Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

120. «rsKftscos ülés 1892. deczember 12-*n, hétfőit. '" mint a ministsrelnök úr, mert mikor hozzá ez iránt kérdés intéztetett, illetőleg csak appelláltak reá, ő egyenesen azt fejezte ki, hogy neki az igazságügyminister orral egy cabinetben szolgálni személyes kellemetlenség. (Nagy derültség a szélső baloldalon.) E szavakká! fejezte ki magát. Azt mondotta itt a kereskedelmi minister úr, hogy neki kettő között kellett választania. Vagy le kellett mondania, ama nagy tervek valósításáról, a melyeket ő a magyar kereskedelemnek ég iparnak felvirágoztatására szükségesnek tart, vagy pedig ki kellett magát tennie a személyes ketlemetlenségnek. (Derültség oálfélől.) 0 ez utóbbit választotta. Én csak becsülni tudom érte, hogy ezt választotta, de újra azt kérdem: hogy ilyen egyöntetűség, a szimpátiák ilyen melegsége mellett vájjon gondolja-e a t. ministerelnök xír, hogy ezt a cabinetet sokáig fogja együtt tartani? Mert hiszen ne méltóztassék azt gondolni, hogy én egyenként és külön valamennyi minister urat arra nem valónak, hivataluk viselésére meg nem felelő erőnek tartom. Ellenkezőleg, el kell ismernem, hogy igen jelentékeny erők vannak a cabinetben és hogy igen arra való emberek ülnek ott egyenkint, hanem összeségükben, úgy, a mint ez a cabinet meg van alkotva, az egy politikai hiba. A t. ministerelnök úr. hogy ezeknek a személyes kérdéseknek ilyeténképen való megoldásánál magyarázatot találjon, felhozott egy ürügyet is. Azt mondotta, hogy neki azért volt erre szüksége, mert ez a jelenlegi cabinet elvek alapján áll; hogy ő semmi másra nem volt te kin tettel, csak az elvek egységére és épen azért választott oly embereket is, a kiknél még a szimpátiára sem lehetett tekintettel, No már most, t. képviselőház, mi ez? Eddig valahányszor hívatalos,vagy félhivatalos nyilatkozatot hallottunk a szabadelvű párt részéről, mindig az elvek egységét hangoztatták. Üjévi szónoklatokban, névnapi üdvözletekben, proclamatiokban, levelekben és pohárköszöntőkben mindenütt az volt az első, a mit elénk tálaltak, hogy a szabadelvű pártnak minden tagját az elvek egysége fűzi egymáshoz. Még maga a ministerelnök úr is, azon rövid idő alatt, a mióta a kormány élén áll, már is szükségesnek érezte ezt gr. Apponyi Albert képviselőtársunkkal szemben felhozni, hogy ott, azon a párton az elvek minő egyformák, az elvek egysége tartja össze az egyes embereket. De ha ez így van, t. képviselőház, akkor a ministerelnök úr a saját pártjából akárkit választott volna, mert mindenki ugyanazokat az elveket vallotta, a miket ő. (Úgy van! halfeW.) Akkor ő a legképesebb, légárra valóbb, a legrokonszenvesebb embereket választotta volna ki maga mellé. És ő mégis azt mondja, hogy neki szüksége volt arra, olyanokat is cabinetjébe fogadni, a kik iránt talán még a szimpátia sem vezette. Vagy a szabadelvű pártnak az a rendkívüli nagy elvi egysége nem olyan nagyon fényes, mint azt sokszor hirdetni szeretik, vagy pedig a ministerelnök úr csak ürügyül hozta fel ezeket az elveket, az igazi ok azonban, a miért ő ezt a cabinetet megalkotta, holmi másban keresendő. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha magát a jelenlegi cabinetet tekintjük, akkor igaza van Horánszky Nándor t. képviselő úrnak, a ki a minap azt mondotta, hogy voltaképen itt személyváltozás csak egyetlenegy tárczánál conatatálható, mert az ő Felsége személye körüli ministeri tárcza üres volt már .annak előtte. Gr. Károlyi Gábor: Most is az! (Élénk derűit-lég bal felől.) Holtsy Pál: A személy változás abból áll, hogy gróf Szapáry Gyula ment és helyébe Hieronymi Károly jött. Engem ez az egész alakulás élénken emlékeztet arra, mikor gr. Lónyay Menyhértet a ministerelnöki székből kibuktatták. Tudni fogja a t. ház minden tagja, hogy a ministerek egymás közt összebeszéltek, hogy valamennyien beadják lemondásukat és ez által kényszerítik magát a ministerelnőköt, a ki pedig semmiképen sem akart lemondani, (Derültség bal felöl.) arra. hogy ő is adja be lemondását; egymás közt azonban már előre megállapodtak és szavokat adták egymásnak, hogy ha. ismét Lónyay bízatnék meg a kabinet-alakítással, akkor tárczát egyik sem fog vállalni, ellenben ha más fog felhívatni, akkor tárczájokat valamennyien meg fogják tartam. És ez a palota-forradalom teljesen sikerült, Lónyainak mennie kellett, helyét Szlávy József foglalta el és a többi minister mind megmaradt. Éppen mint most, legfeljebb, hogy ki kellett elégnem egy- olyan csoport várakozását is, a mely a palota-forradalomban a janicsárok szerepére vállalkozott, (Derültség a szélső baloldalon.) készen lévén egy kézinté^re közbevágni, ha nem minden menne simán. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Kos, t. ház, íme ezek azok a belső érzelmek, a melyek a kormányt összetartják; ime ez az alap, ez az erkölcsi basis, melyen a kormányelnök a maga cabinetjét megalakította. Egymással szemben ezt a viszonyt csak Shakespeare erőteljes hatalmas nyelvén lehet kifejezni, (Halljuk! Halljuk!) ki ezt az »unott szerelem nytígének« nevezi (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és egy rangba helyezi vele a zsarnok boszuját, a dölyfös ember gőgjét, a hivatalnokok paczkázását és mind a rúgást, melylyeí a méltatlanok bántalmazzák a tűrő érdemet. Már most, hogy ily viszonyok mellett, &