Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

1SS. ©rsláfoi tléi 18M. Jannír iCán, nétffin. g97 m&ziri fogja-e teljes biztosítékát, hogy az ad­ministratioban a jogrend érvényesüljön; tartal­mazni fogja-e azt, hogy — a mire különösen nagy súlyt fektetek és mire nézve a volt belügyniinis­ter úr a közigazgatási bizottság tárgyalásai alkalmával nyilatkozatott tett — az önkormány­zati testületeknek autonóm jogköre a ministeri intézkedési és ministeri ellenőrzési körből folyó intézkedésekkel szemben szintén fogja-e a köz­igazgatási bíróság oltalmát élvezni és függ külö­nösen attól, vájjon a fegyelmi törvény biztosí­tékot fog e nyújtani arra nézve, hogy a fegyel­mi büntetések legnagyobbjának: a hivatalvesz­tésnek megállapításánál egy minden politikai befolyásokon felül emelkedő elfogulatlan bírói fórum fog-e ítélni? (Helyeslés a baloldalon.) Ezektől eltekintve én is inkább az adminis­tratio folyó feladatainak kérdéseivel akarok fog­lalkozni és pedig különösen azzal a kimagasló kérdéssel, mely a t. belügyminister lír fejtege­téseinek s előzőleg Horváth Gyula t. barátom beszédének is egyik legfőbb momentumát ké­pezte : a közegézségiigyi állapotok bírálásával. (Halljuk ! Halljuk!) Nagyon sokat mondott el e tekintetben Hor­váth Gyula t. barátom, a mi sötét képet nyújt az e téren létező állapotokról. Ezt újabb voná sokkal megtoldta a belügyminister úr és még­sem mondtak el mindent, a mit e tekintetben elmondani nemcsak lehet, hanem kell is; amit tudnunk, a mit megállapítanunk kell s a mire nézve tisztába kell lennünk, ha az ország tőké­jének s vagyonának legértékesebb részét: az emberi tőkét, nem akarjuk gondatlanul pusztu­lásnak átengedni. (Ügy van! a baloldalon.) Horváth Gyula t. barátom rámutatott a dihp­teritis nagyszámú áldozataira. Nem tudom, hogy a belügyminister úr honnan vette azt a kisebb számot, a melyet Horváth Gyula t. barátom számaival szembeállít, de annyit tudok, hogy a Horváth Gyula t. barátom által felállított szá­mok a legilletékesebb forrásból vett tudósítások alapján állíttattak össze s lettek eonstatálva. Hock János : A megyei főorvosok jelenté­sei alapján lettek összeállítva! Gr. Apponyi Albert*. Igen, a megyei főorvosoktól érkező tudósítások alapján lettek azok összeállítva, úgy, hogy e két számtétel­nek egymástól való ily nagymérvű eltérése egyet eonstatál: magának a statisztikának, ma­guknak az adatoknak e téren való igen csekély megbízhatóságát. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Azonban ennél-, daczára tisztán a hivatalos ada­tokra és pedig az 1892 ik évben beadott és az 1887-ik év közegészségügyi állapotára vonat­kozó jelentés adataira akarom építeni megjegy­zéseimet. (Halljuk! Halljuk !) Ezekből az adatok­ból diphteritisen kivü'l még két más megdöb­bentő jelenség magaslik ki. (Halljuk! Halljuk!) k.% egyik az, hogy az azon évben előfor­dult 463.031 halál eset közül 40.620 egyén veleszületett gyöngeségben halt el; az elhalá­lozottak ezen majdnem 10 százaléka oly arány, a mely újabban megerősíti azon megjegyzések fon­tosságát, melyeket a bábaügyre vonatkozólag Ernuszt Kelemen t. barátom a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával tett. Ezei kívül találko­zunk itt másik meglepő számmal, tudniillik, hogy a halálesetek közül 30.832 ezen gyűjtőnév alatt indokoltatik »göiesökbeu«. Már most, t. kép­viselőház, az orvosi tudomány, mint önálló beteg­ségi tünetet ezt nem ismeri; vagy ha ilyen külön járvány létezik, a melyet görcsöknek le­het nevezni, ez a járvány megérdemli, hogy épen úgy, mint a diphteritis külön kutatásnak tár­gyává tétessék, hogy ezen 30.832 görcsökben elhalálozott egyén halálának oka kideríttessék. Én azt hiszem, hogy e mellett az rejlik, hogy ezek halálának az okát tulajdonképen nem tud­ják és okúi a halált közvetlen megelőző jelen­ségek, halálküzdelem jelenségei vétetnek fel és cseréltetnek fel a halált okozó jelenségekkel. De ha ez nincs így — én nem vagyok orvos, én ezen kérdést eldönteni hivatva nem vagyok — én ezt a 30.000 horrendus számban nyilvánuló halálozási okot ajánlom a t. belügyministerium közegészségi ügyosztályának különösen tanulmá­nyozásra, (Helyeslés a haloldalon.) mert ez talán a legpusztítóbb járvány, mely ebben az ország­ban egyáltalában jelentkezik. (Helyeslés a bal­oldalon.) A közegészségügyi törvény végrehajtása egy­általában nagyon hiányos és ez általánosan el­ismert tény. De ezen a téren is oly jelenségekkel találkozunk, a melyeket lehetetlen egyedül csak a közvagyonosodásban, a közértei miségben való hátramaradottságnak tulajdonítani s a melyek egyenesen vádolják azadministratiót és a fennálló rendszert A körorvosokról történt beszéd az eddigi nyilatkozatokban, a belügyminister nyilatkozatá­ban is. Az 1270 közegészségügyi kör körül az én adataim dzerint 327-ben egyáltalán nincsen körorvos és azok közt a törvényhatóságok közt, a melyekben a körorvosi állásnak betöltésé­nél ilyen hiányok mutatkoznak, vannak vagyonos törvényhatóságok is. Ezen adatok szerint p. o. Baranyamegyében 22, Nyitramegyében 30, Vas­megyében 20 körben nem létezik körorvos. Hogy ennek a jelenségnek mik az okai, arra rámutatott a t. belügyminister úr, midőn a körorvosi intéz­ménynek igen hiányos szervezetére s arra a tömér­dek bajra utalt, a melylyel össze van kötve az az alapeszme, mely szerint a körorvos a községi pénztárból húzza, még pedig nagyon csekély fize-

Next

/
Oldalképek
Tartalom