Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
16 ÍS*. orsssftros ülés 1S98. ieezeia!>er 12-én, hétíSa. pasztalatok alapján rsndre jobban és jobban consolidálódik, consolidálódik úgy kiadási, mint bevételi tételeiben. Nem lehet csodálkozni, hogy az államháztartás kezdetén nagyon sok kérdésben úgy szólván a sötétben tapogatóztunk és így igen természetes dolog, hogy úgy a kiadásoknak, mint a bevételeknek előirányzatánál sok meglepetésnek és egyúttal sok csalódásnak voltunk kitéve. Az államháztartás ezen consolidatiója az ország fejlődésével kapcsolatosan halad, sőt merem állítani, a nélkül, hogy egyoldalú túlzásba esném, miszerint összefügg a nemzet fizetési képességével és fizetési akaratával is, a mely tekintetben szintén egy bizonyos iskoláztatáson ment keresztül a nemzet. És nem lehet tagadni, a számtételek, a végrehajtások száma, az egész költségvetés állandó eredménye bizonyítja azt, hogy e tekintetben is viszonyaink lényeges javuláson mentek át; de nem lehet tagadni azt sem, hogy a kormány részéről is több olyan intézkedés történt. mely ezt előmozdítja. Nevezetesen a legutóbbi és a jelenlegi költségvetés feletti pénzügyi bizottsági tárgyalások is bebizonyították azt, hogy a fedezet tételeinek előirányzatánál a t. pénzügyminister úr milyen szigorral, alapossággal és óvatossággal járt el. Nagyon jól emlékszem, volt idő a magyar állam háztartásában, midőn az előirányzott deficzit a zárszámadásokban 36—40 millióval nagyobbnak bizonyult és midőn akkor az illeti! pénzügyminister urat bizalmasan felkérték ennek magyarázatára, úgy tudom, azt mondta, hogy nem lehet a közönséget egyszerre megijeszteni a hiánynak teljes feltárásával. Ezek az idők elmultak. Most a költségvetés fedezetének előirányzatára inkább azt lehet mondani, hogy túlszigorral, mintsem könnyűséggel eszközöltetik és ennek következtében a két legutóbbi év zárszámadásai nem hogy visszamaradtak volna az előirányzattal szemben, hanem azt igen jelentékeny összegekkel meghaladták. És azt hiszem, hogyha csak közönséges. rendes gazdasági viszonyok lesznek az 1893-ik évben, ezen költségvetésnek eredménye is kedvezői)!) fog lenni, mint a hogy előirányozva van, a mit nemcsak a 91-ikí zárszámadás eredményével tudnék bizonyítani, mely a képviselőház előtt úgy is ismeretes ; de már a folyó évnek eddig is ismert eredményeivel is, a mennyiben ha a f. év háromnegyedéről ismert eredményekhez a múlt év utolsó negyedének eredményét hozzáadjuk és föltételezzük azt, hogy a f. év utolsó negyedében annyi jövedelmünk lesz, mint a múlt év utolsó negyedében, a mi, azt hiszem, nem nagyon merész állítás: abban az esetben a folyó évnek összes eredményei 424 milliót fognak felmutatni, holott itt a fedezetben csak 408 millió van fölvéve. Azt hiszem, hogy a 93-ik év fedezeti része úgy van előirányozva, hogy e tekintetben tüzetesebb kritikát nem provocál. De van a fejlődésben, a kiadások arányai ban egy más jelenség is, a mely szintén igen megfigyelésre méltó. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy jelenlegi államháztartási viszonyaink mellett is a szükséglet és még inkább a szükségesek és igények még messze vannak attól, a mit a költségvetés ben megvalósíthatunk. Nem lehet tagadni, hogy közigazgatási, közoktatási, közgazdasági téren még igen sok ki nem elégített szükségünk van, ha mindjárt azokkal a szükségekkel szemben a legóvatosabb kritával járunk is el. De nem lehet másfelől tagadni azt sem, hogy ezen fennálló hiányok daczára is, a szükségesek és azoknak kielégítése az államháztartásban mégis közelebb áll a megvalósuláshoz most, mint állott évek előtt. Jól emlékszem, hogy az ellenzék e<>-yik kitűnősége, a ki a legnagyobb és le^kevéshbé kielégített szükségletek egyikének a népoktatási szükségletet tüntette volt fel, nem is olyan régen így kiáltott fel a képviselőházban: népnevelési szükségletekre egy kerek milliót kell felvenni! Most a rendes kiadásokban a népnevelési szükségletek négy ezímén összesen 2 milliónyi összeg van felvéve. A mit tehát évekkel ez előtt eszményként tűntettek fel, az most kétszeresen van megvalósítva e téren. (Ügy van! jobb felöl.) Távol legyen tőlem azt állítani, hogy ez elég. Ez sem elég; még igen sok szükség van ezen a téren is. (Úgy van!) Hiszen majd a közoktatásügyi tárczának és különösen a t. közoktatásügyi minister Úr jelentésének tárgyalása alkalmával arra tüzetesen rá lehet majd mutatni. Ezzel az adattal én csak praegnans képét akartam annak adni, hogy most már mégis a szükségek és azoknak az államháztartásban való kielégítése között nincs akkora távolság, mint évek előtt volt. Sőt — hogy egy pár adattal igazoljam ezen állításomat — csak rövid tíz évre tekintek vissza; azért rövid tíz évre, mert már akkor a.z államháztartásnak e keretei körülbelül teljesen ki voltak fejlődve, sőt azon igények is tökélete?en eonstatálva voltak, a melyeknek kielégítése minden téren az államház tartásnak feladatát képezi. Ha összehasonlítjuk az 1883-ik évi zárszámadásokat az 1893-ik évi előirányzat némely tételeivel, akkor azt látjuk, hogy az ltí93-ik évre előirányzatban 2,448.000 forinttal van több felvéve közoktatási czélokra, mint volt 1883-ban; hogy az 189ú-iki igazságügyi szükségletekre 2 x /a millióval van több felvéve ma, mint ezelőtt
