Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-133

itt. omíjros fiiéi ISBC jaaisár íl-án, pénteken. 3f5 Elnök: Megszavaztat! k. Gr Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) Dologi kiadások 4.750 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Rendelkezési alap 200 000 frt. Asbóth János előadó: T. házi A rendelkezési alap nem lévén kizárólag a bizalom szempontjából megítélendő, hanem egyúttal kormányzati szükséget is képezvén, a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém elfogadásra ajánlani. Bernáth Dezső jegyző: Molnár József! Molnár József: T. ház! Kétségtelen, hogy minden országban a ministerelnöknek van legnehezebb feladata, őt terheli minden alkotmányos államban az ország kormányzásának általános vezetése; már pedig embereket kormányozni, ezt az utolsó iskolás gyermek is tudja, a legnehezebb mesterség. Nálunk azonban az általános szemponton kivtíl oly specificns feladatok is növelik az öntudatos és politikailag lelkiismeretes ministerelnök gondjait, melyek talán sehol más országban elő nem fordulnak. Mert nálunk Magyarországon nemcsak azt kell követelni a ministerelnöktől, hogy az ország közgazdasági, culturalis és állami szükségleteit általánosságban kielégítse, hanem hogy főleg az legyen első sorban gondja, hogy itt benn az országban minden akadályt, a mely a magyar állami eszmének megszilárdulását bénítja, eltüntessen, illetőleg fokozatosan kisebbítse, (Helyeslés szélsőbalon.) továbbá, hogy a velünk ugyanazon fejedelem uralkodása alatt levő Ausztriával szemben a magyar állam önálló és független voltát ne csak a papiroson, hanem gyakorlatilag is elismertesse és a tényleg uralkodó tévnézetek eloszlatására minden úton közreműködjék, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) végül hogy a külföldön érvényt szerezzen necsak az osztrák és magyar monarchia között, hanem speciális magyar érdekeknek is. (Helyeslés szélsőbalon.) A mennyiben a jelenlegi állami gépezet ez utóbbit teljesen negligálja, ne nyugodjék bele a ministerelnök úr abba, hogy a magyar érdekek védtelenül át legyenek adva ellenségeink támadásának. Mindezen feladatok elérésére szolgáló egyik eszköznek tekintem a rendelkezési alapot. Részemről bármely kormánynak, melylyel a kormányzás elvét tekintve szembe is állok, ezt meg tudnám szavazni, ha a speciális magyar érdekek előmozdítását látnám, de oly kormánynak, mely nemcsak az általános kormányzás elvével szemben, hanem a most említett magyar érdekek tekintetéből is, úgy látszik, hogy az eddigi csapásokon és nyomokon halad, pénzpazarlásnak tekinteném egy fillért is rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzük meg minő eredményt mutathat fel idáig az eddigi kormányzat ezen a téren, melynek hibáiba a jelenlegi ministerelnök úr is és a többi minister urak is ellenmondás nélkül résztvettek. Az eddigi kormányok ezen a téren ritkán mentek túl a hazafias Ígéreteken. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyik év legördíílése után a másik következett el, a nélkül, hogy eloszlott vagy enyhült volna az aggodalom a tekintetben, hogy nálunk az egyes kormányok inkább az állami szervezet gépszerű működését tartják egyedüli feladatuknak, míg ellenben a nemzeti állameszmének megtermékítését vagy nem merik, vagy nem akarják kezdeményezni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarok most a nemzetiségi kérdésekről és az ebből származó bajokról szólani; de hacsak constatálom azt, hogy a kom ánytagok nyilatkozatai szerint is ezen a téren nincs nagyobb és fenyegetőbb veszély és mozgalom, ezzel szembeállítom azon képviselőtársaim észleleteit, kik, mint én is, nemzetiség lakta országrészekben laknak és így közvetlenül saját tapasztalataikból ismerik az évről-évre rendszer szerint folyton jobban összeszorító vasgyűrűt, akkor bátran elmondhatom, hogy a jelenlegi kormány is csupán csak bureauraticus jelentésekből ismeri az ország helyzetét és a rendelkezési alapot még csak arra sem tudja felhasználni, hogy tisztán lásson e kérdésben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr a múltévben e tárgyban előadott panaszom tekintetében ezélzást tett, hogy a nemzetiségi agitatio ellensúlyozására a vidéki kormánypárti sajtót támogatja. Ez azonban az ördögnek szentelt vízzel való elűzéséhez hasonló eljárás, mert eltekintve attól, hogy a vidéki kormánypárti sajtó gr. Apponyi és más ellenzéki képviselőtársaim kormányképtelenségének ismétlését tartják, ha nem is napi, de legalább is heti tbéraa tárgyául, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) az azokban megszólaló vezérczikkeket és czikkeket annak a néposztálynak tagjai közül, a kikre pedig hatni kellene és lebetne is, ugyan senki sem olvassa. (Igaz! Úgy van! a ssélső b tlóldalon.) De nemcsak itt benn az országban, hanem Ausztriában is úgy szólva védtelenül át vagyunk adva az ellenség támadásainak. Az egész osztrák sajtó úgy szólva félválról beszél Ausztriával való egyenjogúságunkról és a magyar érdekek tekintetében hamis előadásokat terjesztenek, különösen pedig az ellenzék álláspontjának és küzdelmének hamis színben való feltüntetése annyira mindennapi dolog, hogy csodálkozni lehet, hogy az osztrák közvélemény később a néha-néha ezen oldalról előforduló dicséreteket a kormány irányában elhiszi. Én nem tudom, hogy a kormány sugalmazásából jelennek-e meg az osztrák lapokban czikkek, de hogy az osztrák közvélemény fölvilágosítására