Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-130

ISO, orstágos ülés 18SS. juiaár 10-én, k«dd«s. 245 • (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és a számadások, miként az 1827-ik XXXVI-ik tczikk 2. §-a rendeli, a magyar közhatóságokhoz tétessenek át. Azt mondja Darányi t. képviselőtársam tegnap, hogy minek közjogi vitákkal fecsérelni az időt ? T. képviselőház! Egy országban, a melynek közjogi élete annyiszor volt megtámadva, mely országnak közjogi viszonyai annyi hiánynyal bírnak, mely országnak közjogi élete még annyi kiegészítésre szorul, ne csodálkozzunk azon, hogyha a nemzetnek ;izon fiai, kik a nemzet, jövője, fenmaradása és politikai fejlődése iránt érdeklődnek, a közjogi vitákról lemondani nem tudnak. Minden nemzet jövőjének egyik sarkalatos tételét képezi az

; hogy a trón és a trón öröklési rend az alkotmányban foglaltassák. Mi nálunk az í723-ik évi Ií. tezikk VII. szakasza kimondja azt, hogy a magyar trónra jogosult minden római katholikus ausztriai örökös főherczeg azon elsőszülöttségi örökösödési rend szerint, a mely ő Felségének németországi, örökös és más tartományaiban megállapíttatott. Már most keresem én azt, hogy ki az az örökös ausztrál főherczeg? Hol van meghatározva a magyar törvényekben, hogy kit kell örökös ausztriai főherczegnek elismerni? Keresem azon közegeket, kik a magyar trón várományosait nyilvántartják és azoknak az örökösödési joghoz való igényeit nyilvántartva, az örökösödési jogról való lemondásokat is nyilvántartják. Olvassuk folyton, a napokban is olvastuk, hogy egyik főherezegnő, midőn házasságra lépett, a renuntiationál jelen voltak ezek és ezek, jelen voltak mindazok, a kik Magyarországnak nem hivatalos funetioná riusai, jelen volt a közös külügyminister, mondják, hogy a császári ház ministereként. Á delegatio tárgyalásai alkalmával megkérdeztem a külügyminister úrtól, hogy ezen czímet: »a császári ház ministere* micsoda alapon viseli? mert én nem találom nyomát e czímnek sehol magyar törvényeinkben, sem a régiebbekben, sem az 1867 : XII. tczikkben. A »közös külügyminister* czím benn vau törvényeinkben; egy hivatalos hatóság pedig, milyen a közös külügyminister, seoi magánhivatalt nem viselhet, sem más állam hivatalát nem viselheti. Erre a közös külügyministerium részéről kijelentetett, hogy a császári ház ministere az uralkodóház kebelében beálló változásokat, trónlemondásokat stb. nyilvántartja vagyis ö

f mint más országokban kifejezik, az uralkodóház jegyzője. Erre én azt kérdeztem, hogyha ő az uralkodóházban beálló változá sokat, trónlemondásokat nyilvántartja, micsoda joghatálylyal bírhat Magyarországra nézve egy általunk nem ismert, közhatóságnak el nem fogadott, mert törvényeink és közintézményeinkben, de még az osztrák törvényekben sem sehol fel nem fedezhető hivatalos hatóság? Egy nemzet, a mely a közte és a ti ón közt való viszonyt biztosítottnak akarja látni, a mely azt akarja, hogy félreértések közte és a trón közt elő ne forduljanak, lehetetlen, hogy közömbösen vegye, hogy törvényeiben intézkedés sehol sem foglaltatik arra nézve, hogy a trónról való lemondás nyilvántartassák, hogy az örökösödési rend ismertessék, hogy az elsőszülöttségi rend törvényeinkben megmagyarázva nincsen, hogy az agnaticus vagy cognaticus rend micsoda változatain megy keresztül. Az elsőszülöttségi jog érvényesítésének több válfaja van, de a mi törvényeinkből nem ismerhetjük ezt meg; szükséges tehát, hogy a trónról való lemondások nyilvántartassanak. Példák igazolják ennek szükségét. (Halljuk! Halljuk!) Miből támadt, t. ház, a spanyol örökösödési háború? Abból, hogy II. Károly spanyol királynak volr két leánya, az egyik XIV. Lajosnak volt az első felesége. Mikor a fraucziu királyhoz ment nőül, lemondott a spanyol trónról és lemondása a cortes által tudomásul vétetett és törvénybe iktattatott. Második leánya pedig férjhez ment I. Lipót császárhoz és a mikor férjhez ment, szintén lemondott a trónról, de lemondása a cortes által nem iktattatott törvénybe. II. Károly, Spanyolország király;i meghalván, előállott XIV. Lajos mint trónkövetelő, azonban öröklési jogát visszautasították, hivatkozván a lemondásra, melyhez a törvényhozás hozzájárult. Fellépett Lipót császár első feleségének egyetlen leánya után annak férje, a bajor választófejedelem s arra hivatkozott, hogy a trónról való lemondás a cortes által nem sanctionáltatott; fellépett Lipót császár maga, mint III. Fülöp spanyol király leányának egyenes leszármazója és ebből nagy háború keletkezett, a melynek a vége az lett — és ez érdekes reánk nézve — hogy a lemondások hiányossága miatt európai háború támadt. Hasonlóan megkívánják ezt a mi törvényeink. Az Í867: III. tcz. a legutolsó, a mely rendelkezik arról, hogy ha valamelyik örökös a trónról lemond, az a magyar országgyűléssel közöltessék s az által tudomásul veendő. Ez akként van felvéve, mint reparatioja az 1848-ban elkövetett tévedésnek és mintegy elismerése a nemzet akkor hangoztatott azon jogának, hogy a trónról való olyan lemondás, melyben Magyarország külön megemlítve nincs s a mely lemondás a magyar országgyűlésen tárgyalva és elfogadva nem lett, Magyarországra nézve joghatálylyal nem bír. Ha a törvény intézkedik arról, hogy a trónnak azon örököse, kit a trónralépés közvetlenül érdekel és érint, lemondván, ez a lemondás az országgyűlésnek bejelentessék, akkor szükséges, hogy azon ausztriai főherczegeknek, a kik a trónra való jogaikról lemonda-