Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-135

136. •rsíAgos 8les lSf.'S.jtnuér 16-án, feétfón. 379 tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a ház kérvény! bizottságának. Az elnökségnek több előterjeszteni valója nincsen. Következik a napirend: az 1893-ik évi állami költségvetés, belügyi tárcza első tétek Horváth Ádám jegyző: Babó Emil! Bafoö" Emili T. ház! A jelen belügyi vita folyamán felszólalt t. képviselőtársaimnak jó része csaknem kivétel ^nélkül megegyezett abban, de sőt maga a t. belügyminister úr is beismerte azt, hogy ő sincs megelégedve a jelenlegi közigazgatás állapotaival. És ebben igaza is van a t. minister urnak, mert ez a panasz végigvonul az egész országon, mert tény az, hogy azokért az áldozatokért, melyeket az állam fentartása igényel, csak igen csekély, mondhatnám alig számba vehető mértékben részesül maga az ország a nemzet, a rendezett állami lét jótéteményeiben. És miért van ez így, t. ház? Azért nincs ma nálunk helyes törvényhatósági élet' Miért, mert azoknak az igazi hazafisággal, azoknak az igazán a közügyekért lelkesedni tudó és akaró független elemeknek lépten-nyomon azt kell tapasztalniuk, hogy legyen nekik köztekintetből bármilyen életerős és hasznos ideájuk, &z az iűea a törvényhatósági főispán által beválasztott többség által, azok által a hivatalos közegek által, a kik a törvényhatósági bizottság túlnyomó részét képezik, leszavaztatnak, csak azért, mert az az idea nem tőlük származik, a mi által pedig előidéztetik az a közönyösség, mely ma csaknem főokát képezi annak, hogy törvényhatósági élet alig van és ha van is, az a törvényhatósági főispán által van, annak kénye-kedve szerint megcsinálva. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Azt nem lehet mondani, hogy nem lenne elég közigazgatási törvényünk és abban igaza van a szombati napon felszólalt Prileszky Tádé képviselőtársamnak, mikor azt mondja: hogy nem lehet tudni, hány százezer paragraphússal dirigálják és kormányozzák a közigazgatási életet. Magam is elismerem, hogy ez így van. De hát mit ér az a sok százezer paragraphus, ha annak éle rendszerint el szokott vétetni, megszokott tompíttatni azokkal szemben, akik a kormány szekerét tolják és a törvény végrehajtását nem a közérdekek, hanem párttekintetek dominálják, a melyek különleges hatalmat biztosítanak azon különféle befolyásoknak, a melyek miatt a közigazgatás ma csaknem immár tűrheti enne vált. (Igazi Úgy van! hal felől.) Én. t. képviselőház, a magam részéről is helyeslem, de sőt szükségesnek is tartom azt, hogy a törvényhatósági élet ellenőriztessék. Azonban én ezt az ellenőrzést nem úgy képzelem magamnak, a mint az de facto keresztülvezetve van, hanem úgy és akként, hogy ezen ellenőrzést ne a politikai pártérdekek szolgálatában álló főispánok, hanem maga a polgárság teljesítse és ellenőrizze a közigazgatás egész mezején, annak egész vonalán. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) 1 Ma azonban ezt a közigazgatást a gyakorlatban nem ismerjük, mert annak egész szervezete, ai7iak erejének üsszes lüktetése a főispán mindenkori szeszélyének van alárendelve, tehát a legteljesebb szolgalelküségre van alapítva. (Igaz! Úgy van! Élénk htlyesUs a szélsft baloldlaon.) Ma, t. ház, ezen főispán, mint a kormány alteregója, mint annak legbensőbb, bizalmas embere van beleillesztve a törvényhatósági életbe, mi által a törvényhatóság ki van szolgáltatva igy a kormány, mint a főispán mindenkori akaratának és üres fictiová van lealacsonyítva a törvényhatóság önállósága, de sőt maga az egész önkormányzati igazgatás is. (Igaz! Úgy van! a saé'ső baloldalon.) Mérey Lajos t. képviselőtársam pénteki beszédében felhozta azt, hogy nagyon sok főispán nem teljesíti kötelességét, mert nem lakik a vármegye székhelyén. Én a magam részéről is bajnak tartom azt, ha a főispán elhanyagolja kötelességét, de baj az is, ha a főispán mindig a székhelyen van és mindenbe beleavatkozik. (Halljuk ! Halljuk!) E tekintetben ott van pl. egyebek közt Szeged város példája. Ennek a törvényhatóságnak van egy igazán önérzetes, becsületes és tisztességes polgármestere, a ki igyekszik is a törvényhatóság és a polgárok akaratát a főispánnal szemben megvédelmezni, azon főispánnal szemben, a ki minden lében kanál és mindenbe beleavatkozik. Nem hozhat a tanács egyetlen végzést sem, melyet ő át ne revideálna ; nem hozhat a tanács olyan közönséges határozmányt még a legközönségesebb házi ügyekben sem, melyeket ő felül ne vizsgálna; meghagyásokat bocsát ki a polgármesterhez, melyeket ez, nehogy súrlódás támadjon közte és a főispán közt, teljesít és végre is hajt. Hát mit jelent az, t. ház, ha a főispán ily rendeleteket bocsát ki? Jelenti azt, hogy ezen főispánnak, a ki ma, úgy látszik, tetteiért senkinek sem felelős, alá van vetve nemcsak az egész törvényhatósági tisztviselői kar, hanem alá van vetve maga az egész törvényhatóság is. (Igán! Úgy van! a ssélsőba Ion.) Ezekre azt mondhatja talán úgy a t. kormány, mint a t. túloldal, hogyha a törvényhatóságnak valami sérelme van: ott van a felelős kormány, ott van maga a képviselőház; ezek hivatva vannak a ínégsértett törvényhatóságnak elégtételt szolgáltatni. Igen, de hát azt kérdem én: volt-e valaha eset, hogy akár a t. kormány, akár a t. többség megadta volna az elégtételt a megsértett törvényhatóságnak ? 4»*