Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
lm, »r8«Atr«t ölés 1WHS. j*soir li>án, péntekén, 33.3 mása lett volna róla, holott Romániában mindenki tudta. A ki kétkedik ebben, kérdezze meg a volt ministerelnököt, Tisza Kálmánt. Neki később tudomása volt a dologról és ő intézkedett is ennek orvoslása iránt, de a bajok még máig is jyegvannak. Mindenki tudja, hogy a határszéleken a esendőrségi intézmény minő fontossággal bír. Egy egészen más szolgálat az, mint az ország belsejében, a mely szolgálathoz bizonyos önállóság mellett külön tapasztillatok is Szükségesek. Évről-évre mondjuk el ezt a ház különböző oldalain, de soha intézkedés nem történik. Határszélünk ma is csendőri felügyelet nélkül van. Csupán finánczok teljesítik ott a határszéli rendőri szolgálatot. (Derültség a baloldalon.) így történhetik meg, a minek magam voltam tanúja és a minek valóságáról egész Románia tanúságot tehet, hogy az ország lakosságának egy része évről-évre, hónapról-hónapra vándorol át passussal, de nagy része csak úgy szökdös át a határon. A kik passussal mennek át, nagyrészt visszatérnek, de a kik csak úgy szöknek ki, azok közül igen kevesen jönnek vissza. Két helyütt lehet azon szerencsétleneket ott megtalálni. Ha a minister úr kíváncsi rá, végére járhat. Kern tudom, hogy követségünknek lesz-e akkora hatalma, hogy bebocsáttatást kap ezen helyekre, de száz és ezer számra lehet őket megtalálni a kórházakban, úgy hogy már közmondásossá lett, hogy az Erdélyből levándorolt székelyek Románia kórházait népesítik be. S meglehet őket találni még rosszabb helyen: a börtönben, a hová vagy igazságosan, vagy igazságtalanul kerülnek s a honnan őket kiszabadítani és illetékes bíró elé állítani követségünknek sem kedve, sem akarata nincs. S mindennek az az oka, hogy nincs határszéli csendőrség, s hogy az illető rendészeti közegek, vagy rendészeti tanácsosok — mit tudom, hogy híjják őket — nem az ország közrendészeti viszonyairól referálnak, hanem arról, mily politikai szolgálatokat tettek a kormánynak, hogyan szaporították a kormánypártöt. A minister úrnak méltóztatik a fejét rázni, .pedig ez valóság, melyért jótállok. Azt mondjak; az erdélyi viszonyok javítására erdélyi állam- I titkárok és ministerek kellenek. Tettek ide olya-: nokat is és ha tetszik, végig vezetem a minister; nrat Erdélyen és megmutatom neki, hogy az; erdélyi államtitkárok és ministerek mellett egész megyékből pusztult ki a köznemesség, züllött el a magyar faj. Alsó-Fehér, Hunyad, Torda-Aranyos. Szolnok-Doboka megyékben, még ezelőtt 10—15 évvel — pedig azelőtt is voltak erdélyi ministerek, a kik folyton referáltak — a köznemesség kilencztized része elzüllött, S ugyanakkor, mikor a kormány felügyelete alatt minden ellenséges faj szervezkedett ellenünk Erdélyit ben: a magyar nép legkisebb mozgalma is gyanúsításnak volt kitéve állandóan. Gyanúsították az erdélyi culturmozgalmat azzal, hogy kormányellenes tendentiája van. Pedig évek hosszú során át egy főispán volt ott, a kit a kormány nevezett ki és ugyanabban az időben, mint kormánypárti képviselő én állottam annak másodsorban az élén és mindaddig az ideig, a míg a culturegylet elnöke, valamint én politikai meggyőződésem szerint e helyre nem ültem, addig azt mondották, hogy nincs baj; nem történt semmi, de azóta, a mióta megtörtént az az irtóztatós bűn, hogy egy alkalommal gr. Apponyi Albert bejött Vásárhelyre : kikiáltották, hogy ez sovinisticus intézet, a mely nem Magyarország érdekeit védi. hanem felizgatja Magyarország ellenségeit. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy sem az előtt, sem az óta semmi sem történt : erről a jegyzőkönyvek s a történet maga tanúskodik. (Úgy van! bal felöl.) Ha az erdélyi viszonyok szomorúsága külön tanulmányt kívánna, én, meri ismerem Magyarország alföldjének viszonyait, kész vagyok a t. minister úrral beutazni Magyarország Alföldjét, hogy meglássa, hogy ott a viszonyok 'olyanok, hogy bekövetkezett ott már az az idő, a mikor valaki csak azért, mert valamely politikai nézeten van. állandó üldözés tárgyává lehet. (Ügy vart! a baloldalon.) A minister úr maga tud legjobban meggyőződni, hogy nem a hónapokkal, hanem az évekkel ezelőtt tett panaszoknak egyike sem nyert orvoslást. A belügyminister úr maga tehet leginkább tanúságot arról, hogy még a fővárosnak legfontosabb előterjesztései is, melyek a főváros lét érdekeivel vannak össszeforrva, évszámra, 4, 5, 6, 10 évig bevertek és hevernek a belügyminísteriumbaii. (Ügy van! a baloldalon.) Azon egész idő alatt, a mióta ez a kormányzat tart, a melyre önök oly büszkék voltak ezelőtt egy rövid esztendővel is és a melynek folytonosságát hirdetik ma is, sem a fővárosban, sem a vidéken még azok a reformok sem voltak keresztül vihetők, a melyekre önként határozta el magát a hatóság, azért, mert ezeknek keresztülvitele elé a központi kormánynak vagy munkátlansága, vagy akarata állandó akadályokat gördített. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Itt van a főváros vízzel való ellátásának kérdése. Hisz ez kétségbeejtő dolog. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Nincs Európában egyetlen ország sem, hol azt három hónapig megtűrnék, a mit itt évszámra eltűrnek. (Igás! ügy van! bal felől.) Nem a minister urnak teszek ezek felsorolásával szemrehányást, hanem jelezni akarom azt a kormányzatot és azt a rendszert, a melyet önök támogatnak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor : Ezek régi bűnök; ebben ártatlan! (Halljuk! Halljuk!)
