Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-120
tóO. orsaágos filés 189S. íeczerafcer 12-én, hétfőn. \ f tiz évvel, hogy elhanyagolt közegészségügyi állapotaink javítására 320.000 forinttal van több felvéve ma, mint volt 1883-ban és hogy az ipari és kereskedelmi czélok fejlesztésére és előmozdítására 284.000 forinttal van több felvéve a jelen költségvetésben, mint volt ezelőtt tíz évvel. Á mint a t. ház látni méltóztatik, én a legkényesebb pontokat vettem fel, a hol a szükséglet a legégetőbb, a hol elmaradásunk legnagyobb, sőt többet mondok, a hol a szükséglet kielégítése és annak igénye között aránylag most is legnagyobb a távolság. És ha mégis constatálhatom, hogy ezen legkényesebb pontoknál is ilyen jelentékeny összegekkel többet fordíthatunk ezen szükségletek kielégítésére, akkor, azt hiszem, constatálhatom azt in, hogy van érteimé annak, miszerint államháztartásunk consolídatioja kiadások részeiben is nem azért történt meg, mert az egyszerűen vasbékóba szorítja ezen szükségle:eket, hanem mert a fejlődésnek meg van a maga megásott, biztos medre és abban fokonként, évrőlévre nagyobb és nagyobb mértékben nyer kielégítést az a szükség, mely ezen a téren előáll. (Helyeslés jobb felöl) De, t. ház, constatálni lehet azt is, hogy viszont államháztartásunk rendezésébea oly fejlemények előtt állunk, a melyek részben örvendetesek, részben tanulságosak, de részben igen nagy óvatosságra hitének mindnyájunkat. Nem lehet tagadni, hogy az államháztartás rendezését nem annyira az egyenes adókban beállott fejlődés idézte elő, mint a fogyasztási adók és üzemek még fokozottabb mérvíí fejlesztése; nem lehet tagadni, hogy ez üzemek tekintetében — hogy nagy számokkal beszéljek — körülbelül 60 millióval több tiszta fedezetet nyert államháztartásunk, mint ezelőtt tíz évvel nyert volt és hogy a fogyasztási adókban most 58 millió nettofedezettel bir államháztartásunk. Mindkettő igen jelentékeny összeg. S ez egyúttal megmagyarázza azt, hogy az államháztartás mérlege milyen módon állott hetyre. Nem tagadható, hogy ezen jövedelmi források, t. i. úgy az üzemek és ezek közt nevezetesen a leglényegesebb az államvasutak jövedelme, valamint maguk a fogyasztási és italmérési adók sokkal inkább alá vannak vetve az összes üzleti, kereskedelmi és fogyasztási képesséffi változásoknak és conjuncturáknak, mint maguk a katastralis direct adók. Igen természetes ez, mert ezeknek igénybevétele és ez úton a jövedelmek keletkezése az egyéni szabad elhatározástól, illetőleg az egyének anyagi állapotától közvetlenül függ. Ennek következtében igen természetes az is, hogy ezen jövedelmi források sokkal érzékenyebbek államháztartásunk mutatkozó eredményei tekintetében, mint maguk az egyenes adók. Az egyenes adóknál ugyanis kényszert határozottan K.ÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. VII, KÖTET. lehet alkalmazni, itt tehát a gazdasági viszonyok folytán való visszaesés a dolog természeténél fogva nem oly nagy arányokban és nem oly okvetlenül áll elő, mint ezeknél az érzékeny jövedelmi forrásoknál. És ha más, előhaladottabb államokban mégis ezekben látják az államháztartás fötényezőjét és hogy ha e részben egyik évről a másikra az államok nagy csalódásoknak nincsenek kitéve, ennek magyarázata abban rejlik, hogy ott a culturalis élet oly gazdag fejleményekkei bir, hogy egyik évről a másik évre igen kis mértékben hatnak ki ezekre a jövedelmi forrásokra az üzleti életnek hullámai. Ez magyarázza meg azt, hogy — a mit tagadni szintén nem lehet — nem oly tételekben jelentkeznek a beállható csalódások eoryik évről a másikra s ennek következtében sokkal kevésbé érzékenyen hat a teherviselőkre ezen jövedelmi források eredménye, mint oly országban, minő a mienk, a hol a tételek sokkal magasabbak, a basis sokkai csekélyebb a nemzetgazdaság jelenlegi fejleményeinél fogva. Ebb'íl következik az, koiry igen figyelmeseknek és igen óvatosaknak kell lennünk, mert ezen jövedelmi források cultiválása föltétlenül szükséges volt u<ryan az államháztartás rendezésére és minél inkább előhaladnak a culturalis viszonyok, annál nagyobb arányban fognak ezen jövedelmi források államháztartásunkban részt venni; de nem lehet tagadni, hogy mi még most oly átmeneti állapotban vagyunk, a hol ezen jövedelmi források nagyon érzékenyek és nagyon könnyen vezethetik az államháztartás kezelőit csalódásba és ha egyebet nem tehetünk, egyfelől a nemzetgazdasági fejlődés útján, mert ezen is consolidálhatók a viszonyok, ez azonban hosszú évek lassú munkája, a közvetlen segítséget és óvatosságot érvényesítsük, hogy azokat az akadályokat, a melyek ezen jövedelmi források kezelésével összefüggésben vannak, azoknak aránytalanságában a kezelés hibái és hiányaiban a fogyasztási adók megfelelő reformja útján távoztassuk el, hogy ezektől szabadulva ezek is sokkal szabadabban fejlődjenek. Az egyenes adók tekintetében a pénzügyi bizottság felhívta a t. pénzüiryminister úr figyelmét a reformokra és ujabban sürgette azokat nem a jövedelem szaporítása szempontjából, hanem egyszerűen azért, mert ha valahol, úgy itt e téren tapasztalható az, hogy nagy pénzügyi nehézségeink következtében sok oly eszközhöz voltunk kénytelen folyamodni, sok olyan tényezőt vettünk ig-énybe — és pedig nem mindig arányos és a teherviselésnek megfelelő mértékben — a melyek ideiglenesen a kényszerhelyzet hatása alatt igénybe vehetők ugyan az államháztartás rendezésére, de mihelyt ezek egyáltalában nélkülözhetők, módosítandók: az adóreform meg 8
