Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

§44 180. ormtoat üléi 1SM. Január 10-én, k«!4«k. vatalos életből áll, az uralkodóknak ténykedését nemcsak a politikai élet szabványai határozzák meg, hanem a magánéletnek viszonyai, magáuinformatioik, magán hajlamaik is nagy mértékben kihatnak és kihathatnak a közéletre. Nekünk, kiknek az a czélunk, hogy az uralkodó és a nemzet között félreértés ne forduljon elő, arra kell törekednünk, hogy az uralkodónak olyan környezete legyen, a mely a magyar nemzet iránt ne legyen ellenséges indulattal, mely a magyar nemzet természetét, jogi életét, jogi felfogását ismerje és ezen ismeretét a korona körében érvényesíteni tudja. Arra kell törekednünk, hogy azok, a kik az uralkodó személye körül vannak, az alkotmányosság érzületétől legyenek áthatva, ne legyenek az absolutismus bámulói, maradváuyai egy absolutistikus korszaknak, mint a minők ma is a trón körííl állanak, azok, a kik akkor állottak ott, a midőn az absolutismus Magyarország politikai közéletét eltiporta. (Úgy van! Úgy van! a bal és szélső baloldalon.) Egy nemzet, a mely súlyt fektet saját lételére, a mely arra vágyódik, hogy a király mennél többször a körében legyen és hogy koronája viselője minél közelebb álljon hozzá, oly törekvést matat, a mely nem kiesinylendő, hanem inkább megbecsülendő és megőrzendő Megőrzendő főkép akkor, midőn más országokban a szélső padokról nem azért emelnek szót, hogy a királyt udvartartás vegye körül, hanem azon gondolkoznak, miként zúzzák szét ez udvartartást. Más országokban a trónt akarják megsemmisíteni, mi azt akarjuk, hogy a király jöjjön hozzánk, érezzük szívünkhöz közelebb, érezze a nemzet a trónnak necsak fényét, hanem melegét is. (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon.) De a ministerelnök úr azt mondja, mire való, hogy a király ily úton informáltassék; hiszen ez nem szükséges, hiszen nem szükséges, hogy az udvar informálja, sőt ez meg sem engedhető. Hiszen akkor a ministerelnök úr nem ismeri vagy nem akarja ismerni e nemzetnek majdnem négyszázados történetét. Midőn a nemzet és a trón között viszály volt, midőn a nemzetnek jogos igényei megtagadtattak, törekvései gyanusíttattak, önfentartási vágya rágalmaztatott: mit olvasunk a történelemből? Azt, hogy ennek oka az udvar volt! Ha századokon át azt látjuk, hogy a király környezete nagy mértékben befolyást gyakorol a trónra s a nemzet politikai életére: ki tagadhatja akkor, hogy a nemzetnek arra kell törekednie, hogy az ellenséges befolyásokat megsemmisítse és a trónt barátságos törekvésekkel vegye körül. Legyen meggyőződve a t. ministerelnök úr, hogy a magyar király udvartartásának alkotmányosnak is kell lennie. Ki nevezi ki az udvari méltóságokat, ki ellenjegyzi a kinevezést, ki viseli értük a felelősséget? Nincs oly magyar minister, a ki ezt tehetné, mert kinevezésükre egyiknek sincs befolyása. És ha az alkotmányos élet megköveteli, hogy bármely kis község politikai élete ellenőrzés alá. helyeztessék, hogy az a parányi élet, mely ily községben lüktet, álljon állami felügyelet alatt: mennyire megkívánja a politikai önfentartás ösztöne, hogy a magyar király udvartartása alkotmányossá tétessék és ministeri felelősség alá helyeztessék. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt lehet mondani, hogy a magyar udvartartás elemei nemcsak a zászlós urakban vannak, hanem, mint tegnap Eötvös t. képviselőtársam megjegyezte, ott van a magyar testőrség. A magyar testőrséget Mária Terézia alkotta. A magyar varmegyék bírtak azon joggal, hogy kijelöljék azon ifjakat, kik közül a magyar királyi testőrök kineveztettek. Az 1765. évi VI. tezikkel a testőrség kapitánya a zászlós urak és így a főrendiház tagjai közé iktattatott. Az 1827. évi XXXVI. tczikkben a nemzet a testőrség visszaállítását és újból egész fényében való fentartását kívánta a királytól, a mibe az bele is egyezett és létrejött azon törvény, az 1827: XXXVI-ik tczikk, a melynek 2-ik paragraphusa azt mondja, hogy nemzeti nyelven vagy latinul terjeszsze be számadásait a királyi testőrség a magyar helytartótanácshoz; továbbá a 4. §. azt. mondja: hogy Mária Terézia minden aranyához két forinttal járulnak a rendek, hogy a testőrség alapjainak adósságait kifizessék és ez az alap akkora magasságra emelkedjék, hogy jövőre a testőrség régi fényében fentartható legyen, fentartván Magyarország vármegyéinek azon jogát, hogy a testőrségbe felveendő ifjakat ők nevezzék -meg. Már most mi következett be? Bekövetkezett az, hogy ezen magyar alapból fen tartott magyar királyi testőrséget közös intézménynyé akarják átváltoztatni. Hiszen a közös hadügyminister költségvetésében a magyar testőrség sehol elő nem fordul és mégis olvasunk rendeleteket, mely rendeleteknél fogva például a közös hadügyministerium alatt álló csapatoknak becsületbirósági ügyeivel együttesen intéztetnek el a magyar testőrség becsületbirósági ügyei is. Nem rég olvashattunk egy rendeletet, mely a közös hadügyministerium rendeleti közlönyében jelent meg és melyben a magyar testőrségről szintén a magyar nemzeti önállóság és a magyar nemzeti intézmény jellegét bántókig történik intézkedés. Hiszen a magyar külön udvartartásnak egy eleme a magyar külön testőrség is és az is ott létezik, azt is vissza kell állítani, hogy Magyarországnak külön testőrsége legyen, mely magyar ministerek alatt áll és az oda való kinevezések magyar ministerek ellenjegyzésével történjenek