Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

374 ÍM. orsfigos illés 1896, JaatsSr lé-én, szombaton. képviselőház elfoglalt és ellentétbe jutott magával a jelenlegi tényállással is. (Úgy van! jobb felől.) A képviselőház tudniillik valhányszor ez a kérdés itt felmerült, ezen alapoknak jogi természetét függőben hagyta; a jelenlegi állapot pedig az, hogy ezen alapoknak a jövedelme és kamatjai kizárólag katliolikus czélokra fordíttatnak és fordítandók s az alapok mint országos alapok kezeltetnek a kormány által. Ez a válaszom Vajay István képviselő úrmäk interpellatiojára: kérem, méltóztassanak azt tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Tajay István: T. képviselőház! A t. eultusminister árnak interpellatiomra adott válaszára vonatkozókig van szerencsém a következő megjegyzést tenni. Az első részre adott válasz nem elégíthet ki; n em pedig azért, mert először is a t. cultusminister úr maga volt az, a ki itt ebben a házban eonstatálta a rendelete következtében a katliolikus papságnál előállott lelkiismereti és kötelességi contíietust és által maga eonstatálta, hogy rendelete fenn nem tartható és végre nem hajtható. Ezen kijelentés logikai folyományának annak kellett volna és kellene ma is lennie, hogy a rendelet visszavonassák, mert senkit lelkiismeretével ellenkező cselekedetre kényszeríteni nemcsak nem lehet, de nem is szabad. Ha tehát a rendelet fenn nem tartható, annak vissza nem vonása össze nem köthető a minister úr által kilátásba helyezett polgári anyakönyvek behozatalával, mert a rendelet és kiállításba helyezett, polgári anyakönyv aequivalens értéknek. Ha a minister úr így gondolkozik vala: az ismeretes februári rendelet sérti a katholikusok hitelveit és meggyőződését, tehát visszavonandó és viszszavonom, de a megrövidített protestánsoknak is kell valamit, adni, — ezt az okoskodást értem és érti velem minden logieus észjárású ember; de hogy a minister úr nagy szorultságában azért, hogy az általa inaugurált szerencsétlen egyházpolikát megmentse, kigondoljon egy modus vivendít, mely egyenkint sújtja a katholikusokat és a protestánsokat, és az ő általa feltalált modus vivendit évenkén 5 — 6 millióval fizettesse meg az adó terhek alatt úgy is roskadozó nemzet által: ezt a logicát nem értem és nem értik velem honfitársaim milliói. (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Kemény Pál*. Majd meglátjuk, mennyibe kerül! Vajay István : A t. minister úr azelőtt — concedálom, hogy mostani válaszában nem — azt is felhozta, és a t. túloldalon mindig felhozták, hogy a rendelet visszavonását egyszerűen nem engedi meg az állami tekintély érinthetetlen fentartása, bocsánatot kérek, azt hiszem, * t. minister úr, és a t. túloldalon ülők is hallották hírét annak a maximának: qui bene distinquit, bene doeet Ezen igazságból kifolyólag nagyon szépen kérem a t. minister árat és a vele egy nótát zengŐket, (Mozgás a jobboldalon.) hogy hamis állami theoriákból kiindulva, ne azonosítsák egy hibás minister compromittált államférfiúi tekintélyét az állam tekintélyével. (Ohó! Rendre: Benáre! a jobboldalon, Helyeslés a szélsőbalon.) Mert ez a kettő nem egy; ezeket nem szabad identificálni. A minister úr hibáz hatott, mint a hogy tényleg be van igazolva, hogy hibázott, vonja le a eonsequentiákat; de azért, mert ő hibázott, a hiba eltakarására a nemzetet egy új teherrel sújtani, újabb bonyo^ dalmakat felidézni nem lehet. Nagyon sajnáljuk, . . . (Fölkiáltások jobb felől: Kik?) hogy a, ministernek oly kiesi volta lelki ereje ahhoz, hogy a nagy férfiak jellemvonásához méltóan beismerje, hogy hibáztam, emberi dolgot, követtem el, nagyon sajnálom, hogy sokkal nagyobb benne az emberi gyarlóság, a makacsság, a hibához való ragaszkodás (Zaj jobb felől. Felkiáltások szélsőbalon: Ez így van!) Akár tetszik, akár nem, arról nem tehetünk, hogy vannak ministerek, a kiknek az a rögeszméje, hogy a nyakuk üvegből van, mely összetörik, ha egy kicsit meghajtják. De a múltból felhozhatunk példát, hogy nem az államnakj de a ministernek tekintélye sem törik össze, ha észreveszi, hogy hibázott és hibáját megjavítja. Boldog emlékű Trefort Ágoston ministersége alatt történt, hogy kiadott egy rendeletet Szent Istvánnak megünneplése és annak országossá tétele tárgyában, tehát ez mint egy symboluma volt a magyar állam consolidálásának, legalább az akart lenni, és mi törfcént.« Protestáns testvéreink ez ellen feljajdultak, kifogást emeltek és felírtak és az ország tekintélyének minden csorbítása nélkül a rendelet visszavonatott. (Úgy van ! a szélsőbalon.) így fest az önök igazsága, de akkor persze Tisza Kálmán volt a ministerelnök, a ki mindenesetre bírt annyi érzékkel, hogy még a saját hitsorsosai érzékenységét is kímélje. Ma, mikor még mindig az Ő politikája érvényesül, melynek főjellege katholikust katholíkussal üttetni: hiába jajdul fel 9 millió katholikus, (Derültség és ellenmondás jobb felöl.) hiába bizonyították be azt, hogy a rendelet törvénytelen, alkotmány sértő, az a rendelet most már nem a lelkiismeretnek, hanem a forumok conflictusát idézte elő, egy tollvonással felfüggesztették közszabadsági garantiát képező azon törvényes intézkedésünket, hogy senkit illetékes bírójától elvonni nem szabad. Minden hiába történt, a rendelet áll a minister úrral együtt és ki fog derülni, mikor