Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-130
248 IStt. traiitM Más 199ÍL JftBRár IMn, leiiu. érzéke szerint bárkit a személye körűi alkalmazott hü* szolgái közül. Ugron Gábor: Szolgát akárhányat, csak urat ne! Asbóth János előadó: Akár azért, hogy ezzel emelje megjelenésének ünnepélyességét, akár ő Felségének tetsző bármely más okból és ő Felsége helyes érzékét parlamenti ellenőrzés alá helyezni a legnagyobb tapintatlanság volna. A mi az udvartartás azon részét illeti, melynek funetionariusai arra vannak hivatva, hogy az ő Felsége háza és személye körííl való személyes szolgálatot vezessék, ezek sem Ausztriában, sem Magyarországon ebben a minőségükben semmiféle, sem politikai, sem közjogi állással nem birnak; jeléül annak, hogy az ő hivatásuk kizárólag az ő Felsége háza és személye körüli személyes szolgálat vezetése. Oly distinctio ez, melyre Eötvös Károly t. képviselőtársam is utalt. Tudom, hogy minden hasonlat tökéletlen, de a különbség, a két categoria közti különbség illustrálásáúl legyen szabad utalnom arra a hasonlatra, hogy például a római szent birodalomban a koronának ezen nagy dignitariusai voltak: a cseh király, a ki pohárnok volt, a brandenburgi választófejedelem, ki kamarás és föasztalnok volt és ezen minőségben tartotta II. Frigyes porosz király, Mária Terézia magyar királynő férjének frankfurti koronázása alkalmával a kengyelvasat; a szász választófejedelem, ki főmarsall volt, a pfalzí gróf, kinek neve és országának neve is onnan eredt, hogy eomes palatii volt. A korona ezen nagy dignitariusai oly nagy állással birtak, hogy megtörtént, hogy IV. Rudolf osztrák főherczeg elé két hamisítványt terjesztettek, melyek egyikében maga Julius Cesar, a másikban Nero az osztrák herczegeknek a római birodalom fővadászmesteri állását, és dignitását adományozza; ezen hamisítványok alapján IV. Rudolf IV. Károlytól, Zsigmond királyunk atyjától kérte, hogy az osztrák főherczeget erősítse meg ebben a Julius Cesartól és Nérótól adományozott fővad ász mesteri állásban. Ezen császár a tudományok barátja, a prágai egyetem alapítója a tudósokkal személyes összeköttetésben állván, Petrarkának mutatta be ez okmányokat s akkor tűnt ki a hamisítás. De e mellett, t. ház, minden római császárnak, lett légyen az akár a Habsburg, akár a Luxemburg, akár a Wittelsbach házból megválasztva, meg volt a maga embere, a ki háztartását vezette, a ki pinczéjére, lovaira, konyhájára felügyelt, ép úgy, mint minden magánembernek és a kit a maga személyes szükségleteinek igényei szerint választott és alkalmazott. Még egy markáns különbséget akarok kiemelni a két categoria közt. Például a magyar fő ajtónál lómestert még akkor is, ha máj- a lábán állni nem tud, ezen állása alól nem lehet fölmenteni, mert az ő állása dignitás. Mindazon udvari fanctionariusnak, a kik ö Felsége házának és személyének személyes szolgálatára yannak alkalmazva, szolgálatait ő Felsége a mikor tetszik megköszönheti. Az egyik dignitás, a másik szolgálat és ha én az ország zászlós ura lennék és az a megbízás érne, hogy például a fenséges főherczegasszonynak hozzak tánczosokat, azt mondanám, hogy köszönöm a bizalmat, de nem tehetek neki eleget, mert én a magyar törvényhozásnak elsőrendű tagja, a magyar korona dignitariusa, Magyarország zászlós ura vagyok, mert arra igen nagy úr vagyok, méltóztassék erre felszólítani az udvari főszertartásmestert vagy egy szolgálattevő kamarást, mert az én állásom dignitás, az övéik szolgálat. Nézzük már most, t. ház, hogy miben áll az udvartartásnak azon része, mely semmi egyéb, mint ő Felségének háztartása és személyes szolgálatának szervezése, természetesen azon nagy arányokban és azon nagy lábon, mely ő Felsége magas állását megkülönbözteti minden magánembertől, akármily nagy úr legyen, jóllehet vannak magánemberek, nagy urak, a kiknek háztartása megközelíti ő Felsége háztartását. Az udvari szolgálat ezen részének élén áll ő Felsége főudvarmestere. 0 vau hivatva gondoskodni ő Felsége háztartásának és a személye körüli szolgálatnak egységes vezetéséről. De ezenkívül még speciális feladatok is hárulnak rá. ő kezeli ö Felségének saját jövedelmeit és vezeti ezek felett a számvitelt, ő van hivatva rendben tartani ő Felsége lakhelyeit, ő Felsége személyes vallásos érzülete szükségleteinek kielégítései iránt intézkedni, tehát az isteni tiszteletek rendezésere es a mi azokkal összefügg, 0 vezeti a terem és kamarai szolgálatot és ő gondoskodik a zenei és egyéb művészi előadásokról, a melyekre nem ő Felségének személyesen van szüksége, mert közismeretű dolog, hogy ő Felsége a hajnali órától fogva a munkának szenteli idejét és egyéb szórakozást nem ismer, mint a mi az egészség fentartására szükséges, de a mely előadások szükségesek azért, mert ő Felsége királyi kötelességének tartja a művészet pártolásában is elöljárói és szükségesek házának representatiojához és azon vendéglátásnál, a melyek királyi kötelességéhez tartoznak. Ha. már most t. ház, ezeket a functiokat nézzük, a melyeket szeren esem volt egyenkint felsorolni, méltóztatnak látni, hogy ez mind oly dolog, a mit minden ember. a ki egyéni szabadságával rendelkezik, a ki nincs gyámság vagy sequestnxm alá helyezve, saját belátása, tetszése szerint intézhet. Ez a princípium nem szenvedhet változást az által, hogy valakinek sokkal magasztosabb kötelességei nem engedik meg, hogy maga foglalkozzék ezen