Képviselőházi napló, 1892. VII. kötet • 1892. deczember 6–1893. január 19.
Ülésnapok - 1892-127
196 * 2?- oriiágciüléi 188S. itesenber Sft-ái, k«áie» t tehát minden tekintetben harmóniában áll azon törekvéssel, mely a reform létesítésére irányúi. (Zajos helyeslés bal felöl.) S ahhoz a követeléshez, hogy tehát a biztosítékok teljessége legyen meg a reformmal egyidejűleg, az említett históriai, nemzeti, közszabadsági, megengedem, az előbb említett subjectiv okoknál fogva — melyek minthogy a nemzet nagy részének subjectivitásával függnek össze, figyelembe veendők : ehhez a követeléshez, mondom, ragaszkodunk, abból egy hajszálnyit sem engedünk. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hasonlóképen állunk azon devalválással szemben, a melyben az általunk formulázott közjogi és nemzeti követeléseket akarta részesíteni a táloldalnak több szónoka, elkezdve a ministerelnök áron. Mindenekelőtt teljes megelégedéssel és elismeréssel, sőt nagy elégtétellel kell constatálnom azt, hogy a védekezés ezen követelményeinkkel szemben teljesen megváltoztatta jellegét. Még nem sok idővel ezelőtt azt hallottuk, hogy ezek a mi követelményeink ellentétben állanak a 67-iki kiegyezéssel, hogy ezek elvileg meg nem valósithatók. MéV az udvartartásra nézve is megmondatott, hogy a külön magyar udvartartás követelése össze nem egyeztethető a 67-iki kiegyezéssel. Ma ezeket a hangokat többé nem halljuk és hála Istennek, hogy nem halljuk; és ha van a meggyőződés melletti kitartó inűködésnek és ernyedetlen ragaszkodásnak egy szép jutalma, az a jutalom ez, a melyet most nyertünk, (Igaz! Ügy van! bal felöl.) midőn úgy látszik, követelményeink elvi jogosultságával szemben az ellenkezés megszűnt és most csak azok fontossági fokozata felett vitatkozunk. (É énk tetszés bal felöl.) De én nem tágíthatok és a fontossági fokozat tekintetében sem ejthetem el azt az álláspontot, melyet képviselünk és nem fogadhatom el azt az álláspontot, a melylyel a t. túloldalnak szónokai minket megkínálnak. (Helyeslés bal felöl.) Azt mondani, hogy ezek a követelmények harmadrangúak, az igen könnyű', de mi azoknak fontosságát érvekkel illustráltuk és különösen a katonai oktatásra nézve ismételve kifejtettem, de ez alkalommal is hangsúlyozom, hogy az a nemzeti culturalis egység létrehozatala tekintetében, sőt magának a hadseregnek érdekében mily horderővel bír. Ezeket az érveket meg kellene czáfolni, mielőtt az ily követelés egyszerű állítással harmadrangúnak mondatnék. Addig, míg ezeknek az érveknek ezáfolatát nem hallom, az az egyszerű kijelentés, hogy ez pedig harmadrangú dolog, engem nem győz meg. (Iíelyeslés bal felöl.) Elismerem, t. ház, hogy ezen követelmények közt v annak olyanok, melyek magukban véye a nemzeti élet fejlődésére nézve valami elsőrangú fontossággal nem bírnak. De méltóztassanak még egyszer némi figyelmet fordítani azokra a dolgokra, melyek a Lajthán túl történnek (Halljuk! Halljuk!) és méltóztassanak az ottan most nagyobb erővel napfényre kerillő tendentiáknak világításában nézni ezeket a követelményeket és akkor, hogyha messzelátó politikai szemmel mérlegeljük azokat, nem fogunk róluk kicsinylőleg beszélni. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Hiszen tudom, hogy ezeket a Lajthán túli mozgalmakat a 67-iki kiegyezés ellen épen érvfíl szokták felhasználni ellenünk és a t. szélsőbal ellen is és azt szokták mondani — nemcsak a Lajthán tál, de sajnálatomra itten is — hogy épen annak a körülménynek, miszerint a Lajthán túl bizonyos körök folytonosan fondorkodnak a 67-iki kiegyezés által teremtett állapotok ellen, kellene minket arra inteni, hogy mi pedig ehhez a palládiumhoz szigorúan ragaszkodjunk, mi azt ne döngessük és ne ostromoljuk sem directe, mint t. szomszédaink, sem annak megkerülésével, mint magukat kifejezik, mikor azt állítólag tágítani és gyengíteni iparkodunk, mely felfogást és törekvést nekünk imputálnak. Ez az összehasonlítás, ez a parificálás a Lajthántúli törekvésekkel és azokkal, a melyek itt fenforognak és itt beleértem a, t. függetlenségi párt törekvéseit is, teljesen nélkülöz minden alapot. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert mire irányúinak azok az általam említett Lajthán túli törekvések ? Arra irányúinak, hogy a personaí-uoio elvi alapját, a mely elvi alapot a 67-iki kiegyezés fentartott, mely elvi alapot Deák Ferencz soha el nem hagyott, akarják megtámadni és a realuniot s abban a real-unioban egységes összbirodalmat; Magyarországnak állami önállóságát, Magyarországnak állami függetlenségét, nemzeti egyéniségét megszüntetni s devalválni tartományi életre. Ez azoknak a törekvéseknek a tárgya. (Igás ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek a törekvések tendentiájukban messzebb mennek és többet támadnak meg, mint csupán a 67-iki kiegyezést. Ezen törekvés megtámadja magát a pragmatica sanctiot, (Igaz! Úgy van!) mert ennek kettős alapelve van, az két oszlopon nyugszik : egyfelől a dynastiának egységén és a dynastiának uralkodása alatt álló országoknak együttes birtoklásán; másfelől biztosítva van Magyarországnak állami függetlensége. »Regnum independeos, nulli alio subjectum.« Ez, t. képviselőház, a pragmatica sanetionak kettős alapgondolata, a melyet azon Lajthán túli törekvések megtámadnak. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Itt pedig csak azt a formát támadják meg az országgyűlésnek két pártja részéről, a mely formában az 1867-iki kiegyezés ezt a kettős alapgondolatot fentartotta. (Igaz! Úgy van! a bal-és szélső
