Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

1-29. #rsfág*s Ülés 1SWI. jannár t-éu» hétfon. ^27 lyesebb nyilatkozatra, mint a melyet annak idejében a véderő vita alatt a mostani igazságügyraim'6ter úr tett, midiin kimondotta, hogy ha a védrendszerre nézve mi Ausztriával nem tudunk kiegyezni, akkor Magyarország önállóan fogja szervezni védrendszerét, de azért a pragmatica sanctio iránti kötelességének ebben az alakban fog eleget tenni. Én, t. ház, különösen szükségét látom annak, hogy mi magunk peneírálva legyünk jogaink tartalmáról, intézményeink természetéről (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) és hogyha azt találjuk, hogy itt dissonantiák vannak, indítsuk meg, hogy úgy mondjam, a rábeszélésnek az actioját a másik féllel szemben. (Helyeslés hal felől.) Ezen dolgok felett — jó lélekkel mondhatom — sokat gondolkoztam, sokat foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel és azokat beható tanulmány tárgyává tettein. Az én egész fel fogásom ezen kérdésnél a legszorosabban Deák Ferencz eonceptiojának fölfogása és annak következménye. Deák eonceptiojának a közösügyek szempontjából két sarkalatos mozzanata volt. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a monarchia szerkezetébe, ezen kapcsolatos szövetségi viszonyra bele kell vinni a politikai erő feltételeit s azért kívánta ő a magyar államiságot lehetőleg hangsúlyozni, mert szerinte a magyar államiság hangsúlyozásában van a monarchia egyik legnagyobb ereje; a másik pedig, t. ház, eliminálni kell a monarchia szerkezetéből a gyöngeség ingredientiáit s azért volt ő ellene a centralisatio eszméjének és politikájának, mert ez e monarchiában természetellenes dolog és a gyöngeség forrása. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha e szempontba: vizsgáljuk intézményeinket: világosan és kézzel foghatóan áll előttünk, hogy mit kell tenni. (Halljuk! Halljuk!) A monarchia erejét neveli az, ha van magyar udvartartás. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) Az utóbbi időkben nagyon sokat beszéltünk nemzetiségi izgatásokról. Ezek sok tekintetben tápot nyernek az által, ha, vannak más souverain államok, a melyek rájuk teljes befolyást gyakorolnak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel szemben kell ellensuh t találni a magyar korona fényének és tekintélyének prestige-be. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon,) A monarchia erejét növeli pl. az, hogyha a katonai oktatást uiegmagyarosítják. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon.) Azt mondottam, nem akarom a lmrczképesség physikai követelményeit megbolygatni, de akarom a harczképesség erkölcsi követelményeit erősíteni. Ha pedig a magyar nemzeti szellemet, bele viszszük a hadseregbe, ezt a nemzeti élet talajával szerves összeköttetésbe hozzuk: csak erősíti a harczképességet. (Élénk helyeslés a balés szélsőbalon.) Szembe kell szállanunk, t. ház, a gyengítési momentumokkal. Ily gyengítési momentum az, midőn az osztrák centralisatio elvei felélednek, a midőn minduntalan arról beszélnek, hogy a real-unio és nem tudom még mi, semmi más, mint az osztrák fenhatóság emelése és növekedése a magyarság rovására. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez sem új dolog, t. ház! így volt ez a múltban, így van ez a jelenben és így lesz a jövőben is, mert ezek természeti törvény kifolyásai, így volt a múltban. Igen érdekes és tanulságos mozzanat az, hogy már 1848-ban, daczára annak, hogy az osztrákok alkotmányuk nagy részét Magyarországnak köszönhették .... Madarász József: Leginkább Magyarországnak ! Beöthy Ákos: . . . . hiszen ki nem emlékszik Kossuth Lajosnak 1848. márczius 3-iki fényes beszédére, a melyben az osztrákok részére az alkotmányt követelte, a miért Bécsben úgy üdvözölték, mint szabadítót és kevésre rá, mihelyt az osztrák kormány activáltatott, követelték a maguk, az osztrákok számára a hadügyet, pénzügyet, kereskedelemügyet és követelték a superioritást a magyarság felett. így rolt ez, t. ház, a hatvanas években is. Akkor ők a Reichsrath és a centralisatio mellett voltak, mert az az osztrák egységet jelentette és az csak nekik volt hasznokra. így lesz ez a jövőben is; mert mindenütt ott, a hol két állam van egymással szövetségi viszonyban, igen természetes törekvés mindegyiknél, hogy előnyét, fölényét élvezze. Ebben nincs baj, mert ennek ellensúlyozása a mi törekvésünk. Ezen kettős küzdelemből lesz az egyensúly, lesz az összhang. Nagyon szépen mondja a költő, hogy csak »ott van egyenesség, ott honol a béke, hol lebegő súlynak más súly, nehezéke*. (Igaz! Úgy van! hal felől.) De arra, hogy ez történjék, nekünk magunknak kell tisztában lennünk jogainkkal s azok érvényesítésére kell törekednünk. Nem szabad megtörténni annak, a mi történik a túloldalon, hogy mindannyiszor, ha mi A közjogi alap fejlesztéséről szólunk, ha hibákat találunk a mostani állapotban, azt találják, hogy ez merényiéi: a 67-iki kiegyezés ellen. (Igaz! Igaz! bal felöl.) Ha mi magunk merényletnek találjuk ezt: igen természetes, hogy az osztrákok azután ebben forradalmi törekvéseket találnak. (Úgy van! bal felöl.) Ez sem új dolog t. ház. Hiszen 1848-ban, mikor ez az ország nem akart egyebet, mint élvezni kifejlesztett szabadságait és fentartani jogait, ezeket a fentartási törekvéseket is forraj dalmiaknak nevezték. De nemcsak ezeket, haI nem az 1847. előtti azon törekvéseket is, hogy