Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-135
Jtfc. emigros Kléü 1S9Í. Jtm»tr Ü4n, *<<«*•, gs { hogy az ellenzék túlnyomó számmal vonul be a választási székhelyre és hogy a kormányt támogatni akaró szavazókat az ujjain is megszámlálhatja, egyszerűen sprengolta, megsemmisítetíe a választást. Ebben az időben híre járt annak, avagy talán a nagy erélyességérő] általánosan ismert volt belttgyminister csak bíreszteltette, hogy fegyelmi eljárást is fognak ez ügyben megindítani, de hogy lett-e ily eljárás megindítva vagy sem és hogy az miként végződött az, azt nem tudjuk; annyit azonban tudunk, hogy az ezen roaneuvert rendező volt csongrádmegyei, most zólyommegyei főispán ezen volt modern választási elnököt egy magasabb állás betöltésére hívta fel ég talán már ki is nevezte, kinevezte pedig azért, mert ez erőszakoskodásának oly fényes bizonyságát tudta adni, hogy ily erőszakoskodó emberre, neki mint ma már sólyommegyei főispánnak ezentúl is szüksége lesz. {Mozgás a szélsőbalon.) T. képviselőház! Sok mindenféle ilyen fajtájú választási visszaélés van és azok jó része talán ismeretes is a t. képviselőház előtt; de ha némely ily visszaélés után talán napirendre is lehetne térni, úgy nem lehet napirendre térni azon visszaélések fölött, melyeket a tisztviselők oly körülmények között követnek el, melyek folytán saját hivatalos állásuk is pellengére van állítva. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én egy ilyen fajtájú visszaélést kívánok bemutatni, (Hall juh!) a melyet épen a szegedi választó-kerűletekben követtek el a legutóbbi választások alkalmával. Ott megtörtént többek közt az is, hogy a főispán és az általa kinevezett rendőrkapitány azokat a polgárokat, kikről tudták, hogy ellenzéki érzelműek, mintha kihágással volnának vádolva, hamis és álürügyek alatt beidézték a rendőrkapitányi hivatalba és ott először kezdték a megfélemlítés fegyverét alkalmazni; mikor az sikerre nem vezetett, akkor a puhítás hosszúkezű rendszeréhez folyamodtak; igyekeztek őket meggyőződésüktől eltántorítani, érvelvén azzal, hogy ha már nem akarnak a kormányra szavazni, legalább semlegesek maradjanak. Azok az önérzetes polgárok azonban egyenesen kinevették és a faképnél hagyták úgy a főispánt, mint a rendőrkapitányt, tehát beigazolták, hogy különb törvényismerettel bírnak, mint az a főispán és az a rendőrkapitány, a kik még a saját hivatásuk hatáskörét sem ismerik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények közt, t. képviselőház, nem e joggal kérdezhetjük mi azt, hogy miféle törvény alapján, miféle jogi alapon avatkozik bele akár a megyékben a szolgabíró, akár várósokban a rendőrkapitány vagy a főispán magába a választási eljárásba is? (Igaz! Úgy van! u szélső baloldalon.) Hiszen ezeknek csak az állana kötelességükben, hogy a választási rendre agyéljenek fel ég a választási visszaélésektől tartóztassanak mindenkit, (Ügy van!a szélsőbalon.) nem pedig az, hogy maguk befolyván a választásokba, első sorban ők maguk képezzék az alanyát az első választási visszaélésnek s hogy ők maguk szolgáljanak rá első sorban az őket méltán megillető büntetésre. (Igás! Ügy van! a szélső báloldalon.) T. képviselőház ! Ez a két eset, igazolja azt, hogy ebben az országban az ellenzéki érzelmű polgárok a közigazgatási hatóságok önkényének és erőszakoskodásának lépten-nyomon kiszolgáltatva vannak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de igazolja azt is, hogy az ilyen és ehhez hasonló eljárások nemcsak növelni nem fogják a kormány iránti bizalom növekedését, de a legalacsonyabb niveaura fogják lesülyeszteni magának a kormánynak tekintélyét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Különben, t. képviselőház, én ezúttal nem vádolom a t. belügyminíster urat azzal, hogy már az ő működése alatt is előfordultak volna ily választási visszaélések, sőt ellenkezőleg örömmel eomtatálhatom azt, hogy az ő működése alatt lefolyt két választás egyikénél, például a nagylaki választásnál ily nagyfokú és nagymérvű visszaélések, habár megkíséreltettek, de nem egészen követtettek el. De hát miért is bukott meg a belttgyminister úr Nagylakon? Azért, mert az ott foganatosítani megkísérelt erőszakoskodásoknak általunk eleje vétetett, mert az erőszak megtörött a hazafias polgárok meggyőződésének erején és akaratán. De megbukott a belügyminister úr azért is, mert nem volt elég anyagi eszköz a hivatalos hatalom kezében, mert nem állhatott a piaczon összevásároltatni szokott tömeg a minister úr háta mögött. És legyen meggyőződve a t. ház, hogy ha az áltüám s választások alatt az erőszak mindenütt meggátoltatott volna az országban, akkor az a többség nem ott volna, hanem itt ezeken a padokon ülne (ügy van! a szélső baloldalon.) és a t. házban nem a főispánok által beküldött képviselők, hanem a nemzet igazi képviselői itt ezen az oldalon ülnének, ülnének azok, a kik a nemzet jogait és igazait szokták megvédeni és tényleg megvédelmezik is. (Úgy vau! a szélső baloldalon.) Egyet azonban javaslok a t. belügyminister úrnak, nevezetesen azt, hogy ha legközelebbről valamely választó-kerületben fel ( fog lépni, akkor ne ajánlttssa be magát Széll Ákos volt képviselő-, társunk által, (Derültség.) a ki aképen offerálta ezt a kerületet, hogy ő egy rongyos esernyővel ment bele és mégis óriási többséget tudott magán tk csinálni. Reám azonban az Ő szereplése azt a benyomást tette, hogy ő azt akarta enuntiálni, hogy Ő különb legény, mint a t. belügyminister úr,,
