismer nőka kormány szándékát a községek rendezésérő!. mert hiszen az administratio ellen országszerte felmerülő panaszoknak legalább is 70% a épen a községi administratio rossz volta ellen van intézve. (Ugy van! bal felöl.) És mo'-d, miután megvolt a t. belügyminister úrban a bátorság és nyíltság bevallani azt, hogy nemcsak akkor nem lehetett volna azt komolyan szóba hozni, de hogy ma sem volna abban a helyzetben, hogy rögtön hozzáfoghasson, mert hiányzik a legszükségesebb matériáié, melynek alapján azt a törvényt meglehessen csinálni, hiányzanak a statisztikai adatok a legfontosabb kérdésre, a községek háztartására nézve; és most, ha ezt meggondoljuk, remélem, hogy utólag legalább azok, kik úgy a házon belül, mint a házon kívül, Í89Í nyarán, nekünk keserű szemrehányásokat tettek azért, hogy azon törvények létiehozását megakadályoztuk, be fogják ismerni, hogy nagy szolgálatot tettünk az országnak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy megakadályozzuk azt, hogy oly könnyelműen belemenjen a ház egy oly törvényjavaslat megalkotásába, mely a nemzet egész életére kihat. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék a t. belügyminister úrnak visszariadni, ha egyik-másik oldalról azt hallja vagy olvassa, hogy némely részről nem helyeslik azt a nyíltságot; remélem, hogy folytatni fogja azt az utat, melyet magának választott, folytatni fogja az ország érdekében, de saját érdekében is. Szerintem egy ministernek nem az a feladata, hogy azon igyekezzék, hogy minél tovább maradjon a ministeri széken, hanem ha komoly férfiú, akkor az kell, hogy képezze feladatát, hogy ha majd elhagyja a minister/ széket, azt tisztességeden, nyugodt lelkiismerettel és dicsőségteljesen tehesse és még akkor is, ha szándékait keresztülvinni nem bírta, mondhassa: nemes szándékaim voltak, azokat keresztülvinni nem bírtam, tehát visszatérek oda, a honnan jöttem. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Örömmel hallottam a t. minister úr beszédében, hogy a közigazgatás közül a legnagyobb súlyt közegészségügyünkre fekteti. Tökéletesen igaza van. Ez az állapot ma már Magyarországon oly égető szükséggé vált, hogy ott a baj orvoslásával késni nem szabad. Helyesen mondta tegnap gr Apponyi Albert t. barátom, hogy itt a nemzet legbecsesebb kincséről, az emberi tőké-