Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

ifj. •rnifti Ilés 189& i«SK«über ÉO«ÉB, kedden, | ' ' baloldalon.) Én vagyok az utolsó, a kinek az 1867-iki kiegyezés korszakot alkotó jelentőségét tagadja; én vagyok az utolsó, a ki tagadásba vonná, hogy hosszú időre megteremtette a formákat, a melyek között a pragmatica sanctio kettős alapgondolatának kifejezésre kell jutnia; én vagyok az utolsó, a ki azt gyengíteni, döngetni, vagy módosítani akarná. De utóvégre is, t. képviselőház, a túlzásokkal szemben szem előtt kell tartani azt, hogy ez a kiegyezés a pragmatica ganctio által létesített kettős alapgondolatnak mégis csak formája, (Igaz! Úgy van! hal felől.) hogy más forma is képzelhető (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) és hogy nagy különbség van azon törekvések között, a melyek a pragmatica sanctionak csak ezt a formáját és azon törekvések között, melyek annak lényegét támadják meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ama törekvéseknek, még azon törekvéseknek is, a melyek a függetlenségi párton képviselve vannak, létesítését még el tudom képzelni, a nélkül, hogy szétbomoljon a pragmatica sanctio által létesített épület és az utóbbira irányuló szándék még a legmesszebb menő pártnak is minden nyilatkozatában határozottan desavuáltatott. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A Lajthán túli törekvések azonban egyenesen megtámadását képezik azon alapszerződésnek, a mely a magyar nemzet és a dynastia között létrejött; (Helyeslés és tetszés bal felöl.) megbontása a viszonynak nemcsak a monarchia két állama között, hanem megbontása azon két oldalú viszonynak, a mely Magyarország és az uralkodóház között a pragmatica sanctio által megteremtetett, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát, t. ház a Lajtán túli pártok ezt a parificatiot maguknak megengedik, nagyon kérem t. ellenfeleinket, hogy érvek kovácsolása szempontjából és érdekéből se tegyék magukévá ők is ezt az argumentatiot, hanem ismerjék el azon mélyreható különbséget, mely a 67-iki kiegyezés ellen irányuló minden törekvés között itt és a pragmatica sanctio lényegét megtámadó törekvés között amott létezik. (Élénk helyeslés és éljenzés a, bal- és szélső baloldalon.) De most beszéljünk a magunk ügyéről. (Halljuk! Halljuk!) Velünk szemben is azt mondják, hogy ne tegyük innen ugyanazt, a mit a Lajthán túl tesznek Magyarország önállóságának ellenségei. Hogy mi ezt nem teszszük. azt gondolom, voltam bátor már kimutatni. Az sem az, a mit a t. szélső párt tesz, még kevésbbé az, a mit mi teszünk. Mert az évek bosszú során át folyt controversiák közben egyszer sem történt még csak komoly kísérlet sem annak bebizonyítására, hogy az áltaJunk fölállított követelmények az 1867-iki kiegyezésnek keretét túllépik. Mondatik, mondatott phrasisként; világgá szóratott nyomtatásban és élő szóbau egyaránt; de bebizonyítását meg sem kísérlettek, nem hogy az sikerülhetett volna. Tehát itt az analógiának, a kölcsönösségnek a Lajthán túli tendentiák innen eredő bátorításának még csak színe sem forog fenn. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső baloldalon) De nem tagadhatja senki, hogy fenmarad*, nem az 1867-iki törvényben, de az ezen törvény után keletkezett és életbeléptetett tényleges állapo'okban a kétértelműségeknek egy bizonyos sorozata, (Igaz! Úgy van! bal felől) sőt nem egyszer ezen kétértelműségek iránti bizonyos, meg nem engedett kímélettel találkozunk. C*ak egy példára emlékeztetek. (Halljuk! Halljak!) Egyik delegatio alkalmával boldog emlékezetű Griimvald Béla barátom fölfedezte azt, a mi bizony éveken át kikerülte figyelmünket, hogy a delegatio elé terjesztett költségvetések czíme kétség kivtíl ellenkezik a mi közjogunkkal, mert azelőtt a czím úgy hangzott, hogy ; »az osztrák-magyar monarchia közös államháztartásának előirányzata*. 0 azt indítványozta, hogy e helyett tétessék: »a monarchia két állama közös kiadásainak és bevételeinek előirányzata*. T. ház! A »közös államháztartás* kimaradt, igaz; de az, hogy a »két állama* tétessék oda, ezt elérni nem tudtuk: (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert én, t. ház, a közös előterjesztésekben még ennek a nyomát sem láttam. Ott gondosan kerülnek minden olyan terminológiát, a melyben egyenes elismerése foglaltatik annak, hogy Magyarország önálló állam, hogy két állam képezi a monarchiát . . , Beksics Gusztáv: Elég hiba! Gr Apponyi Albert: Elég hiba és én remélem, hogy Beksics Gusztáv képviselő úr ezen hiba kiköszörűlésére velünk kezet fog fogni s velünk együtt fog működni. Beksics Gusztáv: Szívesen! (Éljenzés a baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Ezt csak annak illustrálásáúl hoztam fel, hogy a közös előterjesztésekben a közös hivatalokból kikerülő minden rendbeli okmányokban fentartaíik az a homályos, fentartatik az a kétértelmű terminológia, mely nem jön direct összeütközésbe Magyarország azon felfogásával, mely szerint önálló állam és független nemzet, mely azonban tért nyit azon felfogásnak is, mely Ausztriában még mindig uralkodik, hogy itt nem két önálló állam szövetségérői vagy összeköttetéséről, hanem egy nagy központi állam két feléről van csupán szó. (Igaz! Úgy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezen kétértelműségben lelik egyik erőforrásukat azon tendentiák, a melyekkel a Lajthán túlról minduntalan találkozunk; (Igaz! Úgy van! a halolda-