Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

188. orsíá«ros ölés 18»8. jaaiiár 18-An, pénteken. £35 egyik vagy a másik vidék sorsa fölött, hanem I az, hogy kinek a reviérjébe — osztatott az be ? (Mozgás jóbbfelÖl.) Ha a t. minister úr kívánja, meg tudom nevezni még a reviéreket is, a me­lyek régóta ki vannak osztva, a melyekben a vadászatot tilosnak tartották az illetők, sőt a melyekben a ministereknek is épen úgy tilos volt vadászni, mintfa többi képviselő uraknak. (Igaz! Ügy van! a bal-és szélső baloldalon.) Ilye­neknek megvan a maguk saját külön területük, hová a dédelgettetteket, tanfelügyelőket elhe­lyezik, s a regale : bérlettel és" isten tudja még mivel magokat igen jól berendezik. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. EUenmondások a jobboldalon.) így, t. ház és t. minister úr nem lehet az országot kormányozni. (Igaz! Úgy vau! a bal­és szélső baloldalon.) így lehet élni egyik nap­ról a másikra; így el lehet kerülni a pártvál­ságokat Gyökeres és mélyreható intézkedések által, a melyek sok ember érdekeit sértik, akik hozzá voltak szokva ahhoz, hogy az ő érde­keik örökké kivétessenek s a közérdek rová­sára dédelgettessenek: lehet pártválságokat előidézni. Ha azonhan nem akarnak pártválsá­got, akkor ne méltóztassanak ezekhez a dol­gokhoz hozzányúlni. (Élénk helyeslés a bah és szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy ezen politica mellett fennmarad a kormány többsége ; de legyenek meggyőződve — s ezt nem sxeinrehányásképen mondom, hanem azért, mert ebben a t. minis­ter úr caraeterének i egy tiszteletreméltó vonása domborodik ki — hogy a t. minister úr meg­fog bukni az egész országban mindaddig ; amíg azon érdekeket, meg nem tudja mozgatni, a melyek a múltban választási eszközökíü használ­tattak. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem válik szégyenére a t. minister úr­nak, de az megtörténhetik, hogy a minister úr ott, a hol Széll Ákos képviselő urat megvá­lasztották, ugyanazon helyen, ug3 r anazon válasz­tókerületben, ugyanazon választók közt meg­bukjék. Megtörténhetik az is, hogy a minister urat olyan megyében, mint a minő Nyitra és olyan egyén utasítja vissza és nem eandidáljaki nem tudom hány éven át úgy a mint kívánták, liferálta a képviselőket. (Úgy van! bal felől.) Kun Miklós: Talán még a főispánokat is ! (Derültség balról.) Horváth Gyula: Az az egyén, Stummer báró, buktatta meg, illetőleg nem engedte can­didálni a minister urat, ki ép olyan rendes life­ránsa volt a kormánynak képviselőkben, mint a minő a hadügyministernek a zabliferáns. (Derült­ség a bal- és szélső baloldalon.) Ezek az adatok jellemzik Magyarország kormányzati rendszerét. Ezen változtatni kell, de ezen puszta elhatározással változtatni nem lehet. Nemcsak a minister úrnak kell elhatá­rozva lennie, hanem annak a pártnak is, a mely mögötte van. (Úgy van! a baloldalon.) Nemcsak a minister úrnak kell lemondani tudnia, nemcsak neki kell bátorságának lenni, hogy meg merjen bukni, hanem azoknak az uraknak is, a kik a háta mögött ülnek. (Helyeslés bal felöl.) Ugron Gábor: Erre nem vállalkoznak! (Derültség bal felöl.) Horváth Gyula: És ne higyjék, t. ház, hogy ez a szemelvény, ez az anthologia, melyet Magyarország közkormányzvitából bátorkodtam bemutatni, valami nagy örömmel tölt el engem. Hiszen annak, hogy ebben az országban rendes állapotok legyenek, hogy ebben az országban meglegyen a kormányzat állandósága, én is, mint jó magyar ember, mint jó hazafi, támoga­tója vagyok. Magyarországra nézve igen vesze­delmes dolognak tartanám azt, ha oly állapo­tok következnének be, hogy egyik kormány a másikat kövesse. Ebből azonban nem követke­zik az, hogy a kormány és a többség minden hibát és bűnt bátran elkövethet, mert Magyar­országon a kormány állandósága hazafias ön­ezél. Hát csak addig méltóztassék egymást támogatni, addig maradjanak többség, a míg beszámolhatnak egy oly kormányzattal, oly kormányzati rendszerrel és politikával, mely eléri azt a mértéket, melyet öt évvel ezelőtt Szerbia elért. Vagy nem elszomorító jelenség-e Magyarországon az, hogy a mint a Pasics-pártnak választása ellen az összes szerb katonaságot ki kellett a választásokhoz rukkoltatni, ép úgy ki volt rukkoltatva Magyarországon a legutóbbi választásoknál az összes császári és királyi had­sereg, sőt a honvédség is, úgy a fővárosban, mint a vidéken? (Felkiáltások a szélső baloldalon: És a csendőrség is!) Lehet-e önérzetes többség­nek pirulás nélkül végignézni azt, hogy Magyar ország fővárosának első kerületében katonai fedezet alatt menjenek be a magastetejíí kalap­ban szavazó polgárok szavazni? (Derültség a bal­és szélső baloldalon.) Ez az állapot az, a melyet egy hibás és rossz kormányzati rendszer teremtett. Ez az, a mely mutatkozik most Franeziaországban. Nem a Panama milliók, hanem az a rossz, helytelen és hibás kormányzati rendszer az, mely odavitte Francziaországot, a hol ma van. Az a kormányrendszer, mely Magyarorszá­gon a múltban volt, a kizárólagos párturalom rend­szere vala, mely alatt nagy büszkeséggel, mel­lüket verve mondogatták, hogy igenis, nekünk volt bátorságunk, erőnk és hatalmunk megtörni úgy e megyében, mint mindenütt az országban az ellenzéket s megveregették egymás vállát, hogy mily derék gyerek, hogy mily erőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom