Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.

Ülésnapok - 1892-127

198 19*. oíiáges ülés fSW. deeiearitar *Mn, kedden. Ion.) ezen kétértelműségek fentartása ébreszti bennük azt a gondolatot, hogy még eljöhet olyan idő is, melyben ös-zbirodalmi eszményeiket megvalósíthatják. Ezeknek a hátsó ajtóknak befalazása tehát az első lépés arra, hogy azok a tendentiák, a melyek alkotmányunkat folyton, nem mondom fenyegetik, mert erre nem elég erősek, hanem boszantják s ez által Magyarországban dualismusa iránt rossz hangulatot csinálnak, elnémuljanak; hogy ezekkel szemben Dante poklának ezen mondása: »Laseiate ogni speranza« gyökeresen és alaposan érvényesüljön, (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) akkor, t. ház, a mikor magyar részről előfordulnak oly jelenségek, melyek az ily kétértelműségeknek eltűrésére látszanak mutatni és akkor, midőn mindezeknek az állapotoknak gyümölcseként most merészebben látjuk felemelkedni és mi reánk is kiterjeszkedni akaró osztrák reactio szellemét, mint már régóta: nem harmadrendű, hanem időszerű, az actualis helyzet által követelt dolog az, hogy mi megtegyük mindazokat a lépéseket, melyek 1867-ben elért állami önállóságunkat és nemzeti függetlenségünket minden kételyen felni helyezik, hogy most küszöböljük ki mindazon kétértelműségeket, hogy mi most jogaink, tényleg létező, az 1867-ben gyökerező jogaink teljességének vindicálása által elvegyük egyszersmindenkorra azoknak bátorságát, (Élénk helyeslés bal felöl.) a kik a mi jogaink megnyirbálására s megcsorbítására törekszenek. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ebben áll, t. ház, én szerintem a mi nem zeti követelményeinknek actualitása a jelen pillanatban. Ezért képezik ezek ma az actualis nemzeti politikának feladatait; nemcsak ezért, de kiválóan ezért is. És t. Hegedűs Sándor képviselőtársam, a pénzügyi bizottság előadója ugyanazon a nyomon indulva, (Halljuk! Halljuk!) melyen némileg — habár csak egy mondással — a ministerelnök úr s utána bővebben Tisza István képviselő úr járt, zárbeszédében azt kérdi, hogy mik ezek a követelmények? Habár szépek is és talán helyesek is, de mik ezek fontosságban a belső consolidationak munkájához képest, mely reánk vár? Hát én azt kérdezem, t. ház, újra, hogy van-e ilyen összehasonlításra szükség? Ilyen összehasonlításra akkor volna szükség, ha a felett kellene döntenünk, hogy az egyiket csináljuk-e, vagy a másikat? (Élénk tetszés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezen nemzeti vívmányok elérése útjában állana annak, hogy mi a reformmunkával komolyan foglalkozzunk. Ámde azoknak létesítése, megengedem, nagy politikai munkát, de sem annyi időt, sem annyi technikai munkát nem vesz igénybe, hogy azok által akár csak 14 nappal is hátráltatva lenne a belügyi reformok kérdése. (Igaz! Úgy van< bal felöl.) Már most, t. ház, én átengedem azt kinek-kinek mérlegelésére, teljesen szabadjára bocsátom és érvelés útján sem akarok arra befolyást gyakorolni, hogy valaki fontosaimnak tekinti-e a 67' en alapuló közjogi és nemzeti követelmények létesítését, vagy a belügyi reformok kérdését tartja-e fontosabbnak ? Ez nekem tökéletesen mindegy; csak ismerje el, hogy mind a kettő fontos és ismerje el — a mint hogy komolyan tagadni nem is lehet — hogy az egyik a másiknak absolute nem áll útjában. Akkor egészen felesleges ezt az összehasonlítást tenni, akkor mi ezen nemzeti követelmények felállításával egy perezre se hátráltatjuk a belső reformok munkáját, sőt — ismétlem — a mennyiben azokra nézve jobb hangulatot teremtünk, azt elő is mozdítjuk, azt könnyebbé is teszszük. (Élénk helyeslés bal felöl.) És e helyen válaszolni kívánok a t. előadó urnak azon egészen praeois kérdésére, melyet hozzám intézett, midőn azt mondta, hogy én új junctimot állítok fel, hogy neki, úgy látszik, most már nem csupán az úgynevezett biztosítéki törvényeknek egyidejű létesítésétől, hanem a nemzeti követelmények kielégítésétől is teszem függővé hozzájárulásomat a közigazgatási reformhoz. T. képviselőtársam ebben téved. Én nekem egyáltalán nem áll jogomban e párt nevében új követelményeket felállítani, új junctimokat létesíteni. Ezek oly fontos kérdések, hogy ezekre nézve a párt csak egyetértőleg, csak beható tanácskozás után határoz. Határozott itt is és ezt a határozatot meg nem másította. Határozott pedig úgy, a mint mi azt a felirati vita alkalmával felirati javaslatunkban elmondottuk. Mi akkor elmondottuk egészen szabatosan, hogy a közigazgatási reform azon részeiben, melyek a központi hatalom erősbítését tartalmazzák, bele sem megyünk, eltekintve a javaslatoknak érdemétől, ha előbb biztosítva nincsen, a mennyire az a törvény által biztosítható, a választások szabadsága és tisztasága és bele nem megyünk, hogyha nincs biztosítva egyidejű életbeléptetése az úgynevezett garantialis törvények köztíl legalább a közigazgatási bíróságnak és a fegyelmi törvénynek. Ezt a junctimot állítottuk fel a Szapáry-kormánynyal szemben egy elkeseredett választási hareznak közvetlen befolyása alatt, egy oly kormánynyal szemben, melynek pro grammjában és fellépésében annyi közeledést sem láttánk álláspontunk felé, mint a minőt a mai kormány programmjában és fellépésében] látunk. Tehát nem tehetem fel, hogy t. elvbarátaim a mai kormánynyal szemben ez álláspontjukat módosítani