Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-133
18*. országos Hléfc 1898. január 18-án, pontéban. 331 Gr. Károlyi Gábor: A kolera! Horváth Gyula: A t. kormány igen nagy érdemének tulajdonítja és én a magam részéről komolyan veszem ez érdemét, hogy az elkeresztelégi kérdésben intézkedett, hogy az a 4—500 gyerek, a kiket egy évben valószínűleg jobbról is, balról is elkeresztelnek, (Derültség bal felöl.) a törvénynek megfelelőleg a maga vallásába visszahelyeztessék. S egy igen szomorú s igen keserű irónia mutatkozik a mellett, hogy a míg 4 — 500 gyermek lelki üdvéért vallásháborút inscenálnak, rendeleteket adnak ki, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) ugyanakkor 20—30.000 gyermek elpusztulásának megakadályozására egyetlen egy rendeletet sem adnak ki. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Miért nem bízzák a Járványgróf'ra ? (Derültség.) Horváth Gyula: Milyen elégtétele volna ftz az uraknak, ha most arról beszélhetnének, hogy van itt a diphteritis ellen egy rendelet, a melynek visszavonását követelik, mert nem czélszerü. De nincs önöknek egyetlen egy rendeletük sem, mert egyáltalán nem jutott eszükbe ezzel a bajjal szemben kellő erővel intézkedni. 5 ez a baj' nem mai keletű, meri hisz évtizedek előtt kezdődött s évenkint 20—25.000 gyermek hal el b .nne. A mint engem a lapnak különböző vidékeken levő levelezői értesítenek, több mint 80.000 gyermek volt ebben a betegségben s több mint 30.000 halt meg. Méltóztassanak ma objeetive, higgadtan ítélni a fölött, hogy lehet-e egy kormányzatnak helyességére, jóságára vagy csak megállhatóságára is hivatkozni ott, a hol évenként 30—40 ezer gyermek pusztul el 15 millió lakossal biró államban, a nélkül, hogy ez ellen komoly intézkedések valaha tétettek volna. (Úgy van! Úgy vani bal felöl.) Mik -voltak azok az intézkedések, a mikről beszélni lehet? Az, hogy elküldöttek éhenhalással küzdő orvosokat 4 — 400 frt fizetéssel, melyet sem az állam, sem a megye nem adott, hanem a melyet össze kellett, hogy a község kolduljon és így küldték oda, hogy a községet úgyszólván nyomorgassa és míg a gyermekek elpusztultak az orvos hiányában, addig az orvosok is elpusztultak éhen, mert nem kaptak kenyeret. Gr. Károlyi Gábor: Szapáry az oka! Horváth Gyula: Nemcsak gróf Szapáry Gyula. Igazságosnak kell lenni. Ezelőtt 20 évvel voltam Háromszékben, oly községben, a melyben egy egész generatioja a gyermekeknek elhalt. Ez 20 éves baj, a mely ellen most, mint meglepetés ellen akarnak intézkedni. Ilyen állapotok csak nálunk lehetnek, a hol a közegészségügyi kérdések a belügyministeriumban évek során át úgy tárgyaltattak — és ezt a t. minister úr sem fogja tagadni, — hogy nem arról volt szó: milyenek az egészségügyi állapotok ebben és ebben a törvényhatóságban, hanem arról, hogy ki kapjon egyik vagy másik patikára engedélyt. Gr. Károlyi Gábor: Ki volt a patika engedélyező'? (Derültség.) Horváth Gyula: Ilyen közegészségügyi állapotok az egész civilisalt Európában nincsenek. Kuriositásbólutánanéztem az oroszországi legutóbbi kolerastatisztikában a haláleseteknek, hogy az ázsiai és európai Oroszországban, a hol leginkább dühöngött a kolera, hány embert pusztított el és azt találtam, hogy a 100 millió lakossal biró Oroszországban 56.000 ember pusztult el ezen irtóztató járványban, míg Magyarországon ugyanezen év alatt 30.000 gyermek halt el diphteritisben. Méltóztassék ezt az arányt összehasonlítani. Lehet-e tehát egy országban úgy beszélni, hogy a régi rendszert folytatjuk és úgy fogunk kormányozni, mint eddig, a hol ilyen állapotok vannak ? Hát ezért csak egyedül a kormány felelős ? Nem felelős egyszersmind az a többség, mely egy kormányt támogatott a nélkül, hogy annak közigazgatási ténykedéseit valaha komoly bírálat alá vette volna? (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha csak a közegészségügyi állapotok volnának ilyenek, úgy megvédelmezhetnek magunkat a keleti indolentiaval és azzal, a mivel a szegény nép szokta magát vigasztalni, mikor a gyermeke elhal, hogy *az Isten adta, az Isten elvette« és így az isteni gondviselésben meg is nyugodhatnánk. De a helyett, hogy a szükséges intézkedések megtétettek volna, elnézzük azt, hogy pl. az Alföldön, hol a magyar népnek zöme lakik, a gyermekek legnagyobb százaléka diphteritisben pusztul el; elnéztük azt, hogy a középítési viszonyok olyanok nálunk, hogy földből vert házakban, melyek alacsonyak, melyekben pinczelég van. habár a föld színe felett vannak; melyekben szárított trágyával fűtenek, hogy ilyen házakban az egész télen át egyetlen egy kis szobában egy egész család lakik, a melybe ha egy ép érzékű ember benyit, ugyancsak erős legyen, hogy hányat ne essék abban a dögleletes levegőben. Ilyen állapotok vannak pld. Békés- és Csongrádmegyében. A békésmegyei munkásmozgalomnak, a csongrádmegyei általános elégedetlenségnek egyik fő oka az, hogy e bajjak a munkásosztály e nyomorúságaval nem foglalkozik senki, hanem beszámolnak azzal, hogy hány kerületet hódítottak meg, vagy minő politikát érvényesítettek, zsandárral vagy miképen választottak polgármestereket. Azokat a főispánokat, a kik így teljesítik kötelességeiket, csak az Isten Őrzi meg a kitünte4*>
