Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-129
230 iá *- onthwm ülés ltlt. Jánnár ft-én, hítf&n. részérő! is előmozdítani fogják. (Úgy van! a jobbóldalon.) Pázmándy Dénes: Hát az udvartartás? Darányi Ignácz: Az udvartartást említette egyik t. képviselő űr a tűlsó oldalon, méltóztassék tehát megengedni, hogy most már erre térhessek. (Halljuk! Halljuk !) E részben én is arra kérem a ministerelnök urat (Halljuk! Halljuk!) hogy azon nyilatkozatát íentartsa, melyet mint pénzügyminister tett volt, tudniillik, hogy a kormány gondoskodni fog arról, hogy Magyarország államjogi helyzete az udvar megjelenése külső nyüvánulásában és érintkezésében is kifogást nyerjen. (Helyeslés jobbról.) Részemről is súlyt helyezek reá, hogy a t. kormány ezt az álláspontját fentartsa és meg valósítani iparkodjék. (Helyeslés jobb felől.) Madarász József: Fejleszsze! Darányi Ignácz: Épen azért, mert súlyt helyezek erre és azt tartom, hogy ennek a kérdésnek kezelése, a míg egyfelől egész komolyságot ég határozottságot igényel, addig másfelől kétségtelen tapintatot és mérsékletet is igényel, ennélfogva én a kormánynak ezen álláspontja megvalósítására irányzott törekvését nem nehezítem, hanem könnyíteni óhajtom. Gr. Károlyi Gábor: Segíts neki Bek sics! . . . (Deiültséy a szélső balololdalon.) Darányi Ignácz: Nem szükséges. Én épen a követendő tapintatban látom a sikernek egyik biztosítékát. Miután én a kormány iránt bizalommal viseltetem és nem látom szükségét annak, hogy határozati javaslatokkal buzdíttassék és serkentessék. (Ellenmondás a szélsőbalon. Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Mért nem beszél az udvartartásról ? Darányi Ignácz: ... és mert meg vagyok győződve, hogy a mit akar, azt egész komolyan és jóhiszeműen akarja, . . . Pólónyi Géza: Mi az? Darányi Ignácz: ennélfogva, ha a ministerelnök űr azt az álláspontot, a melyet mint pénzügyminister elfoglalt, a ministereinoki széken is fentarrja, akkor határozati javaslatokra szükség nincs. Kérem a t. házat, hogy a Pázmándy Dénes képviselő úr által beadott határozati javaslatot mellőzni méltóztassék és a tételt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől. Éljenzés és derültség n szélső baloldalon.) Horváth Ádám: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. ház! Csak egy-két perezre vagyok bátor a t. ház türelmét kikérni, inert én nem a dolog érdeméhez kívánok szólni, erre nézve beérem annak rövid kijelentésével, hogy hozzájárulok a Pázmándy Dénes t. barátom által benyújtót* határozati javaslathoz. De a mihez hozzá akarok szólni, az a vita rendje, Mikép állunk azon tárgygyal, a mely most napirenden van? Tavaly a kormány részéről egy ünnepélyes nyilatkozat tétetett ez irányban, kijelentetvén, hogy az akkori kormány, a melynek a jelenlegi ministerelnök úr egyik nevezetes és jelentékeny tagja volt, tárgyalásokat indít meg e téren, a melyeknek eredményét annak idején a házzal közölni fogja. Ma, midőn megindult a tárgyalás, a t. előadó úr beérte egy pár rövid szóval és ennek is csak az volt a czélja, hogy felszólítsa a t. kormányelnök urat, nyilatkozzék, történt-e valami és mi történt ez irányban 1 Megvallom, hogy a mikor e kérdést a t. előadó úr részéről hallottam, nagy elégtétellel fogadtam és ügyességnek tartottam a 1. kormány és pártja részéről, mert világos volt előttem, hogy a kor mánypárt kebeléből származván az előadó úr is, ez mintegy egyetértőleg történik, hogy rögtön a vita elején alkalma legyen a kormányelnök urnak nyilatkozni. Azonban sajnálattal látom, hogy a ministerelnök úr hallgat. Felkelnek egymásután az ellenzéki szónokok, beszélnek az udvartartásról, a nélkül hogy tudnók, hogy azon ígéretből, a melyet a kormányeinök űr azon időben tett, be lett-e váltva, valami vagy sem, megtartja-e azt a szándékot egész teljességében, igen vagy nem ? Hiszen meglehet, hogy mindaz, a mit t. barátaim az imént elmondottak, a kormányeinök űr által már el is lett érve, meglehet, hogy ennél többet is ért el. (Derültség a szélső balon.) Hát méltóztassék nyilatkozni, hogy hiába ne vesztegessük az időt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Felszólalásomnak foczélja tehát az, hogy egy tiszteletieljes kéréssel forduljak a t. kormányelnök úrhoz. Ha egyáltalában nem helyeselhetem, midőn ily fontos vitánál a kormány tagjai a vita végére tartják fenn felszólalásukat, ez esetben fontos és sürgős, hogy a kormányelnök úr mielőbb és egész határozottsággal nyilatkozzék. (Helyeslés a szélsőbalon) Ennek kapcsán felkérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék egyúttal nyilatkozni egy szerintem ezen kérdéssel szoros kapcsolatban levő másik kérdésre nézve is, melyre hetek óta, hogy ne mondjam néhány hónap óta állandóan é< csökönösen hallgatni méltóztatik. Kényes kérdésnek mondják, de én azt hiszem, hogy a parlamentnek épen főhivatása a legkényesebb kérdéseket megvitatni és megoldás felé vezetni. E kénye* kérdés az, a mi novemberben Gödöllőn történt. Ertem azt az esetet, a mikor a mi uralkodónk egyszerre váratlanul idehagyta a fővárost s az országot és nem jött vissza ide akkor sem, a mikor időközben kormányválság állott be s az egész krisist nem a magyar
