Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

3§6 1B&. országos ülés IfM.Jmmr l&án, hétfőn. van, az elnöknőnek lakására és vele akarta ezen kellemetlen dolgot elintéztetni: ez illegális, tapintatlan és nem szabadelvű cselekvés. (Igaz > Úgy van! a bal és a szélső baloldalon. Ellenmondások jobb felől) Tessék a belügyminister árnak az ügyet úgy elintézni, a mint az a hivatalos actákban fel van^tüntetve; vagy tessék magának felvilágosítást szerezni; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, Jhanem elküldeni egy osztályfőnököt egy elnöknőhöz, a kihez aztáu maga is elmegy: ez azt mutatja, hogy a belügyminister úr kifogyott minden legális argumentumból s úgy akar azon bizonyos befolyásnak eleget tenni, hogy magát az egylet elnöknőjét akarja megnyerni. En csak gratulálok ahhoz, hogy a t. elnöknő — noha asszony — még sem engedett az ily befolyásoknak, mert Magyarországon igen sok férfi van, a ki enged az ily kerülő úton való befolyásnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hieronymi Károly belügyminister; Pázmándy Dénes képviselő úr a biharmegyei nőegylet alapszabályaiból azon szakaszt olvasta fel, mely a tagok felvételéről szól és azt mondja, hogy nekem semmi jogom sem volt abba avatkozni, hogy kit vettek fel tagúi, kit nem ? Nem is avatkoztam ebbe; én esak azt adtam elő, hogy mit állított a többség és mit a kisebbség a tagok fölvételéről. A t. képviselő úr felemlít még valamit, a mit kénytelen vagyok rectificálni. Azt állítja, hogy magam kerestem fel az elnöknőt. Ez abban a színben tűnik fel, mintha én kerestem volna az elnöknővel való beszélgetést. A dolog pedig így áll. (Bálijuk! Halljuk!) Az elnöknő, csakhaimir kineveztetésem után, a mikor rendkívül el voltam foglalva, ismételve kéretett, tűzzek ki órát, melyben őt fogadom. Nem voltam képes neki időt kitűzni. És minthogy én hölgygyei szemben nem tartottam ildomosnak, hogy őt előszobámban várakoztassam, minthogy továbbá ő akkor egy barátomnál volt szállva és ezen barátommal izente, hogy fogadjam öt, én azt mondtam ezen barátomnak, hogy a legegyszerűbb lesz, ha elmegyek hozzád és ott találkozom az elnöknővel. Nem kerestem tehát a beszélgetést, hanem egyszerűen udvariasságot gyakoroltam egy hölgy iránt. (Élénk helyeslés jobb felől. Nagy aaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Már akkor Jekeltálussy ott járt! Horváth Ádám jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Én leginkább a t. minister úrnak nem most elmondott, hanem minapi beszédére akarok néhány, lehetőleg rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Haljuk!) A belügyministeri költségvetés tárgyában ez idén fejlődött vita annyiban lényegesen különbözik a tavalyitól s az azt megelőzőtől, hogy ez a vita túlnyomólag — hogy úgy fejezzem ki magamat — a folyó közigazgatás követelményei körül forog és nem annyira a reformok mikéntjével foglalkozik általánosságban. És én ezt helyesnek is találom, mert nekem is*az a meggyőződésem hogy a reformot a megelőzőleg a rendelkezésünkre álló közigazgatási rendszerrel és apparátussal is, hogyha a vezetés a kellő szellemet is tudja abba belevenni, a jelenlegieknél sokkal jobb állapotokat lehet előidézni. Daczára annak, hogy a jelenlegi vita nem tíízte ki feladatául a reform-kérdések tisztázását, ezen reform-kérdésekre is incidentaliter több és több világosság esett ebben a vitában, mint a megelőzők bármelyikében. A t. belügyminister úr tudniillik megörvendeztetett minket annak kijelentésével, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslat közel van ahhoz a stádiumhoz, a melyben be lesz nyújtható és — ez a második pedig új dolog — azzal a kijelentéssel, hogy a közigazgatási bíróságról ^zóló javaslat után közvetlenül a fegyelmi törvény reformjáról szóló törvényjavaslatot akarja benyújtani. Ezt, t. ház/^örvendetes tudomá-úl veszem. Igen sajnálom, hogy az a kijelentés, nem történt rögtön akkor, mikor a t. kormány kifejtette progranimját és nem történt azon korábbi alkalmakkal, midőn mi ezen padokról a sorrendnek ilyetén megállapítását sürgettük és kértük; de örülök, hogy így utólag is e tekintetben a t. kor inány — ha nem is azért, mert a mi álláspontunk — de tényleg mégis a reformok keresztülvitelének sorrendje tekintetében a mi álláspon tunkat tette magáévá vagy legalább ahhoz nagyon közeledett. Ha egybefoglalom azt, a mit a belügyminister úr az országgyűlési költségek tárgyalásának alkalmával a választási törvény reformjára vonatkozólag mondott és ezt egybevetem legújabb nyilatkozataival, lehetetlen nem constatálnom azt, hogy a belügyminister úr kijelentései igen alkalmasak voltak arra, hogy nemcsak pártja soraiban, hanem a ház ez oldalán is kedvező benyomást tegyen. (Ügy van! bal felől.) Ennek hatását túlozni természetesen nem szabad, mert az előzetes kérdést a benyújtandó javaslatok sorrendjének megállapítása képezi. Ha ebben egyetértésre tudtunk j'ntni, vagy közelednek álláspontjaink, ez igen jó, üdvös és helyes; véglegesen azonban minden azoknak a javaslatoknak tartalmától, azoknak érdemleges helyességétől függ (Helyeslés a baloldalon.) s főleg attól, hogy a közigazgatási bíráskodásról szóló javaslat valóban tártai-