Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-134

lS4. srsíiígeg ülés ltftManuár ti én, szombaton. 376 fiaár végigjár aainden fórumon, hogy nekem nincs igazam, neki yan igaza. De én nem azon azon szempontból fogtam lel ezen kérdést, hogy a minister úr mikép érti, hogy t. i. itt egy felebbezés alatt álló Ítélet uiegmásifására, vagy miként való lebonyolítására befolyjak, én ezt illustratioúl mondtam. Mert én megköszönném, s azt hiszem, a minister úr is megköszönné, ha két fórum idéztetnék perbe és minden fórum tortúráján keresztül vinnék és a végén kiderítik, hogy a megkínzott ártatlan. (Hosszantartó mozgás a jobboldalon.) Ha mi szabadságot és alkotmányt szerető férfiak vagyunk, akkor ab initio, a limine vissza kell utasítani az ily eljárást, (Úgy van! a szélsöbaloldalon.) mert egyik alkotmányos tételünk, hogy ne potensekkel, ministeri rendeletekkel kormányozták ez országot. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A t. minister úrnak interpellatiom második részére adott válaszára vonatkozólag van szerencsém a következőket megjegyezni. Én szétválasztottam a személyi részt a dologi résztől. Akkor, a mikor interpellatiomat megtettem, a eultusministeri osztálytanácsosi állásnak magas méltóságú és kiváló egyházpolitikai jelentősége lebegett szemeim előtt és sajnálattal eonstatálom, hogy ez állás folytonos decadentiában van. Ezelőtt a ministeri tanácsosi ranggal megfelelő széles jogkörrel voltak felruházva ezen állást betöltők, ma egyszerűen osztálytanácsosi rangba vannak beosztva közönséges levelezésre, informálásra és nem tudom még milyen jelentéktelen teendők elvégzésére vannak utalva. Az osztálytanácsos nem olyan közönséges hivatalnok és szolga, a kinek a minister úr csengethet, az egy közbenjáró, a magyar katholikus egyház és a kormány közt, (Élénk ellenmondások jobbaldalon.) a kinek kötelessége tudományával fölvilágosítást nyújtani egyes eontrovers kérdésekben és ezen a helyen is megvédeni a magyar katholikus egyház érdekeit. Nem amolyan mellérendelt szerepe van, a melyet körülbelül így lehetne kifejezni, hogy: tedd ide, tedd oda, vidd el, hozzd be. Különben a t. minister úr ezen állás betöltésénél egyéni appi-eciotioja szerint járt el, azt tartván, hogy övé a felelősség, tehát munkatársait ő választja meg. Tagadom azonban azt, hogy ez a személyi, bizalmi jellegű felfogás annyira kiterjeszthető legyen, hogy azt a t. minister úr úgy foghatná fel, hogyha szolgálatába fogad egy huszárt, vagy egy magántitkárt, az egyenjő azzal, mintha egy osztálytanácsost nevezne ki. A t. minister úr azt mondja, hogy illetékes helyről vett informatiok szerint az illető rendelkezik azokkal az erényekkel, melyek azon állás betöltésére szükségesek. Ha a t. minister úr jól megolvasta volna az illető püspöknek levelét, a kihez fordult, abból kivehette volna, hogy az illető püspök egy szóval sem ajánlja Ivánkovies urat, hanem elmondja, hogy milyen nehéz áliás az és milyen erények kellenek ezen állás betöltésére; elmondja, hogy az egyházmegye ugyan megtisztelve érzi magát, hogy a figyelem reá irányult, de midőn egyszerűen kijelenti, hogy Ivánkovies urat elbocsátja, ebből egy szóval sem lehet kiolvasni az ajánlást; hanem ha a t. minister úr olvasni akart volna a sorok közt . . . (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások; A sorok kost! ? Ez jezsuita ssokás! Derültség.) észrevehette volna, hogy Ivánkovies urat püspöke nem ajánlja. Különben egészen természetesnek találom, hogy a t. minister űr azt választotta, a kit választott. A t. minister úr egyházpolitikája totó coelo különbözik a katholicismus szellemétől. A t. minister úr ellentétbe helyezte magát a katholikus egyház szellemével. Természetes dolog tehát, hogy munkatársait is azok közül kell sze dnie, a kik arra vállalkoznak, hogy a hiteívekkel gsefteljenek és schacheroljanak. (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől: Rendre! Rendre! Elnök csenget.) Elnök: Ha jól halloxtam a t. képviselő úr szavait, olyanokat mondott, a mik egyáltalában nem férnek meg a ház méltóságával s ezért a t. képviselő urat rendre utasítom. (Élénk helyeslés.) Vajay István: Tisztelettel fogadom a t. elnök úrnak rendreutasítását. Van szerencsém megjegyezni, hogy reám nézve teljes közömbös a személyiség, hogy ivánkovies úr-e az osztálytanácsos, vagy pedig Péter vagy Pál, Pontiul vagy Pilátus ; rám nézve irányadó csak az, hogy megfelelő férfiak, ne az érdemesek egész légiójának mellőzésével neveztessenek ki. Most elvégre is nincsenek üresedésbe stallum litterariaek, de ha üresedésben is volnának, azok különben sem asylum inutilium hominum czéljából, hanem más ezélokból állíttatnak. Egyénileg teljesen értem, a mit a minister űr válaszolt, mert ő a katholicismus igazi férfiait nem ismeri. Nem azok képviselik a katholicismus tiszta szellemét, kik ólálkodva előszobákban kitüntetést és konezot keresnek, (Nagy mozgás a jobboldalon. Felkiáltások :Rendre! Rendre! Élénk felkiáltások a szélsőbalon : Ezt mondhatja! Szólásszabadság !) nem azok képviselik, a kik kortesszolgálatokat teljesítenek és képesek kiállani velünk szemben és állást foglalni s arra nézve, a mi ránk sérelmes azt mondani: nem igaz! ez a katholikus hitelvekbe nem ütközik. (Élénk mozgás a jobb oldalon.) Ha ez puszta egyéni fel-