Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

?,ao 1SS. nrtmAges Klet IVSL Jlnnár TMn, hétfSíu Madarász József: Farkas és bárány! Babó Emil: Bizony nem volt soha és nem is lesz egyetlen eset sem, mert úgy a t. kormány, mint a t. többség az ilyen dolgot nem a közérdekből, hanem tisztán politikai pártszempontból szokta felfogni és nem hogy orvoslást nyújtana a megsértett törvényhatóságnak, de még fel is deeoráltatja azt a főispánt, vagy a szegedi főispán mintájára főrendiházi tagsággal tünteti ki az olyan embert, a ki ilyeténkép igyekezett a kormány kortes politikáját érvényre emelni. (Úgy van! a széls'dbalon.) De ha már a t. kormány ilyen hallatlan hatalommal rubáz fel egy embert, hogy az, mint valamely mult századbeli kényúr, épen oly uralkodó jogokat gyakorol : akkor legalább gondolkoznék a t. kormány arról, hogy azok olyan qualificatioval és észszel bírjanak, melyből kifolyólag már ezen qualificationál fogva ismerhesse azon határokat és korlátokat, a melyek őt eljárásában vezérlik. Ha azonban végignézünk a tőispáni karon, úgy — tisztelet a kivételeknek — igazán nagyon kevés embert találunk köztük, a ki a qualificationak még a legalacsonyabb niveauján is állana. Pedig hát a közéletben szereplő emberek életrajzában sokszor fontos momentum szokott lenni az a rész, a mely az ő életrajzi adataikat tárgyalja. Azt találjuk pl,, hogy Y. itt és ott járt iskolába, itt vagy ott végezte jogi és államtudományi tanulmányait; X-nek ez vagy az volt a nevelője; ennek a közéletben kimagasló embernek pedig ez, vagy az volt az iskolatársa. Sajátszerű azonban, t. ház, hogy sok főitípánnal szemben a legszorgosabb kutatás daczára senki sem mondhatja azt, hogy vele iskolába járt volna. (Derültség a szélső baloldalon.) Már pedig, mivel feltehető, hogy a mai főispánok gyermek korában már voltak nyilvános intézetek; mivel az a nemzedék, a mely abban a korban nyert kiképzést, még nem halt ki teljesen; mivel továbbá ni.gyón sok főispán nem jártas idegen nyelvekben, tehát arra sem hivatkozhatik, hogy külföldön végezte iskoláit; mivel végül ezeknek a főispánoknak olyan allurejeik egyáltalán nem szoktak lenni, a milyenekkel rendes tanulmányokat végzett emberek bírnak; így, t. ház, nem marad hátra egyéb feltevés, mint az, hogy ezek talán soha sem is jártak iskolába. (Derültség a szétfő baloldalon.) De azért, habár a közvélekedés régen tisztában van azzal, hogy ezek az üres fejű dignitások (Derültség a szélsőbalon.) valódi nyomasztó terhet képeznek a közigazgatási életben, (Igaz! Úgy van! n szélsőbalon) habár mindenki tisztában van azzal, hogy ezek csak azért vannak a törvényhatóság élére állítva, hogy mindent akkép igazítsanak el, a mint a t. kormány politikája magával hozza: mégis ez a közvélekedés úgy a törvényhatósági főispán, mint a vele összeköttetésben álló egyének által tendentiosusan oda tereltetik, hogy ezeknek a főispánoknak a beiktatása valódi ünnepséget szokott képezni a törvényhatósági életben. Nagy díszszel, zajjal, lármával igyekeznek részére a közvélekedést meghódítani s igyekeznek ebbe az imitált lelkesedésbe azokat is belesodorni, a kik nemcsak, hogy nem tartoznak a főispán által dirigált párt kötelékéhez, de tiltakoznak is annak a dicsőítése, térfoglalása ellen. Hát, t. ház, mit jelentenek ezek az utóbbi időkben oly nagy zajjal csinált, imitált lelkesedések? Jelentik azt, hogy úgy maga a t. kormány, mint a főispán neveli a megyében a szolgalelkűséget {Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) szokássá emeli a meghunyászkodást és az uszályhordozást, melynek a tömeg sokszor akarata ellenére is hódolni szokott és ünnepet csap annak a főispánnak, a ki a beiktatás utáni legközelebbi napon háborút üzen annak az egyénnek, a ki az előtte való napon előtte tisztelgett; háborút üzen azon főispán, a kinek hivatalba való belépése a legmesszebb menő képmutatással kezdődött és a polgárok jogainak semmibe vételével folytatódik és végződik. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház. Hogy milyen és mennyi panasz van a közigazgatási életben, azt nagyon sok volna elmondani. Hisz tudjuk azt, hogy a mai rendszer mellett a közigazgatási tisztviselők jórésze oda süiyeflt, hogy a főispánok, mint főbíínösök vezérlete alatt takargatják azon bűnöket, melyeket ezek rendszeresen elkövetnek. Ily visszaélésekről egész könyvet lehetne írni. Én ezúttal ezen sok és számos eset közöl csak egyet kívánok megemlíteni (Halljuk ! Halljuk!) a mely az én választókerületemmel szomszédos tápéi választókerületben mult évi Julius havában a szabad véleménynyilvánítás egyenes arczulcsapásával történt. (Haílju'<! Halljnk 7) Nevezetesen az ott előfordult mindenféle erőszakoskodástól eltekintve megtörtént többek közt az is, hogy mikor az ellenzék jelöltje programmbeszédjének megtartása végett az egyik községből a másikba akart menni, a közigazgatási tisztviselők, mint valamely főbenjáró bűnt elkövető btínösr, szuronyos csendőrökkel községről községre kisértették és mikor ez a jelölt programmbeszédjében a hatósági visszaélést leleplezni kívánta, beszédjének folytatásában egyenesen meg is gátolták. Hogy azután továbbá még mily erőszakoskodások lettek elkövetve, azt tudjuk mindnyájan, mert az eset interpellatio tárgyává is tétetett, a melyre azonban mindeddig választ még nem kaptunk. Tudjuk azt, hogy a választási elnök, a ki különben közigazgatási tisztviselő is volt, a választás napján mikor l£tta,