Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

|g§ in. »r»iár*i «i«* itti. 1***4* IMR, %*M«». fel, mert kár lenne minden jóttáérí, a mely elmaradna: (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) »Nem szabad senkire irányokat tolni, melyek nem övéi: de a ki a pártharczok mezején a szóknak hisz és nem az összefüggő cselekedetek szellemét látja, a plirasisokat tényeknek veszi s a tényeket nem méltányolja; a ki nem tudja, hogy fenszóval alkotmányrontást párt hirdetni soha sem fog; ki azt hiszi, hogy behunyt szemmel is legbiztosabb járni a világon: az menjen, álljon be száraz dajkának, de a közdolgoknak hagyjon békét.* (Tetszés jobb felől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Én, t. ház, ezen phrasisokra nagy súlyt nem fektetek, mert azokat a loyalis phrasisokat gyakran hallottam abban a constructioban, hogy loyaütással kezdődnek és fenyegetéssel végződnek. Nem tartok sokat ezen loyalis szószról. (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) mert hiszen ma mindenki tudja azt Magyarországon, hogy ha valaki nyiltan akarna itt forradalmat hirdetni, nem követné őt még az utolsó rühes kutya se. (Zajos derültség jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem parlamentáris kifejezés í) Yégve, t. ház, (Zaj. Halljuk!) gr. Károlyi Gábornak egy újabb közbeszólása eszembe juttatja azt, hogy a Jakobinusok a loyalis phra sisokból még akkor sem fogytak ki, mikor a királynak fejére húzták a veres sapkát, (Mozgás a szélső baloldalon.) hogy eoneessioról eoneessiora nem fogytak ki a loyalis phrasisokból, hogy a loyalis phrasisoknak csak akkor volt vége, mikor az utolsó concessiot kérték; a király fejét. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Horváth Gyula: Hát ki kéri itt a király tejét? Kit vádol ezzel? (Nagy zaj.) Visontai Soma: Nagyon tapintatos ! (Halljuk! Bálijuk! a jobboldalon. Mozgás balról.) Asbóth János előadó: Kérem a t. házat, ne méltóztassék hozzájárulni a király fogalmának oly definitiojához, hogy a király olyan ember, a kit meg lehet fosztani minden szabadságától és a ki köteles eltűrni mindent. (Tetszés a jobboldalon.) Ajánlom a t. háznak a tétel megszavazását. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kíván szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rövidre tervezett felszólalásomat annak kijelentésével kezdem, hogy igen óhajtandó már a tárgy fontosságánál és méltóságánál fogva is. . . . Hoitsy Pál: Hogy ne ilyen előadó legyen! (TJgy van! a szél-ő baloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, nem kritisalni akarok. (Helyeslés a jobbotdalon.) óhajtandó — mondom, — hogy szorosan a tárgynál maradjunk és azt alaposan vitassuk meg. (Helyeslés jobb felől.) Ezért én nem is szándékozom itt egyesek lojalitásának bírálatába bocsátkozni, (Helyeslés.) mert meg vagyok győződve, hogy a loyalitas csakugyan őszinte, a nemzet közérzülcténél fogva kell hogy őszinte legyen. (Altalános élénk helyeslés.) Nem fogom, t. ház, történetünknek, habár lezáródott, még csak a közelmúltban lezáródott egyes lapjait sem újból feltárni, azért, mert azokra nézve lehetnek vélemény-különbségek; de nincsen is alkalmunk itt a parlamenti tárgyalás során azon történelmi események felett felmeiűlhefő véleménykülönbségek tisztábahozatalára : hanem maradok szorosan az udvartartásnál. (Halljuk! Halljuk!) Az udvartartás tekintetében elfoglalt álláspontomat tegnap voltam bátor jelezni. Erre vonatkozólag bővebb észrevételt nem is teszek, csakis Ugron Gábor s részben Eötvös Károly t képviselőtársaimnak, a kik a régi magyar törvényekre, azokn-ik részletes intézkedéseire hivatkozva, ezekből kivánták dedukálni az udvartartás megoldásának mikéntjét a jövőre nézve: azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ezek a régi törvények, mint jogforrások igen becsesek lehetnek, de az udvartartás kérdésének megoldásánál az egyedüli direetivát. az egyedüli szempontot nem képezhetik. (Úgy van! jobb felöl.) Azon időben, t. ház, a melyre vonatkozólag azokat a törvényeket czitálták, az udvar még sok oly közjogi és közigazgatási funetiot teljesített, a melyek azóta, a mi hatás- és ügykörünkbe utaltattak át. Az udvartartás különválva a közjogi és közigazgatási functioktól, lényegében tulajdonképen a királynak belügye volt. Ma is vannak egyes érintkezési pontok, melyek ily közjogi functiokban általában, hogy úgy fejezzem ki magamat, a közre való nyiivánúlásukban jelentkeznek s ezek igenis rendezés tárgyát kell hogy képezzék, de azon eredeti álláspontomat, melyet nemcsak a múltkor, hanem a korábbi években is, mikor e tárgyban felszólaltam, jelezni bátor voltam, ma is fentartom, hogy én az udvartartás rendezésénél elkülönített udvartartásra nem gondolok. Lényeges különbségek vannak a mai és az akkori állapotok közt. Azelőtt az az udvar — mint említem — hivatva volt közjogi és közigazgatási funetiok teljesítésére, ma az udvar ezekre hívatva nem lehet. Akkor a fejedelem megfelelhetett fejedelmi feladatainak, ha az országban csak egy ideig tartózkodott is, mert e feladatok nem voltak megszakitásnélkűliek és folytonosak; de nekünk e kérdések ^megoldásánál ma azzal is kell számolnunk, hogy a mi igényeinket és administrationk s közjogi helyzetünk igényeit nem