Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

334 138- orsüáfai Illés 189! Horváth Gyula: Épen úgy van a főváros közélelmezési kérdése az entrepotok kiépítése, az élelmezési raktárak. Mióta beszélnek már ezekről. Mióta csinálnak ezekre vonatkozólag terveket tervek után? Itt van a város köztisztasági kérdése. Gr. Károlyi Gábor: A yárosligeti tó! Horváth Gyula: Évről-évre halogatták e kérdéseket, ung végre a fővárosról kitűnt, hogy az összes európai városok statisztikájában a legsötétebb pontot a főváros képezi. Mindazt, t. ház, a mit láttunk a fővárosban, tapasztalhattuk <t vidéken is, (Úgy van! a baloldalon.) a párturalom (Igaz! Ugy van! a bal és szélsőbalon.) és a párthatalom érdekében. (Igazi ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hogy a fővárosban és a vidéken a kellő reformok nem mehettek keresztül, az kétségtelen. Ugyan mondja meg a t. minister úr nékem azzal az őszinte becsületességgel, a mely az ő tulajdona, hogy mi az oka ennek? — Nem az-e, hogy oly egyének vezetik a főváros törvényhatóságát, a kik mellett e működés lehetséges és akik mellett a fővárosnak tönkre kell jutnia? (Úgy van! bal felől.) Önök mégis azt mondják, hogy a régi rendizeit fogják követni és hogy az urak között és mi közöttünk nincs különbség. (Derültség bal felöl.) De nem abban van az egyetértés, hogy az urak azokat a szép elveket hangoztatják, a melyeket mi is követendőknek tartunk s hogy önök e tekintetben mellénk csatlakoztak, hanem ezen elveknek tiszta és becsületes alkalmazásában. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az a politika, a melynek érvényesülni kell, mutatja meg azt, hogy vájjon lehetséges-e közöttünk valaha összhang, mert nem az elvek, hanem a tények képezik közöttünk a differenciát (Úgy van! bal felől.) Önök azt mondták, hogy mi esak beszélünk, önök meg tesznek. Én pedig, t. ház, most nem tettem egyebet, mint az önök tényeit soroltam fel. (Tetsäés bal felől.) A mi beszédünk és az önök tettei között tehát sohasem lesz és nem is lehet harmónia. (Igaz! Úgy van! bal felől) De eltértem, t. ház attól, amivel beszédemet kezdettem. Lehet, hogy talán kissé erősebb hangot is használtam, (Halljuk! Halljuk!) de ezzel én nem provocálni, nem sértegetni, nem szemrehányást akartam tenni, hanem esak rá akartam mutatni a helyzetre, ahogy az van, hogy legyen egyszer már vége annak a hipokrisisnek, amelylyel itt egymással szemben mosolygunk; {Úgy van! bal felől.) vége legyen annak, hogy azt mondjuk barátkozzunk és parolázzunk egymással, hisaen nincs közöttünk a világon semmi különbség, csak egyedül a katonai akadémia, (Derültség bal felöl.) Az önök tettei és a mi elveink között, egy óriási kato>• janstíir 18>in, pfntekpft. nai akadémia áll. Méltóztassék ezt elhárítani az útból es akkor majd közelebb leszünk egymáshoz. (Igaz! Úgy van! bal felöl) Azokat a bajokat, melyeket százak és ezrek mulasztása idézett elő, egy ember, bármily erős és határozott, legyen is egymaga orvosolni nem képes, ha a többiek, kik az ország és egyes vidékek vezetésére hívatvák, nem alkalmasak és odaadó munkásságra nem képesek. (Ügy van! bal felől.) Vagy azt hiszi a t. belügyminister úr hogy azzal a főispáni karral, a melyet megtartott, lehet valamint csinálni nemcsak itt Magyarországon, de a kerek világon bárhol? (Helyeslés a bal felől Mozgás jobboldalon.) Vagy gondolhatja-e a belügyminister úr, hogy azok az urak, a kik egyenkint különben mind gentlemanek és igen kedves emberek, de a kik még azzal az orfcographiával sincsenek megbarátkozva, amivel a rendes szobalányok bírnak; (Derültség bal felöl.) a kik az administratioban sem gyakorlatot, sem theoriát sehol a világon nem szereztek (Ellenmondások a jobboldalon.) képesek az ország közszükségleteinek az administratio terén megfelelni? (Mozgás jobb felöl.) Van köztük pl. egy akinek soha életében egyebet, mint franczia regényt, nem láttam a kezében. Gyakorlati tapasztalata tehát sehonnan sem lehet, és neki mégis az egyik legfontosabb és az ország egyik legexponáltabb vidékén lévő megye igazgatása van a kezében. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Vagy azt hiszi a belügyi minister úr, hogy a jelenlegi fogarasi főispánt, a kit esak félve említek fel, nehogy Mikszáth Kálmán t. képviselőtársamat fölingereljem . . . (Közbekiáltások a ssélsöbaloldalon: Nincs itt!) Madarász József: El kell hozni. (Derültség.) Horváth Gyula: . . . . az országnak oly exponált helyén, a könnyelműség vádja nélkül — ott lehet hagyni, még ha különben oly derék ember is, mint a minőnek őt ismerjük? Avagy jellemezzem t. minister úr, simpla vagy dupla főispánjait? (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Mi a kisebb baj, t. ház ? Az-e, ha az alkalmatlan főispánokat elereszti s addig az ideig míg alkalmasat nem kap, helyöket nem tölti be; (Közbeszólás a szélső baloldalról: Soha!) és az ügyeket, az viszi, a ki a közigazgatás élén áll; vagy pedig az, ha alkalmatlan embereket, akik csak akadályul szolgálnak s akiket csak protectio, eotteriák akarnak elhelyezni, tűr el és e mellett az ország is tönkremegy? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát vájjon a maga rendjén lévő, az ország érdekeinek megfelelő-e az, hogy nem ob* jeetiv, nem tárgyilagos érdekek határoznak