Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
382 18S. ©rssáfos ülés 189t. jftRtsár 18-án, pénteken. téstől, de még az sem; sőt még attól sem őrzi meg, hogy a főrendiház megsokasodjék ezen kiváló férfiak által. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Egy főispánnak, a kit csak nemrég neveztek ki a főrendiház tagjává, egyik kezelése alatt levő városában, Hódmező-Vásárhelyen, a legtöbb gyermek halt el diphteritisben; másik városában közigazgatásilag a iegdesoláltabb viszonyok uralkodnak, az üléseken egymást gazemberezik és botozzák az emberek; s ott van a harmadik város, a hol válogathatnak a rengeteg adósságok között, a melyeket a város kénytelen volt nyakába venni. Méltóztassanak ide elmenni és meggyőződnek róla, hogy e város külső területén lakók csak nagy vámok és fogyasztási adók fizetése mellett jutván be városukba, nem mennek Szegedre, hanem más szomszéd városokba és így az illetők szegedi illetőségnek ugyan, de tényleg nem szegedi lakosok. Ilyen közigazgatási állapotok után természetes volt, hogy az illető főispán urat meg kellett hívni a főrendiházba, mert az ő ténykedésének eredménye bizonyára ott is mutatkozni fog. (Derültség a hal- és szäsö baloldalon) Közbevetőleg jegyzem meg, hogy itt történt, hogy a mikor a kerületbeli választók az indóházhoz a a városon keresztül akartak menni, miután már egy izben keresztül mentek és a legkisebb rendzavarást sem követték el, a mikor másodszor akartak keresztül menni, rendőrökkel verették széjjel őket, mert elve volt Magyarország kormányának a választásokkor, hogy a nép egy tömegben a vasúthoz ne jusson. De hát, t. ház, nemcsak a közegészségügyi állapotokkal, hanem az ország közrendészeti állapotaival is így vagyunk. E tekintetben a kritikát nem lehet úgy gyakorolni, hogy a főapán urat a székéből elküldik, a főispánságot összeszidják és azután ismét kérik, hogy tessék feleülni a főispáni székbe, most már nyugodalmas, kényelmes a hely és semmi kellemetlenségtől nem kell tartani. Az ország közrendészetének élén Jekelfalussy ministeri tanácsos áll. 0 vezeti Magyarország közbiztonsági ügyeit, a magyar rendőrséget; sőt vannak, a kik ez iránt többször megelégedésüket is nyilvánították. Én magam tanúságot teszek róla, hogy úgy itt Budapesten, mint saját fülem hallatára Szegeden, az illető ministeri tanácsos úrnak elhervadhatatlan érdemeiről épen oly elismeréssel emlékezett meg Hohenlohe Schillingfürst herczeg is . . . Ugron Gábor: Ki az az ur? Horváth Gyula: A főudvarmester. Ugron Gábor: Nem ismerem. (Derültség a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: . . mint a hogy megemlékeztek mindazok, kik vele a legközvetlenebb összeköttetésben állottak. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) De t. ház, mikor arról van szó, hogy közvetlen tudomást szerezzen magának a kormány arról, hogy azon lázadási állapotok, melyek vagy mimkásviszonyok, vagy pedig nemzetiségi izgatások folytán előállottak, hogy abban miféle tájékoztatást tudtak adni a kormánynak : mutatja a régi mnltból egészen a mostani időig való időszak, hogy vagy a kormány volt roszszúl tájékozva és akkor ennek Jekelfalussy volt az oka, vagy jó volt tájékozva, akkor a kormány volt mindig gyámoltalan. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A csendőrséget, a mely intézménynyel az egész ország, az egész nemzet megbarátkozott, mert látja, hogy megfelel a czélnak és elfelejtette, hogy egy gyűlöletes korszak emlékével van összekötve és igyekezett a csendőr intézmény mellett állást foglalni, bevitték a választási mozgalmakba, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) úgy, hogy akár merre jár az ember, épen a csendőrség, annak parancsnokai vagy kisebb-nagyobb tisztjei, őrmesterei referálnak, hogy hány kormánypárti választó van és hány ellenzéki, hova kell az ellenzékieket állítani, hogy be ne juthassanak soha a választási urnákhoz. (Igaz! ÍJgy van! bal- és szélsőbalolon. Ellenmondás jobb felöl.) A mit mondok, azt be is tudom bizonyítani. (Felhiáltásoh a szélső baloldalon: Hasztalan tagadják, ez tény!) Ugron Gábor: Csendőrökkel kisértetik a választókat a szavazáshoz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Horváth Gyula: Méttóztassék meggyőződni, hogy oly dolgot, a mire kisülne, hogy a valónak meg nem felel, sem erről a helyről, sem sehonnan a világon mondani nem fogok soha; a mit mondok, azért mondom, mert megtelel a valónak, az igazságnak. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Bevitték — mondom — a csendőrséget, a mely jó intézmény, a korteskedésekben. (Igaz!Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) És megtörtént egy eset, a mit hajlandó vagyok bebizonyítani, hogy Erdélyben egyszeregy szép napon azt vettük észre, hogy a csendőrségnek i /ő része nem magyar. Kezdtünk végébe járni, hogy ez hogyan történhetett? Hát láttuk, hogy ennek egy nagyon természetes egyszerű magyarázata van: rendes agitatio folytan külön fe'pénzt kaptak az illetők arra, hogy beálljanak a • sendőrségbe, persze nem tőlünk, hanem Romániától vagy máshonnan. Ez évekig folyt így, míg végre valahára mégis kiderült. Ugron Gábor: Jassyban rendes könyveket vezettek róluk! Horváth Gyula: Igen, rendesen ellenőrizték a létszámot. És ez megtörténhetett Magyarországon, a nélkül, hogy a kormánynak tudó.
