Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-129

ni 129, országos ülés 18»8. január »-én. hétftii. egyébnek, mint méltatlan gyanúsításnak, midőn ezen jogosult követeléseink ágy állíttatnak oda, mintha arra volnának alkalmasak, hogy megzavarják AZ, egyetértést a nemzet és királya között. (Úgy van! a bal- és szélső balloldalon.) Nagyon szomorú volna ez, ha így volna, t ház, mert akkor mostani alkotmányosságunk nem volna egyéb, mint egy nagy komédia. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a mi engem méltán elszomorít és bizalmamat a ministerelnök úr iránt méltán megingatja, az azon hazabeszélési modor, a melyet a minísterelnök úrnál tapasztalunk, a bazabeszélés Bécs felé; azon kétoldalú hazabeszélés, a mely óvatosan elkerül minden határozott nyilatkozatot a nemzeti aspiratiokkal szemben, mert érzi, hogy azok nyilt megtagadása letépné fejéről a népszerűség koszorúját, elfogadása pedig kétessé tehetné helyzetét az udvarnál. Ha a t. ministerelnök úr, a mint újévi beszédében jelezte, ezen ország javára tovább munkálkodni, a zászlójára írt nagy czélokat a gyakorlati politika mezejére átültetni és ezen zászló körűi mentül többeket csoportosítani kíván: akkor okvetetlenül szükséges, hogy biztosítékot nyújtson az iránt, hogy a kik arra vállalkoznak, sem csalatkozni, sem megcsalátni nem fognak. És meggyőződésem szerint ezen biztosítékok máskép nem nyújthatók és a reformok máskép megvalósíthatók nem lesznek, mint oly csoportosulással egy elvi zászló körül, melyből kizárassék mindenki, a ki azt őszintén támogatni és a reformokérti küzdelemben komolyan résztvenni nem kíván, de viszont azok közül, a kik arra vállalkoznak, a legképesebbekre, a leghivatottabb akra bízassék a vezetés. Mert nem arról van szó, hogy ő programijából valamit feladjon, hanem arról, hogy ne követeljen ilyet másoktól sem. Hogy vizsgálja meg azokat a feltételeket, a melyeket mások a szükséges reformok létesítéséhez kötnek és ha elfogadhatók, fogadja el, ha pedig elfogadhatóknak nem tartja, mondja meg és győzzön meg erről minket is itt e házban nyilt sisakkal, az érvek fegyverzetében. Oly nagy czélok megérdemlik ezt a fáradtságot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindaddig, míg a ministerelnök úr részéről ezt imm tapasztaljuk; mindaddig, míg őt az őszinteség, egyenesség és nyiltság útján haladni nem látjuk, azon bizalmat, melyre pedig neki a reformok valósíthatásához okvetlen szüksége lesz, mi nem előlegezhetjük. (Helyeslés a baloldalon.) A tételt elfogadom. (Helyeslés bal felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az a körülmény, az a tény, hogy Magyarországnak az önálló magyar udvar tartáshoz joga van és hogy annak aetiváíását az ország érdekei követelik, közöttünk nézeteltérés tárgyát nem képezi. Szükség van magyar külön udvartartásra azért, mert ez a. korona fényét és. tekintélyét emeli; szükség van arra azért, mert az a magyar korona és magyar állam souverainitásának világos és határozott kifejezése; szükség van arra azért, mert annak igen jelentékeny politikai, társadalmi és eultnralis következménye és jelentősége van. Azt mondottam, t. ház, hogy ez nem képezi köztünk nézetkülönbség tárgyát. Már fel lett említve a felszólalások kapcsán, maga a t. előadó úr is hivatkozott arra. hogy tavaly a t. ministerelnök úr, mint akkori pénzügyminister, ez irányban nyilatkozott, hogy úgy mondjam, kötelezettséget vállalt. Azt hiszem, t. ház, hogy úgy a magán-, mint a közéletben ígéretet azért szoktak tenni, hogy azok beváltassanak, nem pedig azért, hogy azok . megszege«senek. (Mozgás és mj. Elnök csenget.) Én, t. ház, remélem, hogy a ministerelnök úr azt az ígéretet, melyet pénzügyminister korában tett, be fogja váltani ós épen azért én is csatlakozom t. barátaimnak azon kéréséhez és kérdéséhez, a melyet hozzá intéztek, felszólítva őt, hogy megfelelő nyilatkozatot tegyen. De hogyha ez a nyilatkozat teljesen és tökéletesen kielégítő fog is lenni, még akkor sem látom feleslegesnek azt, hogy maga a képviselőház ez irányban nyilatkozzék és világosan és határozottan kijelentse azt az akaratát, hogy az önálló magyar udvartartásnak activálására szükség van. Azon párt részéről, a melylyel működni szerencséin van,, én voltam megbízva, hogy ily tartalmú határozati javaslatot nyújtsak be, de miután az a határozati javaslat, a melyet Páz* mándy Dénes t, barátom benyújtott, teljesen és tökéletesen megfelel intentioinknak, ennek következtében én határozati javaslatomat nem nyújtom be, hanem kijelentem, hogy t. barátom határozati javaslatához csatlakozom. (Helyeslés bal felöl.) Eimekelőadásával, t. ház, hivatalos missiom, hogy úgy mondjam, véget ért. De hogyha mégis tovább kívánok szólni, annak indoka abban rejlik, hogy e kérdések ötletéből és azoknak kapcsán szükségét látom annak, hogy némelyeket elmondjak. (Halljuk! Halljuk!) Különösen két indok az, t. ház, a mi engem felszólalásom megtételére vezet. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy nekem az a benyomásom, hogy legalább is a kozvé'.emény egy részében aggodalmak támadnak az iránt, hogy sarkalatos közjogi elveink és intézményeinknek természete el van homályosítva. A másik pedig az, hogy a múlt alkalommal a költségvetés tárgyalása alkalmával a t. ministerelnök úr jónak látta a nemzeti poli-