Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

i». ei-siégo* ülés tóflÉ. január 9-én, aétíén. £33 érintkezése államjogi helyzetünknek megfelelő kifejezésre juttassák: ezt az alapeszmét az udvar­tartás rendje tekintetében fentartoin. A mit akkor mondtam, azt egész terjedelmében fentartom most is és ezt nem mint akadémikus jellegű tételt, hanem mint olyan tételt, a melynek gyakorlati megoldására mindannyian törekszünk. (Helyeslés jobb felől.) Ez a kabinet újabb constructiójában sokkal rövidebb ideje foglalta el e helyet, hiszen mind­össze hét hete, hogy itt ülünk, hogysem joggal szemrehányást lehetne neki tenni vagy pedig kérdés volna intézhető, hogy mi történt már, mert annyi idő telt el ezeu kérdés felvetése óta. Annyit mondhatok, hogy ezen kérdésnek gya­korlati megvalósítására egész komolysággal és határozottsággal törekszünk. (Helyeslés jobb felől.) Alig van kérdés, a melynél annyi külön­böző szempontot kellene figyelembe venni, meg­óvni; alig van kérdés, a mely kényesebb termé­szetű és nehezebben megoldható lenne, mint ez, mert itt a sima és megnyugtató megoldást semmi körülmények közölt sem szabad szem elől tévesz­teni. (Helyeslés a jobboldalon.) Pázmándy Dénes: Melyek azok az aka­dályok!? Wekerle Sándor ministerelnök: Én most a kérdés részletainek kidolgozásával foglalko­zom és mihelyt a részletekkel készen leszek, remélem közelebb azokat ő Felségének legma­gasabb elhatározása alá terjeszteni és annak ki­nyerése után a t. házat e tekintetben közelebbről is tájékoztatni. Kérem a t. házat, hogy ezen egész komoly­sággal és határozottsággal tett Ígéretemmel be­érni méltóztassék, mert méltóztassék elhinni, hogy ezen kérdésnek sikeres megoldását nem segítjük elő határozati javaslatok hozásával, ha­nem csak úgy, ha annak sima és megnyugtató megoldását bár egész határozottsággal követel­jük, de határozati javaslatokban praeelusiv ter­minusokat nem kötünk ki. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Gr.Károlyi Gábor: Koldulgatni mindent! Wekerle Sándor ministerelnök: Kérem, t. képviselő úr, az ildomosság és a koldulás közt igen sok különbség van. Gr. Károlyi Gábor: De ez koldulásba mit csinálnak! Wékerlé Sándor ministerelnök: Az ilyen határozati javaslat, mint igen helyesen jegyezte meg — ha jól emlékszem — Darányi Ignácz képviselőtársam, csak a kormányra bírhatna ha­tással, azt kötelezné, hogy a szerint járjon el, pedig a kormányt kötelezni akarni ilyen kérdé­sek megoldására, a mikor azokra egész komoly­sággal önként vállalkozik, szükség nincsen. (He­lyeslés a jobboldalon.) Azért igen kérem a í házat, KÉPFH. MAPLÓ. 1892— 97. VII KÖTET. | hogy ezen nyilatkozatomban megnyugodván, a költségvetés e tételét fogadja el, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Hát a neheztelés!) Gr. Károlyi Gábor: A haragot el tetszett felejteni ? Madarász József: Jobb is azt elfelejteni! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsá­natot kérek, nehogy azzal vádoljanak, hogy ki­térek egyes kérdések elől: a t. képviselő úr direct kérdést intézett hozzám most is, korábban is, igaz-e az, hogy a király haragszik, neheztel erre a nemzetre? Engedelmet kérek, t. ház, én erre a kérdésre sem korábban, sem most ilyen formában nem nyilatkozom. (Helyeslés jobb felől.) Nem nyilatkozom azért, mert egyik politikai alapelvem az, hogy valamint meg nem eugedett­nek tartom akárki részéről, hogy úgy argumen­táljon, hogy ez történjék vagy ne történjék azért, mert a király vagy más valaki neheztel, úgy nagyon veszélyes terrénumnak tirtanám azt, ha a kormány nyilatkozatai a király kisebb vagy nag-yobb sympathiájának hőmérőjévé válnának. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Óvjuk meg a mi politikai működésünket a sympathiák ezen hő­mérőjének befolyásától. Ez oly alapelv, a melyet kormánynyilatkozataimban szem elől téveszteni soha sem fogok. (Helyeslés jobb felől.) De én nem ugyan ily formában, a mint a t. képviselő ór a kérdést hozzám intézte, hanem egy más for­mában, egyik korábbi felszólalásomban igen is feleltem erre a kérdésre. Azt mondottam, hogy a nemzet és a király között oly benső, oly maradandó jellegű, oly állandó sympathia, össze­köttetés, oly szoros kapocs fejlődött ki, a mely­nek gyümölcsei mutatkoznak a mi közéletünk­ben. Ez a szoros kapocs sokkal állandóbb és maradandóbb, hogysem azt egyes külső jelensé­gek szerint lehetne megítélni. Ez az, a mit ismétlek ma is és a mit feleletül kérek tekin­teni Helfy Ignácz t. képviselő úr kérdésére. (Élénk helyeslés jobb f lől) Ivánka Oszkár: T. ház! Szavaim félre­magyarázása miatt vagyok kénytelen szót kérni. Az igen í. ministerelnök úr olyanokat mondat velem, illetőleg olyat ad a számba, a melyekből egész beszédemben egyetlen szó sem foglaltatik. A ministerelnök úr azt mondja, hogy én azt állítottam, hogy ő programmjában Ígéreteket nem tett s hogy én azzal törekedtem insultalni, hogy programmjába tett Ígéreteit valósítani nem akarja. Ez már magában véve contradictio lett volna, mert ha azt állítottam volna, hogy nem tett ígéreteket, hogyan insultalhattam azzal, hogy a mit nem tett, azt nem akarja valósítani? (De­rültség a baloldalon.) En egész határozottan ismé­telni fogom azt, a mit mondottam. En azt mon­dottam beszédem egyik részében, hogy ezen •0

Next

/
Oldalképek
Tartalom