Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

180. eri*af#i filé* 18*8. jannár 10-én, kedden. 251 mégis elengedünk, a mi teljesen közömbös : mi fogna ebből előállani? Arra a fontos argumentumra, melyet a r. képviselő urak felhoznak, hogy ő Felségét állandóan magyar emberek környezzék és ezek tájékoztassák a nemzet szükségleteiről; azt lehet felelni, hogy vágyván annak a környezetnek mérvadó befolyása ő Felségére vagy nincs. Ha nincs, az argumentum önmagában összeesik; ha pedig van, akkor előáll az az állapot, hogy ő Felsége nézetei, hangulatai s felfogásai, mint az órának ingája, félesztendőről félesztendőre fognak változni. (Zaj.) Visontai Soma: Ez eynikus beszéd. Asbóth János előadó: Visontai Soma képviselő úr azt találja, hogy ez cynicus beszéd. Egy pereznyi türelmet kérek és mindjárt meg fogja tudni a t. képviselő ÚT, hogy ez nem cynicus, hanem igen practicus beszéd. Ez az eset, bár nem ilyen nagy mértékben, de azért a legsúlyosabb következményekkel már előállott. Mikor V. Ferdinánd király, a kinek ismert jóságánál fogva áldott lesz ez emléke, de a ki beteges állapotánál fogva nem bírt az áttekintésnek azon élességével és nem bírhatott az akaratnak azon szilárdságával, a mely jelenlegi uralkodónkat jellemzi, Bécsben volt és őt magyar emberek is környezték: V. Ferdinánd király Jellasich bánt az ő királyi akaratával szemben fellázadtuak nyilvánította és mikor V. Ferdinánd király Innsbruckba ment egy kizárólag osztrákokból álló környezetben, hol magyar ember föl nem világosíthatta : Jellasich bánt a maga királyi akarata végrehajtójának jelentette ki. Ez volt az 1848-iki forradalomnak sok más okon kívül egyik oka. Ha ezen állapot, mikor ad hoc állott be, ily eredményre vezetett, akkor ezt állandóan szervezni csak azok akarhatják, kik hasonló eredményekre akarnak jutni. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Én nem tudón;, vannak-e, a kik ezt óhajtják, de hiszem, hogy ha vannak, nem tudják, hogy mit csinálnak. (Zaj a szélső baloldalon.) Azt látjuk évek óta, hojiy vannak olyanok, a kik kikaparnak, kikeresnek, felfújnak mindent, a mi alkalmas arra, hogy a nemzet és a király a nemzet és a hadsereg között keserűséget, a bizalmatlanságot szülje. (Egy hang a baloldalon: Ezt Weketie kaparta ki.) Én megmondom, t. ház, hogy mi szüli a keserűséget és a bizalmatlanságot. (Batyuk! Halijuk!) Mikor ő Felsége a koronázási jubileumra ide lejött és fogadta a főváros küldöttségét, akkor a fővárosi küldöttség előtt a fővárost székvárossá emelte és nyilvánította. Erre a székváros rövid idővel azután díszpolgárává választotta azt a kitűnő férfiút, (Élénk éljenzés a szélső balon.) a ki 1849. április 14-én (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Éljen Kossuth!) a detronisatiot proclamálta, (Nagy mozgói a széh-ö baloldalon.) hogy rövid idővel azután a magyar szent koronát a muszka ezárnak kínálja . . . (Nagy zaj a szélsőbalon.) Gr. Károlyi Gábor: Mit beszél itt ilyeneket. Menjen Heutzit koszorúzni! (Nagy zaj.) Asbóth János előadó:... . azt a férfiút, a ki most is a detronisatio álláspontján álí. (Éljenzés a szélsőbalon.) Én meg vagyok győződve, hogy azon szavazásnál nem volt az szándéka valamenynyinek, a mi eléretett, hanem, hogy nagy része azoknak ex simplicitate szavazott; de addig, míg Kossuth Lajos . . . . (Éljenzés a szélsőbalon.) a meddig Kossuth Lajos (Éljenzés a szélsőbalon.) — mondom — a meddig Kossuth Lajos (Éljenzés a szélsőbalon.) történeti alakká nem vált, a meddig maga-magát aktuális ellentétbe helyezi a koronával: addig a kettőt együtt ünnepelni nem lehet. (Helyeslés a jobb oldalon, Nagy zaj és mozgás <i szélsőbalon.) T. ház! 1848-ban a politikai férfiak hibái minden oldalon és minden táborban (Felkiáltások a szélsőbalon: Ohő! Ohó!) azt a tragicus conflictust idézték elő, hogy azoknak, a kik harezolíak a nemzet jogaiért, az ország léteért, egyúttal harczolniok kellett a detronisatioért s azoknak, a kik védelmezték a királynak s a trónnak jogait, harczolniok kellett a nemzet jogai ellen. Ezen ellentétet megszüntette a 67-ki kiegyezés. (Úgy van! jobb felől.) Ez ellentét tovább fennállott azonban az elmékben és ott élt azon szívekben, a melyek, mint Deák Ferencz mondotta, jobban gyűlölik a hazának volt ellenségeit, mint a hogyan szeretik a hazát. Ezen ellentét megszüntetésére, kiengesztelésére — nem a király és nemzet közt, mert arra szükség nincs — nyújtotta ő Felsége a kezét és ezen kéz visszauta síttatott. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Hogy ezen kiengesztelés csak kölcsönös lehet, az igen természetes. 0 Felsége letehette a koszorút azok emlékére, a kik ellene harczoltak, mert az nemes és nagylelkű; ( Úgy van! jobb felől.) de nem tagadhatta meg a koszorút azoktól sem, a kik érte harczoltak, mert, ez sem nemes, sem nagylelkű nem lett volna. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) En tudom, hogy mind e dolog loyalis phrasisokba biirkoltatott; de én ezen loyalis phrasisoknak nagy értéket nem tudok tulajdonítani; mert mindenkor eszembe jutnak azon szavak, a melyeket Dessewffy Aurél mondott, midiin Kossuth Lajost — éljen ! (Éljenzés a szélső baloldalon.) — ez azonban most nem sikerűit — (Éljenzés a szélső baloldalon. Fölkvütások: Nem hallottuk!) figyelmeztette, hogy a nemzetet a forradalomba viszi és akkor Dessewffy Aurélt vádolták azzal, hogy ő az, a ki a bizalmatlanságot ébreszti a nemzet és a korona közt s Dessewffy a következő szavakat mondotta, melyeket, méltóztassanak megengedui, hogy szóról szóra olvassak 32»