Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

128 139. országos ülés 180S. január S-én, hétfőn. reformáljuk alkotmányunkat, forradalmiaknak nevezték. Ebben sincs baj, t. ház; de nekünk kötelességünk, hogy ezekkel szemben, bízva ügyünk és intentioink tisztaságában, igyekezzünk azokat érvényesíteni. [Helyeslés bal felől) Az őszinteség és határozottság politikájára van szükségünk és nem az eítuíssolás, nem a meglapulás, nem az elhallgatás, nem Snttyomberki Dárius politikájára. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Szükség van ezekre fent és lent. Szükség van fent, mert ha jogaink tartalmát, intézményeink természetét nem ismerik, nagyon könnyen bekövetkezhetik oly politika, mely ellentétben van a nemzet intézményeinek szellemével. (Ügy van ! bal felöl.) Szükséges lefelé, mert ha a közvélemény látja, hogy az intézmények és a törvény közt ellenmondások vannak és ha látja, hogy ezen nem segítünk: akkor nem a reform-törekvések nyernek benne erőt, melyek az állam egészségének conditioi, hanem erőt nyer benne a felforgatásnak, a >tabula rasa« csinálásnak törek vese. (Helyezés bal felől.) Szólottam, t. ház, az előbbiidők szomorú reminiscentiáiról. Azt találtam és mindenki, a ki a történetet figyelmesen olvassa, azt fogja találni, hogy az akkori idők egyik legnagyobb baja az volt, hogy nem volt meg ä kellő közvetítés a korona és a nemzet közt, hogy a magyar államférfiak nem voltak képesek a koronát és Ausztriát kellő módon informálni. {Úgy van ! bal felől) De hogy ez így volt, annak meg volt a maga természetes oka; merr akkor nem volt parlamentaris kormány, mert azok az emberek nem voltak a többségnek a kifolyása, nem ismerték az ország közvéleményét és arra befolyást nem gyakoroltak. Most parlamentaris kormány van. A kormány az ország közvéleményének hivatott képviselője, (Felkiáltások a szélső balon: Volna!) és ha t. ház mindennek daczára nem tudja a koronát kellő módon informálni, az csak bizonyítéka annak, hogy nem arra való, hogy kormányozzon; az csak egy motívumát képezi annak a disqualificationak, melylyel szerintem teljes mértékben bir. (Tetszés bal felől) S ezzel, t. ház, eszméimnek, hogy úgy mondjam, körfutamát befejeztem s elérkeztem beszédem végpontjához, a mely egyezik a kiindulási ponttal. (Halljuk! Halljuk!) Arról van szó, hogy a korona mindig kellő informatioban részesíítessék s ezért kell a magyar udvartartást reactiválni. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Mindenki tudja azt, hogy a 40 es években Angliában Peel Eóbert, Angliának egyik legnagyobb államférfia, a parlamentaris rendszer consequentiájának azt tekintette, hogy még a királynénak udvarhölgyei i* az | uralkodó pártból vétessenek. Én az udvartartás ! kérdésében ennyire nem megyek, .... Madarász József: Kár! Beöthy Ákos : . . . mert meg vagyok győződve arról, hogy midőn a korona és a nemzet közti kérdésekről van szó, a magyar ember, legyen az bármely párti, egyenlő nemzeti informatioval fog szolgálni a fejedelemnek . . . Gr. Károlyi Gábor: A magyar a legrosszabb, ha reá kerül a sor! (Zaj a bal- és szélsőbalon.) Beöthy Ákos: ... de minden körülmények közt magyar embernek kell lenni, mert a magyar dolgokat igazán csak magyar ember érti meg. Ebben rejlik a magyar udvartartásnak indoka és szüksége s ennek következtében ^Pázmándy Dénes t. barátom határozati javaslatát elfogadom. (Élénk éljertsés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Darányi Ignácz! Darányi,Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos t. képviselőtársam közjogi fejtegetéseibe bővebben belebocsátkozni nem szándékozom, bár elismerem, hogy azok igen érdekesek voltak. Nem szándékozom belebocsátkozni azért, mert a vitának újabb tápanyagot adni, esetleg ez irányban új felszólalásokat provocálni nem kívánok. Polónyi Géza: Mert nem lehet uiegczáfolni! Darányi Ignácz*. Eljön majd annak is az ideje. De méltóztassanak megengedni, (Halljuk! Halljuk!) hogy röviden bár, de mégis nyilatkozzam azon postulatumokra nézve, melyeket Beöthy Ákos és Ivánka Oszkár képviselő urak az úgy nevezett nemzeti igények tekintetében felállítottak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, s ez a magyar nemzetnek és a magyar törvényhozásnak szerencséje, hogy mi itt mindnyájan, kivétel nélkül eddig is nemzeti politikát folytatunk (Élénk ellenmondás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) és hogy mi ezentúl is nemzeti irányú és szellemű politikát akarunk követni. Ha tehát a t. íuinisterelnök úr épen a nemzeti párt részéről felállított követelményekkel szemben nem zárkózott el ridegen és nem foglalt el merevebb álláspontot: azt hiszem, ebből a ministerelnök úrnak szemrehányást helyesen tenni nem lehet. .(Úgy van! a jobboldalon.) De engedjék meg t. képviselőtársaim a nemzeti párton, hogy a ki az ország ügyeit vezetni van hivatva, azon czélok között, melyek a nemzetelőtt állanak; azon óhajok között.a melyeket a nemzet megvalósítani kíván, megkülönböztetést tehessen, hogy ismerjen közelebbi és távolabbi czélokat; ismerjen lényegesebb és kevébé lényeges kérdéseket és azokat a szerint iparkodjék a gyakorlati politika követelményei szerint megoldásra vezetni. (Helyeslés jobb felöl.) Általa