Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-120

luft. «ra*g*i ölés ím. iemtmhat 12-én, hétf&n. §5 kerületükben a közigazgatás lelkét kell. hogy képezzék. (Igaz! Úgy van ! jobb felől.) Ez talán a közigazgatás időszerű átalakításának föladata, ez ama nagy eszme, mely megvalósítására vár és melv ha minden salakból tisztázva megint napirendre kerül, ténynyé is fog válni, habár az első küzdelem túlnyomó remények mellett némely csalatkozást is hozott magával, mert a jobb meggyőződés csak lassan, de végre mégis diadalmasan utat tör magának és mert a közjólét örökké a legfőbb törvény marad. (Helyeslés.) És így az ügyek bölcs vezetése mellett, támaszkodva a többségre, mely föladatának teljes tudatában van, sikerülni fog a netáni nehézségeket legyőzni, az igen fontos reformokat keresztülvinni és a nyert bizalmat az egész ország előtt is igazolni, e drága hazát anyagilag és szellemileg még magasabb polczra emelni (Tetszés jobb- és bal felöl.) és még nagyobb boldogság elébe vinni, »quod bonum, felix faustimque sit«. (Élénk helyeslés és taps jobb felől. A szónokot számosan üdvözlik.) Bernáth Dezsői jegyző: Hoitsy Pál! Hoitsy Pál: T, képviselőház! Nagyon háládatos tárgynak mutatkoznék a t. előadó urat arra a térre követni, a melyre ő a vitát ma terelte és az ő mai őszinte vallomásainak világánál vizsgáltatni azon pénzügyi miseriákat, a melyek fájdalom, megvoltak, de a melyeket ő akkor mindig tagadott. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Reám a t. előadó úr egész beszéde azt a benyomást teszi, mint egy elöregedett kokett dámának a memoirjai, (Derültség a szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) a kinek igen sok terheli a lelkiismeretét, a ki öreg napjaiban rendesen templom]áró szokott lenni és néha-néha bizonyos emlékeket is hagy maga után. Ezekben a memoirokban megvan minden történetkéjük írva, de nagyon szelid, nagyon ártatlan világításban. Csak az, a ki a sorok közt tud olvasni, veheti ki annak teljes értelmét. így vagyunk az előadó úr mai őszinte nyilatkozataival. De bármennyire hálás thémának mutatkozik is követni őt e téren, én a mai alkalommal nem akarom ezt tenni, egyszerűen azon oknál fogva nem, mert előttem ma uj kormány áll, mely a múltnak hibáiért nem felelős, legalább jogilag nem, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) sőt a mely ezen költségvetést, a mely 1893-ra előttünk fekszik, össze sem állította, abban része sem volt, tehát annak összeállításáért, számszerű adataiért jogilag nem is felelős. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Magáévá tette!) Gr. Károlyi Gábor: Minden kormány magáévá teszi az előtte való programmját; a I KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. VII. KÖTET. Tiszáét magáévá tette Szapáry, a Szapáryét meg ez; hát felelős. Hoitsy Pál: Formailag lehet, hogy felelős érte, a mennyiben magáévá tette, de azért alkotmányjogilag felelősségre nem vonható, sőt a mai előrehaladott időben még csak az sem követelhető a jelen kormánytól, hogy ha ez a költségvetés nem tetszik neki, egy másikat állítson össze, mert hiszen erre ideje sincs. Én tehát a dolog ezen oldaláról most nem akarok beszélni. Épen azért, mert új kormánynyal állunk szemben, mely hívatva van az ügyeket tovább vezetni, legelső sorban ezen kormány egész politikája kell, hogy bennünket érdekeljen, érdekeljenek azon erők, a melyek fölött a kormány alakításakor rendelkezett, azon ezélok, a melyeket, ezen erőkkel el akar érni és érdekeljen azon programm, melyet elénk terjesztett. De kötelességünk, hogy egyszersmind érdeklődjünk azon alakulás procedúrája iráni, a mely alakulásnak ezen kormány lételét köszöni s a. mely procedúra a ház előtt nyilvánosságra, világosságra hozva sohasem volt. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Előre is ki akarom jelenteni azt, hogy én ezen kormány tagjai iránt semminemű ellenszenvet vagy animositást nem érzek. Gr. Károlyi Gábor: Tisza Lajost is beleérti!? (Derültség a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Ha nekem nem lehet választanom oly kormány közt, a mely azokat az elveket érvényesíti, melyeket én is magaméinak vallok, vagy a kormány legalább közelebb álljon azon elvekhez, a melyek az enyéim is: akkor nem hogy ellenszenvvel nem fogadom a jelenlegi kormányt, sőt tekintetbe véve a kormányelnök eddig tanúsított egész politikai magatartását, hogy úgy mondjam, következetes politikai karakterét, azokat az eredményeket, melyeket ő a pénzügyi administratio terén elért, (Helyeslés jobb felől.) azt kell mondanom, hogy nekem sokkal kellemesebb itt az ő cabinetjét látni, mint egy más cabinetet más férfiakból, de ugyanolyan gondolkodással, ugyanazon elvekkel, a melyeket ő vall, Tehát higgadtan, minden ellenszenv, minden animositas nélkül akarom vizsgálni azt, a mi történt. És itt legelső sorban egy különös tényt kell konstatálnom, t. ház, (Halljuk! Halljuk!)a melj abban nyilatkozott, hogy még soha kormányelnököt ebben az országban nem fogadtak olyan jók mint a ministerelnök urat; de soha kormányt nem fogadtak olyan rosszul, mint az ő cabinetjét. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mikor először híre jött annak, hogy ő Felsége Wekerle Sándor mostani ministerelnök urat nyerte meg a kormány alakítására, általános volt az 4