Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

|g 120, ersíifos «!és 18»f. aleeiember 18-én, hétfőn. országban az öröm. Maguk az ellenzéki férfiak sem tartózkodhattak attól, hogy ha nem is örömüknek, de megnyugvásuknak kifejezést ne adjanak. (Ellenmondótok a szélsőbalon.) Az ellenzéki hírlapokban is mindenütt öröm hangzott, sőt mikor azután a ministerelnök úr visszaérkezett Bécsből Budapestre, hogy itt a kabinet megalakítására szükséges intézkedéseket megtegye, néhány napig szinte mámorom öröm volt az országban tapasztalható. (Eli enni ondások a szélsőbalon. Igaz! Igás! jobb felöl.) De alig, hogy köztudomásra jutott az a tény, hogy kiket nyert meg a ministerelnök űr az egyes tárczák vezetésére, minden öröm azonnale-enyészett, (Igaz!a szélsőbalon.) a megelégedésnek nyomát se lehetetttöbbélátni.Ésmikor azután a kormány megalakult, oly animositással s oly ellenszenvvel találkozott, a milyenre én példát Magyarországon nem tudok. (Igaz! a szélsőbalon.) Mert hiszen tessék visszaemlékezni arra, hogyan szoktak itt máskor fogadni egy új kormányt, mikor az magát bemutatja a háznak. Mindig a legmesszebben eső tartózkodással; mindig azt szokta mondani az ellenzék, hogy várjuk be a tényeket, ne ítéljünk eleve, odáig megy a magyar ellenzéknek ez a túlságos loyalitása, hogy még akkor is, mikor például gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr alakította meg cabinetjét, a ki pedig nyilían hirdette, hogy az ő politikája a Tisza-aerának csak mintegy folytatását fogja képezni, hogy azt a rendszert akarja fentartani, mely ellen mi teljes erőnkkel harczoltunk az ntolsó időben, még akkor is, mikor ő itt megjelent és a cabinetet bemutatta, semminemű támadásoknak kitéve nem volt. Vártunk. Ezzel a kormánynyal szemben még a várakozás is feleslegesnek mutatkozott. Alig, hogy programmját elmondotta — pedig az a programra magában véve nem is volt olyan rossz (Derültség jobb felöl.) — őszintén megmondom minden tekintetben, a mit gondolok — alig, hogy itt először felszólalt, már is támadásoknak volt kitéve a képviselőház minden oldaláról. (Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondás jobb felől.) És midőn egynéhány nap múlva elkövetkezett az indemnityről szóló törvényjavaslat tárgyalása, ennél mi történt ? Az indemnityt rendes körülmények között mindig egynéhány óra alatt szokta letárgyalni a képviselőház. Most ez alkalomból még egy okkal több is volt arra, hogy a vita ne legyen hosszas, hogy simán folyjon le minden. Erre az indemnityre szüksége volt a kormánynak és pedig nem a maga hibája folytán, mert hisz csak most létesült és mégie azt kellett tapasztalnunk, hogy az indemnity feletti vita sokkal hevesebb és sokkal hosszabb volt, mint bármikor a parlamentben. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Miért van ez, t. ház 2 Bizonyára nem másért, mint azért, hogy ámbár még; az ellenzék közül is igen sokan bizonyos megnyugvással tekintették a ministerelnök úr személyes jó tulajdonságait, azt a kormányalakítást egy nagy botlásnak, egy nagy poltikai hibának tartották, melyeit, ő elkövetett (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ez nagyon természetes. Maga a kormányalakítás mintegy emanatioja a ministerelnök úr kormányzati képességeinek, mert itt adja először elő, itt bizonyítja be először arravalóságát az által, hogy azokat a férfiakat nyeri meg munkatársainak, a kik erre a munkára a legképesebbek, a legmegfelelőbbek. Itt találtuk az első hibát ő benne, mindjárt akkor, mikor még ministerelnök sem volt, hanem mikor még csak alakította cabinetjét; itt láttuk azt, hogy hibát követett el, megbocsáthatatlan ég oly hibát, a mely rajta fogja magát legelőször megboszúlni. Nem szükséges nekem magyaráznom, t. ház, hogy miben nyilatkozik ez a hiba, mert érzi azt a minister úr maga is, olyannyira érzi, hogy szükségesnek látta ennek kifejezést adni a képviselőházban ; a mennyiben mindjárt az első napon felhozta azt. (Halljuk! Halljuk!) hogy ő tisztán elvek alapján alakította meg cabinetjét, hogy ő még a szimpátiákra sem leheiett tekintettel. Mit jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva? Azt, hogy: Uram, hisz tudom magamis, hogy vannak én körülöttem oly emberek, ;a kik iránt szimpátiákkal nem viseltetnek (Egy hang jobb felöl: Nem is as ellenzék szimpátiáira való tekintettel alakítanak kormányt!) és nem szeretem őket, az én szimpátiámat sem bírják,, de én kénytelen voltam őket az elvek alapján a cabinetbe bevenni. (Élénk tetszés és derültség a szélső baloldalon) Ha, a szimpátia hiányára való hivatkozásnak volt valami értelme, úgy csak ez volt, t. ministerelnök úr és hogy ez kire vonatkozott, azt nem is oly nehéz eltalálni, (Élénk derültség a szélső baloldalon.) mert hisz a kormánynak csak két új tagja van: az egyik a belügy minister úr, a másik az ő Felsége körüli minister. Hogy az a hivatkozás Hieronymi beliigyminister úrra nem vonatkozik, az nyilvánvaló, mert mikor ő arról beszélt a minap, hogy miért vállalta elabelügyministeri tárcza vezetését, épp arra hivatkozott, hogy őt évek során át hosszas barátság és tisztelet fűzte a jelenlegi ministerelnök úrhoz, ő róla tehát nem mondotta, ha pedig ő róla nem mondotta, akkor tudjuk, hogy kire mondotta (Nagy derültség a szélső baloldalon.) és hogy azután a ministerelnök úr e nyájasságával szemben az illető minister úrnak mi lesz a válasza s mi lesz az érzése, az engem kevéssé érdekel. De igenis érdekel az, vájjon ily érzelmek és az ér7-elmeknek ily nyilvánítása mellett lehetséges-e a cabinetnek összebangzó politikát folytatnia ? A kereskedelmi minister úr pláne még tovább ment,